Megújult a komáromi katolikus temető központi keresztje
Befejeződött a komáromi katolikus temető késő barokk központi keresztjének restaurálása. A 18. század végéről, 1785-ből származó kőemlék Komárom egyik jelentős műemléke, amely gazdag szobrászati és építészeti kialakításával a késő barokk és rokokó stílusjegyeit hordozza.
A restaurátori munkálatok célja a műemlék állagának megóvása és esztétikai megújítása volt. A szakemberek eltávolították az évtizedek alatt kialakult növényi lerakódásokat, megerősítették a kőanyagot, pótolták a hiányzó részeket, majd egységesítették a felület színeit és védőkezeléssel látták el az emléket. A munkálatok összértéke elérte a 20 ezer eurót, amely a CEF Alapítvány támogatásával valósult meg. A felújítást Csütörtöki András szobrász-restaurátor és csapata végezte.
„Örömmel látjuk, hogy az elmúlt két évben jelentős fejlesztések valósultak meg a katolikus temetőben. Nemcsak a temetkezés vált méltóságteljesebbé, jobb körülményeket biztosítva a búcsúzóknak, hanem a temető teljes területén számos felújítás is történt. A temető új gondnoka sokat tesz a körülmények folyamatos javításáért” – mondta Kiss Róbert kanonok a katolikus egyház tulajdonában lévő temető kapcsán.
A komáromi városi temető késő barokk központi keresztje
A komáromi római katolikus temető központi keresztje a város egyik jelentős, késő barokk kori kőemléke. A műemlék a 18. század végéről származik, amit a kereszt hátoldalán és karjain elhelyezett latin felirat is igazol: „Die 23/23 Mey 1785”. Az emlékmű teljes magassága mintegy 665 centiméter.
A kereszt szobrászati–építészeti kialakítása gazdag és összetett. A központi elemet Krisztus korpusza alkotja, amely expresszív megformálásával a késő barokk művészet jellegzetességeit hordozza. A kereszt felső részén eredetileg az „INRI” feliratú pajzs volt látható, mára azonban ez már nem olvasható. A korpusz alatt emberi koponya és csontok jelennek meg, amelyek a Golgotát szimbolizálják. Az egész alkotást gazdag rokokó ornamentika díszíti.
Az építészeti rész egy enyhén szűkülő, hengeres oszlopból áll, amelyet babérágas, spirálisan futó díszítés borít. Az oszlop tagozott talapzaton és lépcsős alépítményen nyugszik. Formavilágában a kifinomult késő barokk stílus rokokó elemekkel és a kibontakozó klasszicizmus hatásaival ötvöződik. A magas színvonalú szobrászati kivitelezés arra utal, hogy az alkotás egy jelentős, feltehetően bécsi kötődésű, ma már ismeretlen szobrászműhely munkája lehetett.
