Visszakapjuk a rakpartot?

Mikor a tájainkon még nem járt embereknek mesélünk Komáromról, egészen biztosan az első mondatok közt szerepel, hogy két nagy folyó találkozásánál található a városunk. Ráadásul, e két folyó Európa egyik legizgalmasabb erődrendszerét öleli át. Mégis akad itt egy nagy bökkenő. A komáromiak alig férnek hozzá ehhez a csodálatos vízparthoz, nem élhetik meg naponta ezt a különleges adottságot.

A komáromi rakpart jelentős része sajnos ipari célokra van lekötve. Némi vigaszt jelenthetne, ha egy virágzó hajógyárat és egy forgalmas kikötő látnánk, és ezért kellene lemondanunk a vízpartról, de sajnos ez sem igaz. A sok ezer alkalmazottat foglalkoztató gyár manapság már egy párszáz főt foglalkoztató utódcégre zsugorodott, amelynek akadnak munkái, de messze elmarad a fénykortól és keresi az új helyét a piacon. A kikötő ugyan Pozsony után a második legnagyobbnak számít, azonban a 4,7 millió tonnára becsült összkapacitás átlagos 5 százalékos kihasználtságával csupán a pozsonyi kikötő forgalmának tizedét teszi ki. Némi személyforgalom is mozog a kikötőben, azonban ezek bizonyos adottságok miatt nem tudnak jelentősen fejlődni.

Mindezt tovább fokozza a teljesen kusza viszonyrendszer, ami a parton uralkodik. A telek a Verejné Prístavy nevű állami részvénytársasághoz tartozik, de a rajta található ingatlanok már magánkézben vannak. Domináns része az SPaP részvénytársaság irányításával működik, a spiccen található töltőállomás pedig egészen más kacskaringós utat járt be, többek között gyanúsan kiváltott engedélyekkel. Az állam egyrészt ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is ipari célokat szolgáljon az egész vízparti terület, másrészt nagyon keveset tesz azért, hogy növekedjen a forgalom.
Biztató jelnek mutatkozik, hogy a Verejné Prístavy társaság egy nagy összeget nyert cirka egy éve egy kivitelezési terv (masterplan) és megvalósíthatósági tanulmány kidolgozására. A több mint két éves munkafolyamat, melynek költségei meghaladják a 600 ezer eurót, azt szeretné felmérni, hogy négy lehetséges hely közül, hol volna a legideálisabb a kikötő fejlesztése? Legyen egy teljesen új helyen (Harcsás), vagy a meglévő rész legyen revitalizálva, esetleg ezek valamilyen kombinációja lenne a legjobb megoldás? Ez az anyag nem csak hosszú távú irányt mutathat, de fontos alap egy stratégiai befektető bevonásához is, hiszen egy eurószázmilliós beruházás nemcsak a komáromi régiót, de Közép-Európa logisztikai térképét is befolyásolja.

Ugyanakkor nem túl szerencsés a fent említett cég hozzáállása a kikötőbérletek esetén, ami jelentősen gátolja a fejlesztéseket, legyen szó kishajós turizmusról, nagyhajós turistahajókról, egyéb vízi járművek kikötéséről, parkolásáról. A Verejné Pristavy a sok kérés és kezdeményezés ellenére is rugalmatlanul kezeli az árakat, amelyek Pozsonyban elfogadhatóak, azonban Komáromban a fejlődést gátolják. Az alig tíz éve létező részvénytársaság 9 év alatt a nulláról tornázta fel olyan összegre a bérleteket, ami a vállalkozásokat fojtogatja. Komoly gátat jelent ez a hajós vendéglőknek és más vízi szolgáltatásoknak is, egyúttal akadálya annak, hogy legyen egy élénk kishajó forgalom, aminek Komárom egy fontos állomása.

A város határozott célja a rakpart fokozatos (legalább részleges) felszabadítása, ami a fenti viszonyokat figyelembe véve „nem piskóta” kihívás. A városfejlesztési terv tárgyalása során mutatkozott némi remény a spicc és az erőd melletti szakasz felszabadítására, egy kishajó kikötő kialakításával már a lakosok is kimehetnének a partra. A műemlékvédelmi előírások miatt teljesen alátámasztott lenne az ottani terület kitakarítása, azonban a kikötő hosszú távú terveinek meghatározásáig az állam elutasító minden ilyen ötlettel szemben. Egy ilyen lépés megvalósítása csakis széleskörű összefogás eredménye lehet, ahol nagyon határozottan és keményen kell összefogni a helyi és az országos döntéshozóknak, hiszen több fontos elem (a stratégiai jellege miatt) a kormány hatáskörébe tartozik.

Figyelembe kell vennünk a vízpart gazdasági lehetőségeit, de az állami szerveknek is el kell fogadni, hogy ez a vízpart a komáromiaké. Nem lehet elzárni az embereket egy olyan közkincstől, amellyel kevés város büszkélkedhet. Nem szabad elfogadni a jelen állapotot még akkor sem, ha ez egy hosszú távú folyamat. Ha következetesek leszünk, egyszer beérik a gyümölcse, és a rakodópart alsó kövéről mi is nézhetjük, hogy úszik el a dinnyehéj. Ahogy fecseg a felszín, de hallgat a mély.

Keszegh Béla