Pirandello Hat szerep szerzőt keres című színműve a Komáromi Jókai Színház színpadán
„Nekünk nincs más valóságunk, csak ez az illúzió.
De Önök se nagyon kapaszkodjanak el a saját valóságukba,
mert ahogy a tegnap már köddé vált, a jelen pillanat is illúzióvá válik holnapra.”
Michal Vajdička rendezésében kerül bemutatásra 2021. szeptember 17-én Luigi Pirandello Nobel-díjas olasz drámaíró egyik legtöbbet játszott drámája, a Hat szerep szerzőt keres. A darabban többek között Mokos Attila, a Jászai Mari- és Dosky-díjas Gál Tamás, Culka Ottó, Szvrcsek Anita, Szabó Viktor, Bernáth Tamás, Kiss Szilvia, Katona Eszter és Hégli Bence színművészek szerepelnek.
Luigi Pirandello a XX. század egyik legnagyobb hatású drámaírója, de csak 31 éves korában jutott eszébe drámát is írni, és 49 éves, amikor első színpadi sikerét aratja. Filozófiai elmélete, amely megkülönbözteti az ösztönökből kialakult egyéniséget a társadalmi befolyások alakította személyiségtől, új útra indította a társadalomlélektani kutatásokat. Esztétikai hitvallása, amely a humort az egyszerre komikusnak és tragikusnak látott tapasztalatból vezette le, olyan irodalomtörténeti újdonságot jelentett, amely nemcsak a drámairodalomban, hanem a szépprózában is nem egy modern törekvés szellemi ösztönzője volt.
„Michal Vajdička pontosan tudta, hogy mit szeretne viszont látni a színpadon. Egyáltalán nem jelentett gondot, hogy nem beszél magyarul. Hatalmas színházi alkotóként a nyelv nem volt akadály számára, hogy lássa, hogy mi az igaz, a hiteles és mi a hiteltelen színjátszás. Mesteri volt. Azt az alapötletet, hogy nem egy színházi előadást szakít meg a hat szerep hanem egy filmforgatást, zseniálisnak tartom” – fogalmazta meg gondolatait Gál Tamás, akit az Apa szerepében láthatunk a darabban.
A Hat szereplő szerzőt keres Luigi Pirandello olasz drámaíró egyik legtöbbet játszott drámája, melynek ősbemutatójára épp száz évvel ezelőtt, 1921-ben került sor. Azzal foglalkozik, amit a legtöbb dráma feledni igyekszik: a színházi előadás valóságának és a megjelenítés illúziójának viszonyával. A 20. századra elvesztek az illúziók, hiteltelenné váltak a szerepek, ez vezetett a dráma válságához. A szöveg szereppé vált, a színész pedig a látszat kézművesévé. Pirandello azt vizsgálja, megmaradt-e még a valóság és az előadás összekapcsolódásának lehetősége.
„A világirodalom egyik legnehezebb darabja, mert tulajdonképpen próbálja megfogalmazni az illúzió és a valóság közötti különbséget. Mióta ember az ember azóta gondolkodik ezen a kérdésen, hiszen mindig vágyunk a láthatatlan az ismeretlen megismerésére. A darab azt sugallja, hogy az illúzió valóságosabb, mint maga a valóság, sőt azt, hogy minden, amit valóságnak hiszünk, egy illúzió” – fogalmazott Gál Tamás. Katona Eszter, akit a Mostohalány szerepében láthatunk a színpadon, így fogalmazta meg a valóság és a színház viszonyát: „Minél életszagúbb egy szituáció, egy karakter, annál szimpatikusabb. A néző annál jobban képes vele együttérezni, ha látja benne saját magát, a szerelmét, a szomszédját. A különbség talán az, hogy a színházban minden kicsit csúnyább, szebb, tragikusabb, konkrétabb. Az élet gyakran felszínes.”
A darab jelképes alakjai nem tudják, mit cselekedjenek, hiszen csak jelmezek, csak szerepek, akiket még nem írt meg senki. De amikor bármelyiket megírják, akkor ő már nem ő: egyéniségből hazug személyiségek lettek. Egyszerre szorongató és bohózatos játék ez. Michal Vajdička, a Szlovák Nemzeti Színház volt igazgatója a történetet egy filmforgatás helyszínére helyezi át, hogy még kézzelfoghatóbb legyen a valóság és a fikció közötti feszültség, a film és az élet szerepeinek konfliktusa.
„A szerepek a darabban, így a Fiú is egyfolytában élete legtragikusabb pillanatát éli meg, ez jelentette – azt hiszem – a legnagyobb nehézséget. Az életben egyfolytában új impulzusok érnek minket, amik néha segíthetnek egy-egy tragédia feldolgozásában. A szerepeket viszont nem érik ezek az impulzusok, számukra csak az létezik, amit a szerző megírt” – fogalmazta meg érzéseit Hégli Bence, a Fiú szerepének megformálja.
„Amikor a szövegkönyvben megláttam, hogy az Anyának összesen körülbelül tíz mondata van, először azt gondoltam, hogy ez csak egy kisebb szerep, de aztán amikor megismertem a szerep mögött húzódó mélységet, az érzelmeinek hullámzását, a tragédiáját, értettem meg igazán, hogy mennyire nehéz és érdekes feladatom lesz, hogy ennyire kevés szóval mindent át tudjak adni a közönségnek. Számomra sokkal nagyobb kihívás ezt a szerepet eljátszani, mintha két órát végig kéne beszélnem a színpadon”– fogalmazta meg gondolatait a szerepről Kiss Szilvia.
A Komáromi Jókai Színház szeptember 17-én mutatja be a Hat szerep szerzőt keres című színművét, mely az évad első bemutatója. Az idei évadban a felnőtt bérletek hat előadást tartalmaznak. Felhívjuk a kedves bérletes nézőink figyelmét, hogy a premierig még lehetőségük van meghosszabbítani illetve megvásárolni bérleteiket. Természetesen a később érkezőket is szívesen fogadjuk.
(Jancsó Bernadett)
