Sítúra a Selye János Gimnázium diákjaival

A Selye János Gimnáziumban eltöltött éveink során számos program színesíti a mindennapjainkat. Ezek közül az egyik legmeghatározóbb esemény a sítúra. Március első napján, vasárnap a II.C és II.D osztály 44 diák részvételével indult útnak.

Úticélunk a Penzión Bystrina volt, amely Bystrá településen található. Négy órát utaztunk autóbusszal, de mindenki nevében mondhatom, hogy megérte a várakozást. A szállás minden igényünknek megfelelt. A körülötte elterülő táj lélegzetelállító volt: egy hegyi patak csordogált a tágas szobák ablakai alatt, villásreggeli és meleg vacsora várt minket. A hely tökéletes volt arra, hogy kipihenjük magunkat, együtt legyünk, és még jobban összekovácsolódjon a csapat.

Időnk nagy részét a sípályán töltöttük. Jasná Szlovákia legnagyobb összefüggő pályarendszerével rendelkező síközpontja. A sok lehetőség egyszerűen elképesztő volt. A felvonókon ülve gyakran szóhoz sem jutottunk, amikor a magasból lepillantva megcsodálhattuk az örökzöld fenyőkkel borított hegyoldalakat és a hóval fedett csúcsokat.

Kiváló választás volt a helyszín, hiszen minden csoport megtalálta a számára legideálisabb pályát. A kezdők csapata tizenegy diákból állt; ők Paraska tanár úr segítségével megtanultak biztonságosan sílécen állni, és elsajátították a síeléshez szükséges alapokat. Habán tanár úrral az egyszer síelők, akik tizenöten voltak, abszolválták a különféle kék, majd piros pályákat is. Én, aki az ő csoportjába tartoztam, őszintén mondhatom, hogy igazi csapatként, remek hangulatban töltöttük el ezt a hetet együtt.

Horváth-Fél Szilvia tanárnő a tizenegy tagú haladó csoportnak már gyorsabb tempót diktált, fejlesztette őket, és kihozta belőlük a legjobbat, mindezt nagyon jó hangulatban. Diósi tanár úr a profi csoportot vezette: a hét kiváló síelő félelem nélkül száguldott a fekete pályán, és semmilyen buckától sem rettent meg.

Igazán szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen minden kedvezően alakult. A pályákat vastag, gondosan kezelt hóréteg borította, amely ideális körülményeket teremtett a síeléshez, mindezt pedig egész héten gyönyörű, napsütéses időjárás tette teljessé.

Az idei sítúrán olyasmi történt, amire eddig még nem volt példa a Selye gimi történetében. Nagy Kristóf, a II.C osztály tanulója hétfőn reggel állt először sílécen, pénteken pedig már Diósi tanár úr profi csapatában zárta a hetet. Horváth-Fél Szilvia tanárnő szavaival élve: „From zero to hero.” Napról napra küzdötte fel magát a csoportokon keresztül, az abszolút kezdő szinttől egészen a legjobbak közé.

Szerdán csupán délig síeltünk, hiszen ez volt a pihenőnapunk. A fantasztikus szervezésnek köszönhetően azonban egy percig sem unatkoztunk, mert délután egy denevérek lakta barlangba látogattunk el. A Bystrái-barlang a Felső-Garammente egyik legjelentősebb barlangja. Különleges sziklaalakzataival és cseppkőképződményeivel ragadta meg a figyelmünket, bár sokunk számára az ott élő apró denevérek jelentették a legnagyobb érdekességet.

Az esték általában a szórakozásról szóltak. Hétfőn a dések foglalkoztatták a céseket, szerdán pedig fordítva. Az osztályok kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel álltak elő. Énekelnünk, táncolnunk kellett, használnunk a logikánkat és a meglévő tudásunkat is. Például fel kellett ismernünk tanáraink jellegzetes mondatait. Az oktatók sem maradhattak ki a mókából, sőt a buszsofőr bácsi is csatlakozott. A felnőttek minden erejükkel azon voltak, hogy pontokat szerezzenek a csapatuknak. Az volt a feladatuk, hogy kitalálják a zene címét, amelyet két csapattársuk énekelt, ketten pedig táncoltak rá. Az étkező csak úgy zengett a nevetéstől, és sok fotó örökítette meg ezeket a felejthetetlen pillanatokat.

Péntek délelőtt még 11 óráig volt lehetőségünk síelni. Az utolsó csúszások közben nagy odafigyeléssel körbetekintettem, hogy minden apró részletet megjegyezzek. Mélyen belélegeztem a friss hegyi levegőt, a síszemüvegemet a fejemre helyeztem, és hagytam, hogy a napsugarak megsimogassák az arcomat. Csak csodáltam a tájat, és élveztem, ahogy a síléc siklik a sícipőm alatt a friss hóban.

Számunkra ez a sítúra olyan emlék marad, amelyet örökre a szívünkbe zárunk, hiszen ezt elfelejteni nem lehet. Hálásan köszönünk mindent.

Zsidó Leila II.C