Milyen iskolába írassam gyermekem?
Komáromban február 5-én és 6-én zajlanak majd az iskolai beiratkozások. PaedDr. Stredl Terézia gyermekpszichológust, a Selye János Egyetem Óvó- és Tanárképző Karának oktatóját kérdeztük, mikor iskolaérett a gyermek, és milyen szempontok alapján válasszunk iskolát.
A beíratkozás kötelező minden 6 éves gyermek számára – mondja PaedDr. Stredl Terézia. – Ugyanis ez egy fontos statisztikai adat, így mérik fel, hány ilyen korú gyermek van az országban. Azonban a beíratottak kaphatnak egy év halasztást.
Az iskolaérettséget négy tényező alapján mérik fel a szakemberek: testi, szellemi, érzelmi valamint szociális érettség. Hangsúlyoznám: vigyük el a csemeténket pszichológushoz, nézessük meg, hogy valóban érett-e már az iskolára. Jómagam a legtöbb gyermeket csak 7 éves korban íratnám be elsőbe. Hogy miért? Amerikában szokták mondani: az a gyermek, aki 6 évesen kezd iskolába járni, felnőve 1 dollárt ér az ország számára. De ha éretten lép iskolába, akkor már 17 dollárt! Ne akarjuk elsietni a dolgokat! Már elsőben nagyon komoly terhelésnek vannak kitéve ezek a kis fejecskék. Lehet, hogy gyermekünk okos és ügyes, de bizonyos szempontokból mégsem érett az iskolára. Sírós, nem akar az anyuka szoknyája mellől elmenni? Nem szeret rajzolni? Mindenbe belefog, de semmit sem fejez be? Vagy épp ellenkezőleg: leragad bizonyos játékoknál, és nehezen vált más tevékenységbe? Esetleg túl sokat beszél – nem tud hallgatni? Akkor hogy fog összpontosítani a saját feladataira? A legtöbb hat éves részben már érett az iskolára, részben azonban még túlságosan játékos. És ha ő játszani megy az iskolába, akkor novemberre már útálni fogja az egészet.
Azoknak a gyermekeknek, akik az ovit már unják, de a sulit még nem bírják, jó megoldás lehet a nulladik évfolyam. Itt módszeresen felkészítik őket az első év kihívásaira – de még eleget játszhatnak.
Az iskolaérettségnek szerintem van egy ötödik tényezője is. Nevezetesen, hogy a szülőnek van-e ideje csemetéjére? Ugyanis a mai, elfoglalt szülőnek tudatosítania kell: hogyha elsőbe megy a gyerek, akkor legkevesebb fél évig körülötte fog forogni az élet. Miután délutánonként hazaért a család, az elsős kisfiúval, kislánnyal mindig ugyanabban az időben, ugyanannál az asztalnál, ugyanaz a személy (anyuka vagy apuka) üljön le, és segítsen neki a tanulásban. (Ez az idő legtöbb fél óra lehet, ezt azonban tartsuk tömören: ne szakítsuk meg evéssel, kézmosással.) Így tudjuk kialakítani a kicsinél a tanulási igényt, hogy még akár nyáron is elővegye a képeskönyvet.
A legtöbb családban ezt igyekeznek is betartani, azonban van egy probléma. A napnak két olyan időszaka van, amikor az ember jó teljesítményre képes: délelőtt 9 és 11 óra, valamint délután 2 és 4 óra között. Na most mire az anyuka, apuka hazarohan, összeszedi a családot, még bevásárol, stb., nagyjából 5 óra tájt tudnak leülni a gyermekkel. Csakhogy ekkorra már mindnyájan fáradtak. Teljesítményszintjük a béka feneke alatt van: ugyanis ebben napszakban a szervezet kis pihenésre, szusszanásra vágyik. Ezért is nagy kedvencem az iskolaotthonos modell. Itt a gyermek kötelezően napközibe jár, és ott írja meg házi feladatait. Így az iskola élni tud a délutáni, 2 és 4 óra közötti magas teljesítményszinttel. Másrészt az osztályfőnök és a nevelőnő egy csapatot alkotnak, így a gyerek pontosabban tudja megoldani a házi feladatokat. Ráadásul senki sem fog nyafogni, mert elsőben a tanítónéni szava szent és sérthetetlen… A szülő sem idegeskedik, és a gyerek, fél órás otthoni tanulás után – amit továbbra is javaslok – nyugodtan játszhat.
Az iskolaválasztás további, lényeges szempontja, hogy hová mennek a kis barátok, az ovis társak. Ez különösen fontos lehet az egykéknek, illetve a zárkózottabb, nehezebben barátkozó gyerekeknek. (A könnyen barátkozó, nyitott lurkók számára ez elhanyagolható kérdés). Ez azért lényeges, mert olyan környezetben, ahol a gyermek érzelmileg biztonságban érzi magát, jobban tud teljesíteni.
Ha megengedhetjük magunknak, hogy ne csak iskolát válasszunk, hanem osztályfőnököt is, akkor a gyermek szempontjából az a típusú tanítónéni a jó, aki hasonlít az édesanyára. Például ha halk beszédű az anya, és kap egy hangos tanítónénit, a gyermeknek az lesz az érzése: az iskolában kiabálnak. Pedig csupán erőteljes a pedagógus hangja. Vagy épp fordítva: a gyerek megszokta az erélyes utasításokat, és kap egy szelíd-szolíd osztályfőnököt? Nem biztos, hogy fogja tudni respektálni. Azonban a legfontosabb szempont: a gyermekeknek első-másodikban afféle tyúkanyóra van szükségük. Ebben a két évfolyamban a szakember érzelmi-emberi dimenzióját emelném ki, háttérbe szorítva a didaktikus részt. Természetesen ez se elhanyagolható – de tudjuk, hogy biztonságos, megfelelően motivált környezetben jobban teljesítünk.
Dél-Szlovákiában nagy kérdés továbbá, hogy szlovák vagy magyar iskolába írassuk-e szemünk fényét? Nézzük először a magyar családokat. Amikor tanácsadásra hozzák hozzám a gyereket – szeretnék tudni, iskolaérett-e –, és kiderül, hogy szlovák iskolában gondolkodnak, olyankor mindig szlovákul kezdek el beszélni a gyerekkel. A legtöbb esetben nem sokat ért belőle, az édesanya tolmácskodik. Meg szoktam kérdezni: az anyuka is be fog vele ülni az iskolapadba? Mert a gyerek így fogja érteni a tanítót, ahogy most engem. Biztos ki akarja tenni ennek a gyermekét? 6 éves koráig a gyermek megtanult gondolkodni, érezni, sírni, nevetni, játszani, érezni, kontaktust kötni a világgal az anyanyelvén. Nem az a legegyszerűbb, ha ezen a nyelven alapozzuk meg későbbi tudását is? Manapság nagyon sok a beszédhibás, a figyelemzavaros, a különböző akadályokkal ellátott gyermek: van mit csinálnunk, hogy saját anyanyelvén tudjon teljesíteni! Vallom, hogy először meg kell alapozni az egyik nyelvet, utána jöhet a többi. És ne feledjük: két irodalmi nyelvvel az ember gazdagabb, mint egy irodalmi nyelvvel és egy „konyhamagyarral“.
Kicsit más a helyzet, ha vegyes házasságból származik a gyermek. Elsősorban nem árt tisztázni: nem biztos, hogy az ilyen családba születettek kétnyelvűek: csak akkor azok, ha születésüktől fogva az egyik szülő ilyen, a másik szülő olyan nyelven beszél hozzá. De még ekkor is meglehet, hogy az egyik nyelv közelebb áll hozzá. Figyeljük meg: milyen nyelven szólal meg a kicsi, ha valami fájdalma van, ha sír? Számára az lesz az elsődleges. Vegyes házasság esetén is vallom: jobban fog érvényesülni a gyermek, ha magyar iskolába íratják, hiszen felnőve szlovákul és magyarul is tökéletesen meg fog tudni nyilvánulni. De ez csak a személyes véleményem. A szülők általában a szerint döntenek, hogy ki tud többet foglalkozni a kicsivel, ki fog vele tanulni. Minden családban más és más a helyzet, és én nem foglalhatok állást. Egy biztos: az a legjobb a gyermeknek, ha a szülők egyetértenek. Ha döntünk, akkor mindkét szülő amellett az iskola mellett legyen, ne veszekedjenek rajta, főleg ne a gyerek előtt.
Az iskolaválasztás nem egyszerű dolog, egyáltalán nem bagatellizálnám el a dolgot. A szülőknek nagyon megfontolt és komoly döntést kell hozniuk. Van miről gondolkodniuk, hisz a gyerek jövőjéről van szó, és nem mindegy, milyen lesz az alapozás.
