Zacher Gábor – Magyarország kedvenc toxikológusa Komáromban!
Szívesen találkoznál vele… vagy mégse? Hát igen, nem mindegy milyen kontextusban kerülsz a híres toxikológus közelébe. Mint előadás?
Ahogy a Komáromi Egyetemi Napok rendezvénysorozat második napján is, egy nagyszerű, poénokkal tűzdelt és érdekes stand upnak lehetett a részese a közönség. Ajánljuk mindenkinek, hiszen szórakoztató és egyben tanulságos perceket tölthetünk el a toxikológussal. Mint páciens? Reméljük erre nem kerül sor.
„Zavarban vagyok, sokszor megkérdezik, hogy szólíthatnak. Van én nekem keresztnevem is. A Honvéd kórház sürgősségi ellátásának vezetőjeként se írattam ki a névtáblára a titulusaimat.” – így kezdte előadását a méltató felkonferálás után Zacher Gábor. Ő azon szerencsések közé tartozik, akinek a munkája a hobbija. „Természetesen nem „úgy”. Látom Önök is csillogó szemekkel néznek rám, de remélem nem attól…” – mondja nevetve. Félre a tréfát, a mai fiatalság nagyon komolyan része annak a világnak, mely a kábítószer-fogyasztói témát érinti. „Az én időmben még fogalmam sem volt, merre induljak egy vicces cigiért. A mai fiataloknak már csak két SMS-be kerül és már jön is a sötétített ablakos autó.” A volt szocialista országokban is volt kábszer, csak nem ilyen mennyiségben és fajtában, mint az ma előfordul. Ma már olyan elő designer drogok vannak, melyeket esélytelen követni – százegy fajta anyag jelent meg már a piacon. „Vannak ezek a herbál meg biofüves szentsz’rok, melyek nyilván nem a bio körülmények közti termesztéstől válnak azzá. Ezek sokszor 30x erősebb hatásúak, mint a THC. És ez az, ami igazán veszélyes a mai világban, hogy még maguk az ellátók sem tudják, mit árulnak. Egy gyógyszernél 4-5 éves tesztelés előzi meg a piacra dobást. A drogoknál szó sincs ilyenről, így ezek igazából engedély nélküli emberkísérletek, melyekről csak véletlenszerű rajtakapással lehet tudomást szerezni és megvizsgálni.” A marihuána és hasis népszerűsége vezeti a listát, Zacher Gábor szerint aligha van eltérés a magyar és szlovák statisztika között. Eszerint van húszezer drogos, melyből tízezer a füves, hatezer kokainozik, ezer heroinozik ebből hétszáz kezelés alatt áll, a maradék négyezerről viszont fogalmunk sincs. „Ez az alsóbb fogyasztói réteg az írástudatlan, akikről csak beépüléssel lehetne következtetéseket levonni – erre viszont egy lelkes, krisztus-szakálas, zokni-szandál stílusú szociológusnak esélye sincs.”
Az úgynevezett gina is egy érdekes dolog, mivel a festéklemosóból maga a saját szervezetünk állítja elő a GHB tudatmódosítót. „Van egy visszatérő versenyző. Ha csak meglátom a talpát, máris tudom a TAJ számát visszafelé. Ő például múltkor vett egy dió nevű valamit, amivel a Marsig lőtte magát, következő alkalommal pedig a Magdolna utcában árusított magdi nevű szerrel jutott el a Plútóig.” Sosem lehet tudni, hogy a fantázianév mögött mi van: pl.: zene, kristály, kati, rettenetesen veszélyes dolgok ezek.„Úgy gondolom, hogy amíg a mai médiából szerezzük az ismereteinket, nem fogunk tisztán látni. A rémhíradó is csak a szenzációra fókuszál. Ilyen volt a két törökszentmiklósi terhes nő túladagolásának esete is. Amikor a szokásos migránshelyzet, Angela Merkel-fikázás és a Magyarország jobban teljesít (ennél megjegyezném, hogy alkohol okozta megbetegedések és elhalálozások alapján tényleg nem tud minket senki überelni) után várnád a kuriózumnak számító hírt, előbb bevágnak egy reklámot. Az én korosztályom például ezalatt már el se indul pisilni, hanem megnézi a gyógyszer és/vagy mosószerreklámot. Majd amikor elkezdődik a várva várt hír, meglátom, hogy hiába dugták az orrom alá a fagyit, három olyan mondatot hoztak le belőle, ami a szerkesztő szerint volt fontos. A rendőr bonyolult megfogalmazással körbeírja a semmit, a szomszéd véleményét pedig feliratozva olvashatjuk, mert ő valamilyen másik magyar nyelven beszél. Te pedig csalódottan ülsz a TV előtt, mert fél perc után már a veszprémi állatkert ormányos medvéiről van szó és igazából nem is tudtál meg semmit. Mi volt a lényeg? A reklám, melyet ugyanúgy megnéztek másfél-millióan. Ezzel szemben egy komoly, szakértői beszélgetős műsort leadnak éjjel, amikor csupán 2000 ember nézi meg. Emiatt torz kép alakul ki, hogy a fővárosban biztos minden utcasarkon egy félmeztelen drogos rohangál. Amíg a legnépszerűbb napilapot 500 magyar szó ismeretével tökéletesen el lehet olvasni, és egy mélyinterjú egy szakértővel nem adható el, csak a herevasaltatás és a plasztikai műtétek, addig nagyon gázul állunk.” A prevalencia adatok szintén nagyban torzítanak, hiszen a 19-61 korosztály drogfogyasztási szokásait vizsgálják. Amennyiben 14-45 között kutatnánk, máris megugrana a százalékarány, mivel a 18. életévükig a fiatalok 40 százaléka kipróbál már valamilyen tudatmódosítót. Ami megint csak egy nagyon szomorú tény, a szegénységi droghasználat jelenléte. „Apa iszik és nyomja a félkarú rabló, anya meg szedi a leszarom tablettákat, és Maríával fut a homokos tengerparton, mert addig legalább minden gondot elfelejt, akkor mit várunk a gyerektől?Az értékrendszert, példarendszert, jövőképet a szülők alapján hozzuk, ezért okosnak kell lenni, és semmivel sem többet elvárni, mint amire magunk is képesek vagyunk. Amíg anya káromkodik, de az ovira fogja, hogy a gyerek csúnyán beszél, és amíg apa tömörített fájlformátumban a foci félidejében próbál gyereket nevelni, addig ne csodálkozzunk, ha a gyerek nem figyel, hanem leengedi a tűzfalat, nyomja a telefont és azt írja a többieknek – mindjárt megyek, csak apám még ugat.” Ezután egy másik érdekes példát hozott fel nekünk Zacher Gábor. „Egy Californiai öregotthonban például egyáltalán nem ritka, ha a régi Woodstockos haverok közt elpattan egy spangli. Ők alkalmi drogfogyasztók. A nálunk előforduló szocialista Jurassic parkokban viszont özvegy Rőfös Miklósné aligha fog a szájában egy gandzsával rohangálni.”
„Mindegy a tünet, az összetétel. Az a lényeg, hogy megváltoztat minket. Éppen ezért tudni kell nemet mondani, és nem nagy tömegben, hanem amikor egyedül vagy, és nincs ott anya fikusznak álcázva, hogy leállítson. Akkor kell erősnek, okosnak lenni és nemet mondani. Ezért nem is kívánok egyebet, mint jó döntéseket!”
Milány Kincső
Fotó: Szántó László, Mendel Krisztina, Paksi Dávid
Kezdőkép: http://www.konyv7.hu/
