A komáromi nép szava, ami nem olyan, mint a Népszava

A proletárok soraiban megfordulva, nem fotelfirkászként: a világhálóról összeszedett, ollózott információkkal dobálózva és hamis képet vetítve, rengetegszer forgom az igazi kisemberek körében. Néha-sokszor naponta több óra eltelik így, és talán nem is bánom, hiszen a rengeteg új ismerős mellett sok infó jut a fülembe, és átfogó képet kapok a nép szaváról, a nép nyomoráról.

Nos, itt nem a kockaházakban feszítő burzsujokról beszélek, akik kaviárt homárral kombinálva zabálnak, és bömösökben vagy mercikben pöffeszkednek-kivaxolt bohóccal, akkora arccal, hogy az alig-alig férne a tükörbe is.

Az átlagember. Aki max. minimálbérért húzza az igát, ha talál igát, iga? Megállok a trafikban, mert a cigiről még nem sikerült leszoknom. Drága mulatság, de nem élhetek muzsikaszó nélkül. Elfüstölgök. A hölgy mindjárt panaszkodásra adja a fejét, amikor inkább optimista hangvételű csevegésre vágynék. Egy reggeli ölelésre! Nem…„A városvezetés, a képviselő-testület egy kalap szart sem ér!“-kezdi a panaszkodást. És folytatja: „Nem csinálnak semmit, csak egymást marják és a zsebükre melóznak, ha melóznak. Még az a szerencséjük, hogy a szemetet 27-ben állapították meg. Ha közel negyven lett volna, fejbe „vakernám“ az összeset. Maradhatott volna a régi séf, ő már bugázott elég rezet. De ezek mindenre töketlenek“-összegzi.  Jól indul a reggel. Megállok tankolni. A benzinkutas megkérdezi: „Nem túloztad el az üzemanyag mennyiséget? 10 euró sok lesz, nehogy megártson a verdának, amelyet a kiszáradás réme fenyeget!“ Jót röhögünk, de ez van. Miből tankoljak? Én nem nyalok politikusoknak, nem is fogok. Közben szintén elküldi a vezetést melegebb éghajlatra, a karácsony közeledtével is. Nyomdafestéket nem tűrően.

Beülünk egy ismerőssel kávézni. A pincér kislány fél szemmel a tévét lesi, mert nem működik a zenegép, pénz nélkül még az sem játszik. Ő Ficó és Bugár édesanyját emlegeti. Megjegyzem, nem is gondoltam volna, hogy ilyen intenzíven figyeli és érdeklődik az aktuálpolitika iránt. Ezek szerint nemcsak Vivát néz, bár jobban tenné. Extra habot nyom a gőzölgő italra, még az a szerencse. Ennyit jelent a „protekció“. Egy középkorú hölgy a komáromi karácsonyi vásárt fikázza. Elmondása szerint, a politikusokat kéne fellógatni a gömbök helyett a fenyőfára, és áramot engedni bele. Brutál! Ezen még röhögni sincs kedvem, mert valamelyik mágus felkapja a kagylót. Haló!

Két kávé 2.90, így vastag borravalót adok. Három, de csak azért, mert annyi a magyar igazság. Különben visszakértem volna, bármilyen csinos is a pincérnő. Nincs mese, ez a való világ.

Átugrom Dél-Komáromba, mivel megjelent egy újabb remek, futballos könyv. Be kell szerezni, ha három napig csak zacskós levest eszek és „parízert“, olvasni akarom! Beváltok újabb tíz vaskos jurót, de az aktuális „kurzus“ nem a legjobb. A pénzváltós erre Orbánt szidja, az IMF-et, majd gágogni kezd. Ott sem jobb a helyzet. Megvettem az újabb oknyomozós könyvet. Mielőtt olvasni kezdem, megállok a kis pékségben. Négy-öt kalács féláron. Tiszta dzsungelharc folyik értük, miközben megy az anyázás. Csak kókuszos jut, nem annyira csípem, mint a mákos-almásat, de annyit megért.

Nincs kedvem már felkapcsolni a laptopot, és rálépni a virtuális sztrádára, mert a túlfűtött szexuális tartalom mellett többnyire csak az anyázás megy. Inkább az új szerzeményt kezdem el majszolni, majd a másik újdonságot lapozom. S mi van benne? Fogadási csalások, bundabotrány, korrupt játékvezetők, focisták, pénzimádó hivatalnokok és politikusok, a szenvedélybetegség, a luxusprostituáltak és az anyázás…Anyád! Inkább ledőlök, és bögyös magyar angyalkákkal álmodom…