Sziget, ahogy egy nap zajlik

Jártál már a Sziget fesztiválon? Akkor körülbelül tudod, milyen körülmények várják az ideérkezőket. Nem próbáltad még a szürreális mesét szereplőként? Egyszer mindenképpen érdemes, utána pedig meglátod, megérte-e a belefektetett pénzt.

Akármelyik pályaudvarról érkezel – idén 50%-os kedvezménnyel – a Szentendrei HÉV segítségével juthatsz el legegyszerűbben a Hajógyári-szigetre. Tömve vannak a kocsik, alig hallani magyar szót, rengeteg a külföldi fesztiválozó, hiszen nekik itt filléresnek számít a szórakozás. A főbejáratig hosszú kígyózó sorok vezetnek kordonok között, úton útfélen egy-egy lelkes rajongóval, akinek nem jutott jegy, de szívesen venne, vagy jegyüzérrel, akinek hatalmas biznisz kint csövezni a turisták közt. A bejutás viszonylag egyszerű, a vouchereket karszalagokra cserélik, mindenki magához veszi a Sziget Pass, útlevélre hasonlító infófüzetkéjét és már indulhat is a mandula. A bekötő híd elég instabil a több ezer ember súlya alatt, de csak nem pont most fog leszakadni – a hidas selfie senkinél sem maradhat el.

Az első út a Festipay pontokhoz vezet, ahol egész gyorsan megoldható a fesztiválon használt kártyák feltöltése – a WC használatról ezt már nem lehet elmondani, évről évre a félórás várakozás jelenti a problémák egy részét. Idén az időjárás nem túl kegyes, és a forró fesztiválozós, nepszemüveges partifelszerelés helyett kabátot kell(ene) húzni. Természetesen a lányok (és a fiúk) nagy részét nem igazán ütik meg a tizenfokok, saruban, melltartóban, fiúk pedig felső nélkül tombolnak. Hogy az egészségüknek ez mennyire tesz jót, főleg a lányok haspólóit és a miniruháit tekintve, az már egy másik kérdés. Aki pedig még ennél is kirívóbb öltözetben szeretné abszolválni a partit, Pikachu, Katica-bogár, apáca, Mignon és társai jelmezt húz. Az igazság az, hogy mindenki annyira ki szeretne tűnni, hogy már-már az számít meglepőnek, ha valakinek nem borítja csillámpor az arcát, vagy virágfejdísz a fejét, vagy ha nincs a kezében egy-egy póni, zsiráf, vagy zászló. És meg kell jegyezni, a virágok és csillámtetoválások nemtől és kortól függetlenül felbukkannak a fesztiválozók körében. Ahogy Felcser Máté, a Punnany Massif frontembere is megmondta: euroliberalizmus uralkodik. Lépten-nyomon egy-egy homoszexuális pár nyalakodik – közel nem diszkréten elbújva, ahogy a heterók nagy része teszi.

Táncoló tömegek, gyakran orrunkat megcsapó fűszag, vízipisztolyból származó kétes eredetű folyadék, kabátokon ücsörgő csapatok. Így néz ki egy nézőtér: repkedő WC-papír tekercsek, kajamaradékok és égő papírdarabok. Inkább ne is gondoljunk bele, milyen érzés, ha épp a te nyakadban landol egy ilyen szeretet-csomag. És persze a flakondobálás… Ezzel arra is választ kapunk, miért nem engednek üveges italokat árusítani. Mi lenne, ha egy-egy sörösüveg repülne előre a tömegben? Az emberek itt egyszerűen megőrülnek. Még szerencse, hogy a mozgássérültek számára egy rámpával ellátott emelvényt helyeztek el, hogy ők is láthassanak valamit a fellépőkből – sőt mondhatjuk, ők azok, akik a VIP emelvény és a nyakba vett lányokon kívül láthatnak valamit a színpadból.

Milyen egy kitérő a Civil tér és az étkező standok irányában? Drog és cigi stop babzsákfotelekkel, bevándorlós, cserkészes és rabbis stand, egyszerűen minden van itt. Vega, olasz, hal, leves, hamburger, gyros, lepény, lángos, palacsinta, muffin, jégkása, flakonos fröccs. Strandröplabda, buborékpárbaj, vízifoci, bungee jumping, ringispiel, cirkuszi produkció, színházi előadás, capoeira bemutató, jóga oktatás, valamint padból kialakított hinta, gumiabroncsokból és flakonokból összeeszkábált ülőhelyek sora vezet a kempingrészhez. Hogyan is néz ki a sátrazó-falu? Nem árt ide kis kitérővel lesétálni a nem kempingezőknek sem. Egy részt innen lehet lejutni a Sziget beachre, más részt a szigetlakók életébe is érdemes bepillantani. Különböző méretű sátrak, felfújhatós ülőgarnitúrák, dombnak felfele fektetett matracok, pipere asztalkák, bömbölő hangfalak, privát sátras bulik. Robogóval rallizó szervezők, a visszavezető úton pedig coach buszok konvoja halad el mellettünk. Vajon kit rejtenek a sötétített ablaküvegek?

A Punnany és a Parov Stelar swinges koncertje felfokozza a hangulatot, a rúdtaps-partyról nem is beszélve. Indul a visszaszámlálás, és már lendülnek is a magasba színes, felfújhatós rudak. Milyen jó kis after movie alapany is ez. Rihanna viszont hatalmas csalódást okoz. Pánikroham az első sorokban, hiszen ekkora tömegre a szervezőség nincs felkészülve, és csak az ég tudja egy igazi veszélyhelyzetben mihez kezdene a több tízezer ember. Fél órás várakozás után – hiszen Rihanna indokolatlanul megteheti ezt – füttyögéssel és fújolással várunk egy világsztárt. Sajnos megérdemeli, főleg mivel arra sem veszi a fáradságot, hogy a nézőkkel megfelelő kontaktust létesítsen. Első bevonulásként kapucniban jelenik meg és csak találgatunk, vajon tényleg Rihannát rejti-e a lepel. Az is kérdés, mit hozott 26 kamionnal a barbadosi énekesnő? A színpadon ez nem igazán derül ki. Félplayback előadás 1 millió dollárért és még csak arra sem méltat, hogy úgy tegyen, mintha élőben énekelne? A vállánál tartott mikrofon árulkodó jel, hogy nincs a helyzet magaslatán. 5 perces eltűnések a színpadról? Rihanna nem átöltözni ment, az biztos. Néhány Bjúdapeszt kiáltás és sexi tánc. Valljuk be, Rihanna sokszor jobban mozog, mint énekel. Sőt, a táncosok jobban kitesznek magukért, mint maga az énekesnő, de ez sovány vigasz, hiszen a 80 ezres közönség nem a táncshowért fizette ki a busás összeget. Az sem igazán érthető, hogy egy fesztiválon miért a többek számára kevésbé ismert rapstílusú számait adja elő, a slágerek helyett. Fél perc Shine bright like a diamond, egy perc Rampapapam, és sehol egy Who’s that chick, vagy egy Only girl. Ütött az óra, 11 után 10 perccel már ott sincs Rihanna, nem hogy egy ráadás számra visszajöjjön, mint mindenki más. A Parov Stelar még úgy is visszajött, hogy sokan már Rihanna nevét kántálták. De mit is várunk olyantól, aki magyarázat nélkül fél órát lecsíp a haknira vett fellépéséből, saját elhatározásból? Már csak arra lennék kíváncsi, a szerződés ez esetben hogyan rendelkezik a gázsiról. Színvonalon aluli, gyatra produkció, de ő mégis gond nélkül megkapja a milliós fizetségét?

A nagyszínpadtól lelépni a szeméthegyeken át botorkálva nem egyszerű dolog, főleg mivel több ezer ember nyom minden oldalról. És amikor azt hinnéd, a mellékutcákon jobb lesz a helyzet, tévedsz. Egyesek ugyanis kempingszéken ülve, fittyet hányva a tömegre ücsörögnek a hömpölygő emberek közt, mások pedig rollerrel vagy biciklivel szeretnék átnyomni magukat másokon és lábaikon. Egymással szemben nyomják egymást a járókelők, senki sem gondolkozik, hogy egyik oldalon egy irányban másik oldalon a másik irányba haladjon a forgalom. Mivel az időjárás elég hűvös, és ha nem ittad le magad, fázós a műsor, keresni kezdünk egy fedett arénát – ebből elég kevés van. Afrojack holland DJ előadása pont egy ilyenben van, beférni viszont esélytelen volt. A Colosseum nevű, palettákból összetákolt staige a Martinez Brothers számait ontja, a Marilyn staige előtt pedig tűzzel hastáncoló hippilány szórakoztatja a bambulni vágyókat – ám annyira el van varázsolva, hogy ha rajta múlna simán felgyújtana pár járókelőt. Bemenekülünk egy cirkuszt imitáló sátorba, itt viszont az angol nyelvtudáshoz köze nincs a Jacko számokat éneklő zenekarnak. Jobb híján megpihenünk a lépcsőkön és mint sok más ember, korán haza indulunk. Ekkor szembesülünk rengeteg kiskorúval is, rejtély, hogy a jegyváltás miért nincs korhatárhoz kötve.

A fesztivál feeling csodálatos, a látogatók sora színes mind korosztályt mind nemzetiséget tekintve. Le kalappal, ha valaki több napon át bírja a strapát, mivel ülőhely szűke miatt a derekakat eléggé szétnyírja az ácsorgás és táncolás. Érdemes kipróbálni, hiszen ár-érték arányban (jobb esetben) rengeteg minőségi előadót megcsodálhatunk. Az évek alatt rengeteg dologgal bővült és fejlődött a kínálat, mind a standok mind az előadók szempontjából. A kivitelezés viszont még mindig hagy kívánnivalót maga után. Jövőre meglátjuk, milyen irányba változik a helyzet!

Kép és szöveg: Milány Kincső