Mindennapi hőseink – Interjú a Rex komáromi állatvédőkkel
A közelmúltban ellátogattunk a Rex Komáromi Állatvédő Egyesülethez és egyik lelkes önkéntes munkatársával, Tóth Erzsébettel beszélgettünk, aki rendkívüli csodálattal beszélt a munkájáról és a kutyáikról. Találkozásunk során egy kicsit jobban betekinthettünk a menhely kerítései mögé és megismerhettük a lakóit is. Mindannyian bízunk benne, hogy a jövőben sikerül arra ösztönözni az embereket, hogy ha tehetik, akkor nagy pénzösszegek kiadása helyett inkább próbálkozzanak a menhelyeken és váljanak hősökké, tegyék szebbé egy árva kutyus életét.
Milyen állatokkal foglalkoztok?
Nálunk túlnyomó többségben kutyák vannak, jelenleg nagyjából ötvenen, illetve van néhány cicánk is.
Hogy kerülnek hozzátok az állatok?
Ez legtöbbször úgy zajlik, hogy ha találnak az utcán egy kóbor állatot, esetleg az előző gazdi elfelejtette, akkor értesítenek minket és mi befogadjuk, ha van helyünk. Nálunk 21 kennel van, amibe 2-3 kutyus is elférhetne, viszont vannak kevésbé társasági ebek is, ők ilyenkor külön kennelt kapnak, így viszont kevesebb kutyát tudunk mi is elhelyezni.
Kik és hányan dolgoznak nálatok?
Kis csapatunk főleg önkéntesekből áll. Van 2 állandó munkaerő, ők gondoskodnak az állatokról hétköznap délelőttönként. Rajtuk kívül még vannak ideiglenes befogadóink, ők vigyáznak a kölykökre, és sétáltatóink, akik délutánonként viszik sétálni a kutyákat.
Hogy lehet nálatok valaki önkéntes?
A Rex Komárom Állatvédő Egyesület Facebook oldalán keresztül lehet jelentkezni, vagy a +36 30 832 9593 telefonszámon, személyesen délelőtt 10 és 13 óra között. Egyébként önkénteseket és ideiglenes befogadókat folyamatosan keresünk, úgyhogy sok szeretettel várjuk az érdeklődőket.
Milyen gyakran jönnek és mennek a kutyák?
Nehéz meghatározni, átlagosan havi 7-10 kutyát tudunk örökbe adni és –sajnos- legalább ennyi be is jön, de vannak aktívabb időszakok, mint például augusztus 20-a, szilveszter, amikor jobban megugrik az utcalakók száma, illetve a határon befogott ebek is mind hozzánk kerülnek. A tavalyi évet nagyon jól zártuk, 219 kutyus talált szerencsésen gazdára.
Kisebb testű kutyák is megfordulnak?
Igen, megfordult már nálunk több csivava és yorkshire terrier is. Az emberek azt gondolják, hogy a menhelyeken “korcsok” vannak, de ez nem igaz, nem csak keverék kutyáink vannak.
Hogy néz ki egy napotok a négylábúakkal?
Reggel 8 óra körül kiérkeznek a kollégák a menhelyre, először megetetik a kutyákat, van, aki speciális tápot kap, illetve van néhány kezelés alatt álló állat is, őket ellátják és utána megkezdődnek a kiengedések. 3 udvar áll rendelkezésünkre, kennelenként mindegyik kutya 30-40 percet kap, eközben a dolgozók kitakarítanak, felsöpörnek, felmosnak, az itatókat és az etetőket elmossák, kicserélik a vizet. Ezután egy alapfoglalkozást is végeznek velük, a legtöbb blöki egyébként ismeri az ’ül’ parancsot, és próbáljuk a félénkebbeket is szocializálni.
Szerveztek nyílt napokat is. Általában milyen gyakran?
Igen, évi 1-2-t szoktunk szervezni. Most a pandémia miatt sajnos elmaradt, de hamarosan, augusztus végére – szeptember elejére ismét tervezünk egyet. Általában 10 óra magasságában kezdünk és délután 17-18-ig, amíg van érdeklődés, addig nyitva vagyunk. Lehetőség nyílik ilyenkor játszani a kutyákkal, sétálni velük és ügyességi versenyeket is rendezünk.
Ki a legrégebbi lakótok?
Vinny. Kölyökként került be és már 9 éve nálunk van. Ő egy barna keverékkutyus, elsőre egy kicsit félénk az emberrel, de ha megnyílik, akkor utána egy tündér. Nem gondolom, hogy a helyzete esélytelen lenne, volt már, hogy egy öreg, vak, süket kutya is otthonra talált.
Halkan, négyszemközt megkérdezem, Neked van kedvenc kutyusod a menhelyről?
Több is van, mivel általában, ha van kedvencem, akkor őt egy hónapon belül örökbe fogadják. Jelenleg még keresés alatt állok. Brutust egyébként nagyon szeretem, ő egy igazi dömper, a 60 kilójával azt hiszi, hogy egy kis tacskó és jön, játékból neked rohan, nem méri fel, hogy az ő 60 kilójával szemben én csak 50 vagyok. Egyébként nagyon rendes, egy igazi szeretetbomba.
Te már fogadtál innen örökbe?
Igen, volt egy félénk kutya a menhelyen, Robinnak hívták. Gondoltam, hogy haza hozom, nálam megnyugszik és akkor könnyebb lesz gazdit találnunk. Van egyébként egy vizslám a győri menhelyről, gondoltam, hogy majd milyen jól ki fognak jönni. Hát olyannyira összebarátkoztak, hogy Robin 2 éve nálunk lakik már, bár én egyáltalán nem bánom.
Mire van jelenleg a legnagyobb szükségetek? Fogadtok adományokat is?
Bravecto kullancs elleni tablettát adunk a kutyáinknak, sajnos már nem elég évi egyszer, mint régebben, annyira kitolódott a kullancs szezon. Erre szoktunk gyűjtést szervezni, ha jól tudom idén is volt. A legtöbb kutyánk tesztelve van szívféreg ellen, ők milprazont is kapnak, ami szintén nem olcsó. Próbáljuk őket egészségileg minél jobban védeni, már amennyire a menhelyi keretek ezt engedik.
Egyébként igen, fogadunk adományokat is és bárminek nagyon örülünk. Ami mindig fogy, az nyilván a jó minőségű táp, macskaalom, nyakörvek, pórázok. A teniszlabdákat is nagyon szeretjük, abból feneketlen mennyiség fogy, de tényleg mindent szívesen fogadunk. Nem tudnék olyat mondani, aminek ne vennénk hasznát. A tiszta rongyokat és ágyneműket is például a beteg kutyák alá tudnánk tenni. Az egyetlen kérésünk csak annyi, hogy tiszta legyen, mert nem egyszerű a menhelyen mosni vagy fertőtleníteni.
Milyen hatással volt rátok a COVID-19? Megéreztétek a változást?
Igen, főleg amikor bejött a vírus. A sétáltatások megszűntek, az addigi támogatóink, mint mindenki más, olyan anyagi helyzetbe kerültek, hogy nem tudtak tovább segíteni, úgyhogy a kutyák ellátásában is akadtak nehézségeink sajnos. Az örökbefogadások is visszább estek, illetve volt olyan, hogy valaki azért adta be a kutyáját, hogy ne kapja el tőle a vírust, mert olvasta, hogy az állat is terjesztheti.
Köszönöm az interjút és egyben köszönetet szeretnék mondani a Rex Komáromi Állatvédő Egyesület összes munkatársának is, sok sikert kívánok a jövőben, küzdjenek tovább, hiszen nemes a cél!
(Obergesell Emma, 16 éves gyakornokunk írása)
