A mesterlövész nem ismer kegyelmet!
A csallóközaranyosi futballcsapat a 2011/12-es kiírásban 36 év után, impozáns játékkal, igazi futballcsaládként, szívvel-lélekkel küzdve a pályán, megérdemelten hódította el a Komáromi járás legjobbjának járó elismerést. Idén már a Nyugat-szlovákiai V. liga keleti csoportjában szerepeltek. Tizenharmadik helyen zárták az őszt, de a csapatukból került ki a félidő mesterlövésze. A huszonnégy éves, Berecz Gergely tizenhatszor vette be az ellenfelek hálóját! A csekei halóőr rémálma hatszor köszönt be egy meccsen.
„Már kiskoromban is nagyon érdekelt a futball, s hamarabb tanultam meg labdába rúgni, mint járni. Kissé nehéz visszaemlékezni a kezdeti szárnypróbálgatásaimra, de minden bizonnyal nagyon jó hatással volt rám a labda, hiszen azóta már eltelt közel két évtized, és még mindig nem hagytam abba. Sőt, fogalmazhatnánk úgy, hogy a bűvkörében élek. Hétévesen kezdtem a csallóközaranyosi diákcsapatban, méghozzá Pažúr György mester irányítása alatt. Amit érdekesség gyanánt említenék, a balhátvéd posztról idővel a középpályára kerültem, mivel felfigyeltek arra, hogy jól cselezek és a társaimat is ki tudom szolgálni, akár „forintos“ labdákkal is. Így a következő szerepkör az irányító volt. Nem sokat várattak magukra a gólok sem. „Mennyei érzés, amikor egy jól eltalált lövés, sistergő löket után rezdül a háló, s a portás tehetetlenül a földre zuhan.“-meséli Gergi mosolyogva, majd elmondja, hogy a szülőfaluját képviselve diákként,ifiként és a felnőtteknél is sikerült bajnokságot nyernie. Sőt, a Szuperkupa-győzelem is rendkívül becses számára. Idővel aztán mindig előbbre került, s irányítóból már a csatárposzton találta magát, amely remekül fekszik mind a mai napig a tehetséges gólvágónak. 13 évesen sikerült kijutnia Franciaországba a nyugat-szlovákiai válogatottal, amire nagyob büszke.
Egy évvel később pedig elkerült a KFC csapatához, de fél év után hazatért. Az U15-sökkel Szardíniára is eljutott. Majd kisebb kitérők után a szülőfaluja csapatát erősítette az egyes korosztályos galeriknél. Bár a felnőtteknél jött a féléves hetényi vendégjáték, ahol elmondása szerint remekül érezte magát, de nem mondhatott nemet a hívó szóra, így újra hazai mezben állt csatasorba. Remek döntésnek bizonyult. Így ecseteli tovább:
„Nagyon örültem annak, hogy végre bajnokságot tudtunk nyerni, mivel nagyon sokszor végeztünk a dobogó valamelyik fokán. Csallóközaranyoson már csak a felnőttekkel nem nyertem bajnokságot, így rettenetesen szerettem volna átélni azt a mámort! Elmondhatom, hogy ez is sikerült. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot! Aztán jött az ötödik liga, ami számomra nem jelentett újdonságot, hiszen Hetényen már futballoztam egy emelettel feljebb. Úgy gondolom, hogy a csapatunknak nem a tizenharmadik helyen kellett volna zárnia az őszt, sokkal több volt bennünk. De akadt olyan játéknap, amikor a szerencse sem szegődött mellénk, és persze a tanulópénzt mindenkinek meg kell fizetnie. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy 16 találatommal tudtam segíteni a csapatot! Remélem, hogy tavasszal hasonló gólérzékenységgel fogok termelni! Az egész kollektíva remek, igazi focicsaládról van szó. Csatártársammal, a sokat próbált spílerrel, Turza Ronalddal remekül megértjük egymást, és sokan azt gondolják, hogy rivalizálás van köztünk, de ennek a fele sem igaz. Segítjük egymást mindenben Ronival, mint a többi játékossal is egyaránt, hiszen egy a cél! A tisztes helytállás, a kollektíva, nem az öncélú „lövöldözés”.-kacsint egyet. Majd kissé odaszúrok neki. Méghozzá azzal, hogy sokszor bizony azt emlegetik, ha van kedve focizni, szinte megállíthatatlan, ha viszont nincs, akkor…Mint megemlíti, ez összetett dolog, ugyanis ha sikerül a meccsek elején betalálnia, sokkal jobban élvezi a játékot és felszabadultan virgonckodik. Valamiféle nyomás van rajta, s egyben megfelelési kényszer, hiszen tőle várják a gólokat, s ha esetleg nem jönnek, akkor görcsössé válik. Bár az őszi szezonban szépen potyogtak, így a fiatal focista is remekelt.
Még a területi bajnokságban a munkája miatt, ami három műszakos-több edzést is ki kellett hagynia, de a felsőbb osztályra már nagyon koncentrált. Szinte az összes gyakorláson részt vett. Bevallja, hogy van még miben fejlődnie, hiszen a fejjátékán lehetne még mit csiszolni, bár a balosát tartja a „pusztító fegyverének”. A csekei kapus talán még az álmából is felriad, ha beugrik neki a Berecz név. Hatos. S összesen 16. Az őszi gólkirályi cím megszerzése után, s természetesen mindez megspékelve a kiváló produkciókkal: több kérőt is prognosztizál.
„Nem tagadom, hogy sokan kerestek-keresnek. Az ötödik ligából, felsőbb osztályokból, de magyarországi kérőm is akad. Mivel nemrég lett vége az őszi szezonnak, így még nem gondolkodtam intenzívebben a jövőmet illetően. Először szeretném átértékelni, s természetesen mérlegelni a dolgokat, mert a lehető legjobb döntést szeretném meghozni a jövőmet illetően. Régi álmom, hogy nagy focista legyek, s a mostanság mutatott teljesítmény amolyan ugródeszkaként szolgálhat a céljaimat illetően. A kapuk, amelyek megnyíltak előttem, bíztatóak. Alázattal kell edzenem és persze jól sáfárkodnom. Mivel huszonnégy éves vagyok, így szeretnék mindent megtenni annak érdekében, hogy minél magasabb szinten kergessem a bőrt! Ezúton szeretném megköszönni a nagyszerű, fanatikus aranyosi szurkolóknak a bíztatást: a B-középnek, akik mindig velünk vannak és a csapatunk mellett állnak/álltak! A vezetőknek, a szponzorunknak, az edzőimnek és a csapattársaimnak, hiszen nélkülük nem sikerült volna megszereznem az őszi szezon gólkirályi címét!”-teszi hozzá
Természetesen zárásként megsúgja, hogy kiskora óta Real Madrid-szurkoló és a példaképe Cristiano Ronaldo. S jó látni számára, hogy a kedvenc csapatában rúgja a bőrt! Reméljük, hogy a portugál gólvágóhóz hasonlóan Gergi még sok szép pillanatot fog okozni a csallóközi futball fanatikusok számára! Mi csak drukkolni tudunk a fiatal, szimpatikus spílernek és figyelni a pályafutásának további alakulását…
(ha, Csallóköz hetilap)
