A nagy (cseh)szlovákiai magyar forradalmi gulyásparti
A Soóky-trilógia harmadik részét ma este, azaz december 10-én 18.00 órától mutatják be koppánymonostori (Dél-Komárom) Dózsa György Művelődési Házban.
A Gulyásparti története 1989 augusztusában kezdődik, és 1990 tavaszáig követhetjük a bársonyosnak mondott, rendszerváltozásnak nevezett közösségi szemfényvesztést. A történet azonban 1997-ben ér véget, az egyik főszereplő, Bozsó temetésén – aki a rendszerváltó politikusokkal ellentétben betartotta az ígéretét – írja felvidek.ma.
„Amikor egyszer, réges-régen, 1989. november 17-én kirobbantotta önmagát önmagából a rendszerváltoztatás, a nagy (cseh)szlovákiai magyar ábránd beledőlt a dugába. Tehette, mert amerre járt, kelt, mindenütt dugára lelt. Mit tehetett? – beledőlt. Minden duga provinciális duga volt, így aztán senki nem is csodálkozott azon, hogy a mélynemzeti dugák közül a legprovinciálisabb duga elsöprő győzelmet aratott a nagy felvidéki magyar nemzetrész fölött. Ez a győzelem máig tart és, mint minden győzelem, fokozódik.
A nagy felvidéki magyar nemzetrész minden egyes tagja büszkén vallhatja: a dugába való beledőlés oly sikeres, hogy mára, 2018. december 8-ra összesen egy darab felvidéki magyar maradt, de ő aztán igazán az, mi több, virtigli. Rajta kívül maradt még persze hat vagy kilenc felvidéki almagyar, ők most épp alapozzák a fényesen tündöklő virtigli lovas szobrát. Az újságban olvasható (időnként), hogy amúgy létezik itt egy felvidéki magyar réteg, a felvidéki magyar kisemberek rétege, nos, ők azok, akik nem számítanak. Ezek Prof. Dr. CsC. DrSc. Bíróferi örökérvényű gondolatai.” (Soóky László)
