A marcelházi Fekete Sólymok két aranyat zsákmányoltak a félholdasoktól!
A marcelházi székhelyű Fekete Sólyom Történelmi Íjászklub 2004-es megalakulása óta sikert-sikerre halmoz. A rengeteg kül- és belföldi bemutató mellett, a világ számos pontján, versenyeken is igazolják kvalitásukat. Ezúttal Törökországban lombozták le a házigazdágat, és borították fel a félholdasok által vélt papírformát. Bogár Valériával és Péterrel beszélgettünk:
„Csapatunk négy fővel+egy kísérővel: Bogár Péter, Bogár Valéria, Molnár Róbert, Németh András és Molnár Júlia képviseltette magát a június 22.-25. között Törökországban rendezett Gümüshacikoy International Archery Competition – Gümüshacikoy Nemzetközi Íjászversenyen, amelyet Amasya tartományban rendeztek meg 13 nemzet részvételével. Igazából a kiutazásunk egy meghíváson alapult, mivel tavaly Dél-Kóreában megismerkedtünk az egyik főszervezővel, aki Yaşar Metin Aksoy, a Tokat íjász egyesület és a török íjászszövetség oszlopos tagja. Általa történt a megkeresés, mivel hagyományőrző íjászokat szerettek volna hívni Szlovákiából, és ránk esett a választás. Már tavaly is utazhattunk volna, de az időpont épp egybeesett a horvátországi vendégszereplésünkkel, így az idén pótoltuk. Ami az utazásunkat illeti, Budapest-Isztambul, majd egy helyi járattal Merzifonra repültünk, ahol egyébként a csapat szálláshelye is volt. Régen katonai repülőtérként működött, de mára az utasszállításra specializálódott. Magát a versenyt pedig Gümüshacikoy városában bonyolították le. Vadonatúj létesítményt építettek fel a településen, ami otthont adott a rendezvénynek. Ezalatt többszáz négyzetméteres parkot kell elképzelni, és igazából az íjászkodás szerelmesei számára készítették. Másodsorban pedig a szieszta, kirándulás, piknikezés is közrejátszott a törökök ebbéli aktivitásában. A verseny megnyitóján adták át a nagyközönségnek.“-kezdi el ismertetni Valika a esemény, történések lefolyását. Megtudom, hogy a szervezők nagyon kitettek magukért, mivel rengeteg mindennel szerették volna megismertetni a felvidéki csapatot. Az első nap még pihenésre sem volt idejük, mivel gyakorlást, az íjász- és távlövő pálya szemrevételezést, felvonulást iktattak be számukra. Zászlóval, táblával vonult fel az összes résztvevő ország képviselője a városközpontba, és ott a hivatalos megnyitó, ceremónia keretén belül a kormányzó, a politikai és privát szféra jeles képviselői asszisztálásával ejtették meg az ünnepséget.
Magáról a versenyről így mesél: „Több versenyszámban is lehetett indulni. Álló-, mozgó puta és távlövészet. Természetesen ez is osztódott női és férfi kategóriára, a távlövészet pedig 50 font alatti, és feletti erősségű íjakra. A mozgó puta lövészetben (puta-török tradicionális cél, mely körte formára hasonlít) Péter és én is bekerültünk a döntőbe, de helyezést nem sikerült elérni. Abban a versenyszámban a hazai íjászok arattak, mivel ők rengeteget gyakorolnak erre a speciális célra. Aztán jött az első meglepetés számukra. A stabil-álló puta 70 m-en, ott viszont nekem sikerült győznöm. Hét lövést kellett leadni, és értelemszerűen, aki a legtöbbet lőtte, elvitte a pálmát. A döntőben pontegyenlőség alakult ki a verseny főszervezőjének felesége, Saliha Aksoy és köztem, így „szétlövés-hirtelen halál“ következett. Összegezve, én találtam először, a hazaik szomorúságára, viszont mi végtelenül örültünk az aranynak.“-mondja mosolyogva, majd a másik fényesen csillogó érem tulajdonosát Pétert szólítom, aki bőszen nézegeti a versenyen készült fotókat, hogy ecsetelje pár szóval, mit is vitt véghez. S eleget is tesz a felkérésnek:
„A távlövészetben, mindkét kategóriában, az 50 font alatti, és feletti erősségűben is összerakták a versenyzőket, tehát vegyesen, nők és férfiak mérkőztek meg egymással. És mint az a helyieknél tradíció, csak győztest hirdettek, helyezetteket nem. Aki a legtávolabbit lőtte, nyert. Én 83 fontos erősségű íjjal 60 km/h-s ellenszélben 430 méterre suhintottam a hosszú vesszőt. 85 versenyző közül az első helyezés azt hiszem, remeknek számít. Mindketten vadonatúj íjakkal lőttünk. Nem minket vártak egyik győztesnek sem, és rácsodálkoztak a papírforma borulására. Sikerült alaposan meglepnünk őket.“-húzza alá egy csalafinta mosoly kíséretében. A négy íjász közül csak a marcelházi házaspár került az eredményesek, díjazottak közé, de a többi csapattag is remekül lőtt. A sok ajándék mellett érmeket, okleveleket, és török jellegzetességeket is kaptak. Íjászbemutatót is tartottak, aminek a része volt az erődemonstráció is. A török íjászok kihívták Pétert páncél lövészetre, először 2mm-esre lőttek, amit megnyert, majd utána, már csak a rend kedvéért 2 db 2 mm páncélt raktak egymásra, amit ugyancsak át tudott lőni. A helyiek csak ámultak-bámultak.
Mint azt megtudom, a Fekete Sólymok a nyáron tovább szárnyalnak. Nincs megállás! A Visegrádi Palotajátékok után, július végén irány Kína, konkrétan Ledu, Qinghai tartományban, ahol szintén négy íjásszal képviselik Szlovákiát és a felvidéki magyarságot.
Augusztus végén pedig Vranába, Horvátországba készülnek, a szokásos Lovagi napokra. S az már csak hab a tortán, hogy a szeptemberben, Marcelházán megrendezésre kerülő versenyük az ötödik állomása lesz a kárpát-medencei hadjáratnak.
(szöveg: ha, fotó: archív, Csallóköz hetilap)
