A Devil história – Beszélgetés Csicsó Zoltánnal

Ki ne ismerné városunk egyik hírhedt szórakozóhelyét, a Devil Clubot? Nos, akik tudják, miről beszélek, azok azzal is tisztában vannak, hogy itt bizony bezárt a bazár. A volt tulajdonossal csacsogtam egy órácskát, ennek írott változatát tekinthetitek meg az alábbiakban.

Zolikám! Gondolom, mélyen belül tudod, hogy most miért is ülsz itt velem szemben. Véget ért egy történet városunk időszámításában. A Devil Club évekig meghatározó szórakozóhelynek számított, most mégis a bezárás mellett döntöttél. Csapjunk is a lecsóba! Mi történt?

Hát ha már belekérdeztél a közepébe, akkor nem fogok kertelni. A helyiség tulajdonosa felemelte a bérleti díjat, úgy 40%-kal. Pontosabban volt egy megállapodásunk, amit 2009-ben módosítottunk a válság miatt. Akkor úgy egyeztünk meg, hogy az eredeti összeg helyett kevesebbet kell majd fizetnünk, mert félő volt, hogy nem fogjuk bírni. Pár hónapja viszont a tudomásomra hozták, hogy ez a kialkudott bér semmis, és januártól újra a teljes árat kérték tőlem. Sajnos semmilyen előzetes egyeztetés nem történt, csak kaptam egy borítékot, benne egy számlával.

Hmm. Derült égből villámcsapás, mintha még nem lett volna így is nehéz a helyzet. Meglepődnél, ha valaki rövid időn belül újranyitná a helyet?

Hát, én csak őszintén gratulálnék annak az embernek, aki ilyen állapotok között folytatni tudná a dolgot. Azt viszont tudni kell, hogy rengeteg pénzt kell belefektetni a helyiségbe, mert egy komplett renovációra szorul. Nem gondolom viszont, hogy egy összeesküvés áldozata lennék, mert azért hét évig jó viszonyt ápoltam a tulajdonossal. Nem tudom, mi történhetett, de ugye ezen már kár is rágódni. Az viszont fura, hogy ennek az embernek sok ingatlanja van a városban, és amellett hogy elhanyagoltak, sokuknak nincs is bérlője. A volt Krušovice is ezé az emberé példának okáért. Ez viszont nem az én dolgom, csak úgy megjegyeztem.

Engem nagyon érdekelne, hogy mit éreztél, amikor a kezedbe vetted az új, módosított összegű számlát?

Ez volt a hab a tortán. Már egy jó ideje játszottam a bezárás gondolatával. Fogalmazzunk úgy, hogy az új bérleti díj adta meg a kegyelemdöfést a helynek, mert már régebb óta nehézségekkel küzdöttünk.

Anyagi vagy emberi nehézségekkel?

Is-is. A kettőt talán külön választanám. Az anyagiakkal egészen addig nem volt problémám, amíg az nem ment az én zsebem kárára. Sosem a haszon vezérelt, én ezt az egészet hobbiként, szenvedélyként fogtam fel. Azt gondoltam, hogy jól csinálom és hogy talán értek is hozzá egy kicsit. Azért az első pár év jól is mutatta a helyzetet, akkoriban nagyon menő volt a hely.

Elment hét év, clubok nyíltak, majd bezártak. A Devil viszont rendületlenül szórakoztatta népet. Főleg a tiniket.

Hát igen, a visszhangok alapján sokan ránk ragasztották, hogy a miénk egy gyerekdiszkó. Ez viszont ebben a formában soha nem állta meg a helyét. Igaz, gyakori vendégek voltak a 16-17 évesek, de ez nincs máshogy külföldön sem. A tinik is szórakozni akarnak és joguk is van hozzá. Miért is tiltottuk volna ki őket?

Joggal fogalmazódik meg az a kérdés a fejemben, hogy ezek az emberek hol fognak szórakozni eztán? Hogy látod, ki fogja pótolni a keletkezett űrt a komáromi éjszakai életben?

Igazából erre én is nagyon kíváncsi leszek. Például sokadszorra nyílik újra a Castello is. Érdekes lesz figyelni az emberek hozzáállását és azt, hogy mennyire fognak újra hinni benne.

Ugye, megváltozott minden, teljesen mások a trendek mint mondjuk 5-10 éve. Nálatok is jól látszódott, hogy már olyan szinten akcióztatok, hogy ingyenes belépéssel, meg pezsgővel csaltátok az embereket bulizni.

Muszáj volt ilyen cselekhez folyamodni, mert hatalmas a túlkínálat. Furán hangzik, de a fészbukon egy rakás szórakozóhely próbálja eladni magát, és bizony azt látni kell, hogy a fiatalok zöme a közösségi portálokon keresi és dönti el, hogy hova megy szórakozni. Nagy a verseny és nem ritka, hogy az emberek sok kilométert is utaznak egy-egy jó ajánlat esetén.

Értem. Kanyarodjunk vissza egy kicsit a történetben! 2006 január elseje van. Este hatkor Csicsó Zoltán bemegy a Devil Clubba. Mit érez?

Azt, hogy az enyém! Fantasztikus érzés volt. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy aki előttem vezette a helyet, nem törődött vele túlságosan. Igazából kényszerből csinálta, és ez meg is látszott a barlang állagán. Teljesen le volt pusztulva amikor átvettem.

Milyen volt az első buli?

Az a szilveszteri buli nagyon jó volt, de ez igaz volt egyébként az összes évbúcsúztatóra. Ugye, a belvárosban voltunk, ezért nem kellett különösebb erőfeszítés ahhoz, hogy megtöltsük a helyet.

Na és persze ott volt a VIP meg a barátok…

Így bizony. Az a helyiség, a bár mögött még mindig ott van. Nem volt ritka, hogy 30-40 barát és ismerős préselődött ott össze. Ez a része konkrétan nagyon fog hiányozni. Még hetvenéves koromban, kártyázás közben is mosolyogni fogok, ha eszembe jutt, hogy mi zajlott odabent anno.

Sokan nem tudják, hogy te nem csak a Devillel foglalkoztál…

Bizony nem. Ahogy sokan mások is akkoriban, én is a Nokiában dolgoztam. Nem volt ritka hogy éjjelezések után még a diszkót is le kellett vezényelni. Igaz pár évvel fiatalabb voltam, mint most, szóval akkoriban még bírtam a gyűrődést. Szükségem volt az állásomra, mert a bulik azért annyi hasznot nem hoztak, amennyiből kényelmesen megéltem volna. Pontosabban hozott volna, csak én minden pénzt visszaforgattam a technikába, fejlesztésekbe, hogy minél nagyobb minőséget tudjak kínálni.

Párszor azért én is megfordultam nálatok, és olykor észrevettem, hogy majdnem minden pozícióban bevethető voltál. Látszott, hogy jól érezted magad.

Így van. Nagyon jól éreztem magam, igaz a bárpult mögött nem nagyon vitézkedtem. A mixpult közelében viszont szívesen sertepertéltem, sokszor játszottam is a közönségemnek. Igazából ezzel is foglalkozom már 15 éve.

Melyik időszak volt az aranykor?

Nem lehet ezt pontosan belőni. Mindig voltak csúcs- és mélypontok is. Igazából mindig úgy alakult minden, ahogy azt elképzeltem. Azt viszont kiemelném, hogy az első három évben tudtunk hívni olyan sztárokat, főleg Magyarországról, akik akkoriban nagyon felkapottak voltak. Náksiékat, Shane54-et, Peet Juniort, vagy éppen Sterbinszkyt, de például Chris Lawyer már akkor járt nálunk, amikor még igazán senki sem ismerte. Ők programszervezőkön keresztül jutottak el hozzánk, de sokszor előfordult hogy megkerestek engem, mert szívesen léptek volna fel nálunk.

Na és melyik volt a „legbuli”?

Több ilyen is volt. Üzleti szempontból talán 2008 májusában, a Komáromi Napok ideje alatt, amikor Peet Junior volt a sztárvendég. Ekkor adtuk el a legtöbb jegyet. Igazából az esett a legjobban, amikor több fellépő is már barátilag tért vissza hozzánk, és műsor után is itt maradtak egy kicsit szórakozni. Persze voltak emlékezetes pillanatok is. Előfordult, hogy egy vetkőzős lány 60 méteres szalagot húzott ki magából. Nem mindennapi látvány volt az biztos.

A jókedv és kacagás mellett elég gyakori volt felétek a rendőrség fellépése is…

Óóó.. Volt hogy egy évben ötször is kijöttek.

Nemrég volt egy cikkem is ezzel kapcsolatban, amikor a gimnázium igazgatója szó szerint razziát ígért be a diákoknak. Ecsetelnéd a nagyérdeműnek, hogy ez miről is szól?

Egy razzia úgy néz ki, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű rendőr egy pillanat alatt beront a helyiségbe, és azonnal kikapcsoltatják a zenét. Senki nem mozdulhat, senki nem szólalhat meg. A megfélemlítés erejével operálnak. Mindenkivel kiabálnak, és ez nagyon hatásos. Konkrétan mindenki be van sz*rva, mondjuk ki így ahogy van. Ezalól én sem voltam kivétel. Senki nem tudja hogy miért is vannak ott. Végig hőbörögnek, és agresszíven viselkednek. Aztán egyszer csak elmennek, és senkit sem tájékoztatnak semmiről. Volt, hogy utánuk mentem és megkérdeztem, hogy ez most mi volt. Azt válaszolták, hogy semmi közöm hozzá. Általában ittas tiniket vittek magukkal, pedig arra mindig odafigyeltem, hogy azok ne jussanak piához.

Ha majd lesz egy tinigyereked, örülni fogsz ha ki lesz téve egy ilyen razziának?

Határozottan nem. Ezt senkinek sem kívánom. Ez egy nagyon kellemetlen élmény.

Nézzük a másik oldalt. Maffiasztorik esetleg? Védelmi pénz? 

Még régebben az egyik konkurens klub vezetője keresett meg azzal, hogy márpedig nálam több egyetemi buli nem lesz. Köztudott, hogy azok nagyon jó kis akciók voltak. Az említett úriember konkrétan megfogalmazta, hogy ugye én sem akarom, hogy a következő akción tíz megtermett kisebbségi randalírozzon? Megfenyegetett, hogy szétvereti a diszkómat, mert ez csak egy szavába kerül. Ez azért is volt érdekes, mert pont vizsgaidőszak előtt, a szemeszter végénél keresett meg, és ilyenkor ugye nem nagyon buliznak az egyetemisták. Ő mégis megpróbálkozott vele, totális kudarc lett a vége. Ezek után már magától letett róla.

Mikor érezted először, hogy süllyed a hajó?

2008-ban, amikor a már közhelynek számító válság kezdődött, akkor a nagyobb klubokon már látszódott hogy bajban lesznek. Igazából ez az időszak még kimondottan pozitív volt. A gazdasági hanyatlás első pár hónapjában a péntekek és a szombatok is meggyőzőek voltak. Később sajnos mi sem menekültünk.

Miben mutatkozott meg a válság?

Visszaesett a fogyasztás, ahogy a jegyeladás is.

Hogyhogy még három évig húztad? Vitt a szíved előre?

Mondhatjuk így is. De azt is mondhatjuk, hogy egy barom voltam. A Nokia hanyatlása mellett (rengeteg ott dolgozó szórakozott nálam) 2009-ben a város is hozott egy új intézkedést, miszerint reggel öt helyett már háromkor kellett kizavarnunk több száz embert az utcára. Az a két órányi kiesett fogyasztás eléggé érzékenyen érintett. Úgy érzem, hogy ez a döntés inkább negatív dolgokat eredményezett, mert így hajnali háromkor a még erőtől duzzadó fiatalok az utcákon lármáztak és szemeteltek.

Aztán a Devil brigádja mehetett takarítani…

Pontosan. Mi minden buli után kisegítettük a város vezetését azzal, hogy a fél utcát feltakarítottuk, ami ugye nem a mi dolgunk lett volna. Az utca ugyanis közterület, és egy diszkótulajdonos nem vállalhatja a felelősséget minden egyes vendége cselekedetéért. Persze ez nálam normális dolognak számított.

Hány feljelentést kaptatok évente a környékbeli lakóktól?

Sokat! Nyáron majdnem minden héten, mert ugye sok lakos nyitott ablaknál alszik. Pedig mi mindent megtettünk, hogy ne zavarjuk a környéken élőket, a hangerőt is optimalizáltuk. Persze az utcákon randalírozókkal mi sem tudtunk mit kezdeni.

Összegezzünk: Válság, aztán egy szerencsétlen városi rendelet, végül Kiszel Tünde, a kubai csődör és Fekete Pákó!

Valamiért éreztem, hogy a Kiszel Tündét nem úszom meg. Szóval az úgy volt, hogy ebből a csomagból a Pákót emeltem ki, de minimális extra pénzért jöttek mindhárman. Ezért döntöttem így. Igen, ebből már jól látszik a végső elkeseredés, de konkrétan az a buli egész jó lett, amellett hogy rengeteg negatív kritikát kaptam.

Most, hogy már bezártad a diszkót, azt hiszem megkérdezhetem, hogy mi a véleményed róluk…

Hmm. Mindenki boldogul, ahogy tud. Az hogy ezek az emberek ennyire felkapottak, nem az ő hibájuk. Ez a média sara, na meg a közönségé, amely vevő rá. Ha a tévé és a rádió nem foglalkozna velük ennyit, azt sem tudnánk, hogy kik ők. Menővé teszik az igénytelenséget. Egyébként el szeretném mondani, hogy a Pákó civilben hatalmas arc! Jófej, és mellette nagyon vicces.

Beszéljünk egy kicsit a jövőről. Viszlát Devil?

Valami befejeződött, de ez mindenképpen csak egy epizód. A történetnek úgy érzem még nincs vége. Konkrét elképzelésem a jövőre nézve nincs. Még nagyon friss ez az egész. Miután megemésztettem a zárást, kicsit pihenek majd. Ha a jövőben találok egy megfelelő helyet, és mellé még javulnak az életkörülmények is a városban, elképzelhetőnek tartom, hogy előrukkolok valami újjal.

Mi fog a legjobban hiányozni?

Az egész feeling. A heti rutinjaim, amiket évekig csináltam. Ez egy életforma, és most egy kicsit sok időm lesz. Lehet, hogy túlságosan is. Olyan mintha félig nyugdíjba mennék, és ehhez még túl fiatal vagyok. A Devil egyébként is a második otthonom volt. A kemény maggal hétköznaponként is be szoktunk járni a zárt ajtók mögé, csak úgy haverkodni. Focit, esetleg Forma 1-et néztünk, közben iszogattunk, beszélgettünk. Nem jó érzés, hogy ez sem lesz többé. Hiányozni fog, az életem része volt és éppen ezért nem is fogom könnyen túltenni magam rajta. Ugyanakkor legbelül tudom, hogy a legjobb döntést hoztam.

(Gerzson, sziakomarom)