A szegények iskolája

Senkit se tévesszen meg a cím, ugyan nagy rajongója vagyok Márai Sándornak, de nem a huszadik század egyik legkiválóbb magyar írójának azonos címmel ellátott könyvéről szeretnék beszámolót tartani. Sokkal inkább arról a napjainkra jellemző helyzetről, amelyről az elmúlt héten statisztikai adatokat is az arcunkba toltak.

Minden nyolcadik szlovák állampolgárt fenyeget a szegénység – tudtuk meg –, ami egyben azt is jelenti, nem csak a munkanélkülieknek kell szembenézniük a problémával. Pedig napról napra növekszik a számuk, s amint azt éppen aktuális számunkban az illetékes hivatal vezetőjétől megtudják, a Dunaszerdahelyi járásban sem fényes a helyzet.

Eddig azt hittük, a főváros és az osztrák határ közelsége majd megvéd bennünket, de amikor pozsonyi ismerőseim is aggódva beszélnek az ottani helyzetről, akkor tényleg el kell gondolkodnunk. Többek közt azon, milyen módon tud egy közösség segíteni önmagán. Ugyanis leginkább erre van szükség, mert legyen a kormány vörös, kék vagy szivárvány árnyalatú, vajmi keveset tud változtatni a környezeten, amelyben élünk. Hozhat akár néhány gyárat, de amíg csak az ésszerűtlen hitelre fogyasztás zajlik, addig a gondok csak növekednek.

Belső változásokra van szükség, hiszen azt is látjuk a Csallóköz minden városában, hogy a hajléktalanok száma nem csökken. Sőt, előrejelezhető, hogy csak növekedni fognak az utcán a folyamatos elbocsátások miatt, ahogy a bűncselekmények is. Amennyiben ennek következtében lassan félni fogunk egy koraesti sétától is, akkor nemcsak gazdaságilag, hanem társadalmilag is rendkívül gyors ütemet vehet a leépülés.

Ezért aztán nekünk, egyszerű polgároknak is ideje lenne felfogni, a változásokhoz feltétlenül szükséges, hogy tükörbe nézzünk. Ott látni fogjuk a félelmeinket, bizonytalanságainkat, amelyek mindennapi életünket tovább nehezítik. Az ilyen bizonytalan időkben egyedül az segíthet a megfelelő irány felvételében, ha elkezdünk pozitívan nézni a jövőbe, s alulról építkezni. Csökkentünk a feleslegesen, igyekszünk támogatni a hazait, a régióbélit, s ha lehetőségünk van rá, magunk is előállítunk valamit.

A szegények iskolájában ugyanis azt tanítják, a nehéz helyzetben igazából csak önnön magunkra számíthatunk, ezért a legideálisabb, ha minél több dolgot közvetlen környezetünkből szerzünk be. Aztán pedig a globális forgatag is megtanulja ugyanezt, s talán végre a csallóközi alma lesz a boltjainkban a legolcsóbb.

(Rajkovics Péter, Csallóköz hetilap)