Kisujjeskü és különös borházasítás az idei Komáromi Napokon
Április-május fordulójának legtartalmasabb hétvégéjén az is Komáromban volt, aki egyébként már elvándorolt. Új szervezőkkel az élen fantasztikus pár napot élhettünk át, az építő jellegű észrevételek alapján pedig jövőre csak még jobb lehet. Éljenek azok, akik a pozitívumokra koncentrálnak és értékelik, hogy újra megmozdult a város!
Ezer éve nem látott ismerősökkel összefutni, a ‘heló hogy vagy’ kötelező körök után mélyebben is elbeszélgetni. Minden este másik csapattal bandázni, állófogadás módjára kacagással a borudvart bezengeni. Az ismerősöknek meg csak annyit mondani: a hang után kell jönni. A régi bandával megismerkedésünk irreális pillanatain nosztalgiázni. A hömpölygő tömegben kicsit elveszni, hogy aztán a közeli s távoli barátokat újra meg lehessen találni.
Édesanyámmal mindössze 18 Eurót elköltve magunkat jól érezni, aztán a párjainkkal együtt a téren ücsörögve könnycsorgatóan nevetni. Tesókkal egy fagyit elnyalni, a rend kedvéért a “mordori” oldalon is egyet korzózni. Ismerős kislányok kitörő örömét jólesően fogadni. Teletabi nagy ölelésekben testvérpárokkal összeborulni.
A túllöttyintett kóstolómennyiséget elfogadni, egy jól sikerült rajnai rizlinget elismerően nyugtázni. Rosénak álcázott “házasításokat” kifigurázni, közben a grillsajtot a lecsorgó áfonya szósszal elmajszolni.
A dobos-szaxofonos ütemekre elégedettséggel megérkezni, a Margaret Island dalokat csodás torkú feldolgozásban hallgatni. Az esti koncert dallamaira rácsodálkozni: ja hogy ezt is ők éneklik… A lemezlovasok retró bulijára csápolni, az éjfél közeledtével a hazamenetelt még tovább odázni.
A virágágyások szegélyét kifutónak használni, s táncolás közben próbálni nem beleesni. A kedvenc lufis standunknál hajnalig ropni, az ínycsiklandó gintonic-kocsi rögtönzött karaoke partiját messziről figyelni.
Zárás után is rendületlenül maradni, s csak a második áramkimaradás hazaterelésének engedni. Az éj leple alatt kitérőkkel hazasétálni, hajnalok hajnalán random afterpartira vendégeket fogadni. …vagy csak a barátok kanapéján magunkat ott felejteni.
Fotó: Kádek Péter Fotó: Kádek Péter 
Fotó: Kádek Péter
A nagy futásra alvás helyett hajnali melegszendvicsezéssel készülni, másnap reggel kétkedve a tükörképünkre pislogni, s ennek ellenére mégis sikeresen célba érni.
10 éve nem látott barátokkal kisujj esküt tenni – ígérni, kicsit gyakrabban fogunk ezután találkozni!
S végül régi kollégák hadával összefutni, kedves bókjaikat hálával fogadni. Lépten nyomon a szívmelengető visszajelzéseket boldogan konstatálni, hogy a láda fiai mellett stabil olvasókat, hallgatókat is talán el tudok érni?
Hála, öröm, szeretet és négynapos intenzív közösségi lét – ezt jelentette nekem az idei Komáromi Napok! Te hogy élted meg?
Milány Kincső
Nyitókép forrása: Kádek Péter
