„Selyésként” a Rákóczi Táborban
2024. augusztus 25-én gimnáziumunk tizenkét diákja izgatottan indult el a sátoraljaújhelyi Rákóczi táborba, amely minden évben felejthetetlen élményeket kínál a kalandvágyó fiataloknak. Idén sem volt ez másképp, s a több órás út után végre megkönnyebbülten foglaltuk el a szobáinkat, majd ezután következett a megnyitó. Azt hiszem, titkon mindenki várta, hogy vége legyen, és megismerkedhessünk csoporttársainkkal, csoportvezetőinkkel. Én legalábbis borzasztó kíváncsi voltam arra, hogy kikkel fogom eltölteni ezt az öt napot. Nem sokkal később összegyűltek a csapatok, s hamar kiderült, hogy felettébb barátságos emberek közé kerültünk, illetve a vezetőink is hihetetlenül kedvesnek, türelmesnek bizonyultak.
A gyülekezést a Reptér című dal jelezte, s napról napra egyre idegesítőbbnek tűnt a közkedvelt zeneszám. Kissé kínos volt az az eset, amikor Korda Gyuri bácsi fogmosás közben fakadt dalra, és pontatlanságunkat kisebb büntetéssel jutalmazták vezetőink.
Több érdekes előadást hallgathattunk meg a tábor során, kirándulni mentünk, sportoltunk, néha-néha átszöktünk takarodó után a barátainkhoz éjjel, ekkor vezetőink olimpiai sportlövőket meghazudtoló pontossággal lőttek ránk vízipisztolyaikkal. A kirándulások során ellátogattunk a borsi Rákóczi-kastélyba, s ezzel betekintést nyerhettünk II. Rákóczi Ferenc életébe és megtudtunk egy s mást arról a korról, amiben élt. Délután sárkányhajózni mentünk, a vizet nem kedvelőknek biztosítottak különböző társasjátékokat, így mi sem unatkoztunk a Bodrog partján. Más csoportok a Zemplén Kalandpark, a Magyar Nyelv Múzeuma, illetve a Megyer-hegyi Tengerszem szépségeit csodálhatták meg. Mindemellett egész héten zajlottak a készülődések a csütörtöki Ki mit tud-ra, ez a sok erőfeszítés meg is hozta gyümölcsét az utolsó este folyamán. Mind a tíz csoport kitett magáért, jobbnál jobb produkciókat láthattunk tőlük. A végén minden csapat összegyűlt egy hatalmas ölelésre, ami egészen megható volt, rengetegen törtünk ki könnyekben. Ezt követte a Kiss Zenészek fergeteges koncertje, amit csodálattal hallgattunk végig, majd sor került a záróbulira is, ahol egy utolsót bulizhattunk együtt. Péntek reggel mindenki kialvatlanul kelt, mivel hosszú volt az éjszaka, majd reggeli után lassacskán kiköltöztünk pavilonjainkból, s Komárom felé vettük az irányt.
Igaz, hogy az út rettentő hosszú és fárasztó volt, de visszagondolva a tömérdek szívmelengető, vicces pillanatra, mindent elölről kezdenék, hogy ismét átélhessem ezt az öt napot a kedvenc embereimmel ezen a csodás helyen. Kísérőnknek, Elek tanár úrnak pedig köszönjük, hogy idén is elkísért minket Sátoraljaújhelyre és biztonságban tudhattuk magunkat vele! Azt hiszem, a 2024-es Rákóczi tábort sosem feledjük el.
Marikovecz Dóra, a Selye János Gimnázium diákja
