Táňa Kusá: Anyu – premier Kövesdi Szabó Mária, Lakatos Rák Viktória és Olasz István előadásában
![](/wp-content/uploads/2024/02/Anyu_plakat1-825x432.jpg)
Táňa Kusá Anyu című művét mutatják be hamarosan a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. A kamaraelőadás egy végtelenül egyszerű történetet mutat be – Kövesdi Szabó Máriát az idősődő anya szerepében láthatjuk, Lakatos Rák Viktória a róla gondoskodó leánya, a fiát pedig Olasz István játssza és rendező-asszisztensként is közreműködik. Az Anyu rendezője Peter Kováč, a díszlettervező pedig Dušan Krnáč.
Annak ellenére, hogy az emlékezetkiesés, a memóriavesztés nem tartozik a leginkább szórakoztató témák közé, a szerzőnek és a színészeknek mégis sikerült a darabot – szeretetteljes és együttérző humorral – igazán élvezhetővé tenni. A darab derűt varázsol a közönség soraiba azokban a pillanatokban is, amelyekben egyébként mindenki sírna…
KÖVESDI SZABÓ MÁRIA a kassai Thália Színház alapítótagja, 1969-től társulati tag. A színház vezető színésznője, aki a mai napig kitart anyaszínháza mellett. Az itt töltött évek alatt számos kisebb, de főleg nagyobb szerep megformálója. Rendkívüli tehetségével számos bonyolult női lélek vívódását tárta fel a színpadon. Feledhetetlen alakítása Blanche A vágy villamosából, vagy Orbánné A macskajátékból. Tehetségét számos díjjal jutalmazták.
Mi a darab legfőbb üzenete az Ön számára?
Azt gondolom, hogy ebben a darabban Táňa Kusá írónő egy mindig és mindenkor aktuális témával foglalkozik. Gyakorlatilag bárhol és bármikor íródhatott volna.
Mi az, ami – a szó nemes értelmében – egyszerűvé és szerethetővé teszi?
Az idősödő anya és a róla való gondoskodás kérdésköre minden családban valamilyen formában felmerül és nyilván az anya megformálójaként színészileg keresni kell azokat a pontokat, azokat a helyzeteket, amelyekből táplálkozni tudok az egyes jelenetekben. Ez az előadás tulajdonképpen egy családi történet. Ez a család élhet bárhol, a világ bármely szegletében. Egy anyának a gyerekeivel való kapcsolatát írja le a darab.
![](/wp-content/uploads/2024/02/Anyu-4-1021x682.jpg)
A transzgenerációs traumák is megjelennek ugyanakkor a darabban…
Valóban, a történetet erősen átszövi egy trauma, egy gyermekkori trauma az anyánál, ami máig kihat. Részleteket nem szeretnék elárulni, ám annyit mondhatok, hogy ebben a darabban ez a gyermekkori trauma adja a végkifejletet. Úgy gondolom, hogy a néző is majd érzékelheti azt, hogy a gyermekkori traumák felnőttkorban miként szivárognak vissza és azoknak milyen a hatásuk, esetünkben például időskorban.
LAKATOS RÁK VIKTÓRIA nevét sem a szlovákiai magyar sem pedig a szlovák körökben nem kell bemutatni. Sikeres sorozatszínésző, számos nagyszabású showműsor állandó szereplője. A színművészi karriere Kassáról, a Thália Színházból indult. Ő játssza a leánygermek szerepét az Anyuban.
Úgy tudom, Ön az, aki rálelt a darabra. Vagy a darab lelt rá Önre?
Utaztam egyszer haza egy előadás után, késő este volt és akkor halt meg Mária Královičová színésznő, azokban a napokban. Az ő emlékére adták a rádióban a Devínen ezt a rádiójátékot. Pontosan emlékszem, hogy az egész úton ezt hallgattam és rengeteg érzelmet váltott ki belőlem. Egyszer kacagtam a két nő történetén, sírtam, elgondolkodtam, megijedtem, mert ugye ez annyira emberi, ez a történet, annyira rólunk szól, annyira a családról szól… és ezért gondoltam rá, hogy ezt nagyon jó lenne megmutatni, hogy miként is él egy anya együtt, ha a lány úgy dönt, hogy nem adja idősotthonba az anyját, hanem elvállalja a róla való gondoskodást és felvállalja ezzel azt, hogy inkább lemond a saját hivatásáról, a saját életéről.
![](/wp-content/uploads/2024/02/Anyu-3-455x682.jpg)
Mit árulhat el a történetről?
A lány magához veszi ezt az alzheimer-es anyukát, vigyáz rá, óvja, ápolja és hát ugye két generáció él együtt, ami néha elég nagy nehézségekkel is jár, mert mind a kettőnek megvan a saját lelkivilága, a saját problémája, a saját ügye, ami lehet, hogy a másiknak nem ügy, de neki igen, és mindenféle konfliktusokat generál ez a kapcsolat, ez az együttlét. És igen, néha nehéz, néha vicces, néha egyszerű, néha bonyolult, néha idegesítő, úgyhogy rengeteg érzelem van benne.
OLASZ ISTVÁN a Komáromi Jókai Színház ismert színművésze – 20 éve koptatja a pódiumot Komáromban. A fiúgyermek szerepét jeleníti meg és segédrenezőként is jelen van a darabban.
Mit tudhatunk az Ön által megformált karakterről?
Én a főhősnő fia vagyok, a Pali. Annyi derül ki róla, hogy egy jó szakember a szakmájában, egy jó orvos, ám a magánélete nem igazán stabil, merthogy elvált és ráadásul itt a darabban derül ki, hogy még a legközelebbi családjával szemben is titkai vannak, mert a darabban mutatja be anyjának és testvérének a 4 hónapos kisfiát, tehát, hogy eddig ezekszerint nem nagyon beszélt róla, valami miatt titkolta. Szerintem az ellenpólusa a Lakatos Rák Viki által játszott lánytestvérnek, aki itthon él az anyukával, gondoskodik róla, de persze róla is kiderül azért a darabban, hogy neki sem túl stabil a magánéleti háttere…
Mi a fő üzenete a darabnak?
Főleg a szüleinkre való odafigyelésre, az idősebb társainkra, a családra való odafigyelésre hívja fel igazából a figyelmet. Arra, hogy mi mindennel jár az öregedés, és az azzal járó betegségek megjelenése, és, hogy mennyi időt tudunk az idős beteg családtagjainkra szánni.
![](/wp-content/uploads/2024/02/Anyu_plakat-482x682.jpg)
Kamaratér, vagy nagyszínpad Olasz Istán „otthona“?
Szeretem az apró rezdüléseket, amikor nem kell túl sokat játszani, nagyot mutatni, ahhoz, hogy megértse az a néző, hogy mit szeretnék. Ezeknek az elsőadásokanak a jellege is, kicsit olyan intimebb, olyan bensőségesebb, de választani nem tudnék. Mindkettőt szeretem. A kamara hangulata nyilván sokkal intimebb, mint a nagyszínpadé.
Táňa Kusá Anyu című művének premiere Kövesdi Szabó Mária, Lakatos Rák Viktória és Olasz István előadásában február 26-án, hétfőn este 19.00-kor lesz a komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ Kiss Péntek József Kamaratermében. Az előadás fő támogatója a KULTMINOR – Kisebbségi Kulturális Alap.