Blog: A gőzlöködészeti tovapöfögőtől a létminimumig

Kazinczy Ferencz két évszázaddal ezelőtti nyelvújítónk technokrata volt. Már akkor nyelvújította a gőzmozdonyt is. Többek között. Mai nyelvújítóink viszont demokraták – állítják magukról. Tevékenységüknek köszönhetően mára ez a tudományág lassan szitokszóvá alacsonyodik. Az újítás általában hasznos cselekedetet, valami új kitalálását jelenti, amiből a „köz” is gazdagszik. A helyzet mostanság visszájára fordult. Nyelvújítóink nem hozzáadnak, inkább elvesznek. A pénztárcánkból. Majdnem mindannyiunkéból. A magukéból biztos nem. Javukra írom viszont, hogy adtak is. Új szavakat, s nem keveset.

Létminimum, szegénységi küszöb, anyagi (szociális) szükséghelyzet, hajléktalanság – nyelvújításra, de főleg megmagyarázásra váró új fogalmak, demokráciánk szülte valóság. Megmagyarázni nem iparkodom, nem tisztem, erre valók nyelvújító demokrata politikusaink, de egyben biztos vagyok – 89 novemberében mintha becsaptak volna bennünket. Mindenki eldöntheti saját fantáziája szerint.

Létminimum. Emlékszem, pár éve egy kormánypárti parlamenti „honanya“ belevágott. Majd ő megmutatja, hogy ennyi pénzből vígan meg lehet élni egy hónapig. Két hét után feladta. Felkopott az álla. Persze csak jelképesen. Megemlíteném, hogy ma a létminimum összege törvényből kifolyólag százkilencvennégy euró meg pár cent. A létminimum szót nyelvtanilag elemezve azt gondolnám, hogy ennyi pénz kell havonta egy embernek a lakhatásra, élelmezésre, tisztálkodásra, ruházkodásra, mi kell még? Egyszobás lakás bére és rezsije, persze spórolósan meg öt liter tej. Kész, vége, elfogyott!

Szegénységi küszöb. A létminimum összegéhez viszonyított állapot. A mai árakat ismerve inkább nyomorküszöbről beszélhetünk. Többgyermekes családok esetében az egy főre eső jövedelem ilyen mértéke, főleg óvódás-, vagy iskoláskorú gyermekek esetében, nem irigylésre méltó állapot. Túl sok az ilyen család. Számukat a statisztikák elhallgatják.

Anyagi (szociális) szükséghelyzet. Kevesebb, mint harmada a létminimumnak. Ez a szociális segély. Ha a létminimum sem elég, mire elég annak a harmada? A törvényhozók sok-sok évvel ezelőtt bőkezűen úgy döntöttek, hogy a szociális segélyből minden rászorulónak jusson napi egyszeri meleg étel. Csak akkor egy menü 55.-Sk volt. Ma pedig 3,00 – 3,30.- Euró. Számolhatunk és vigasztalódhatunk. Hány napból is áll egy hónap? Ha netán mosni szeretnénk, hát ruhástól bele ugrunk a Dunába. Decemberben!

Hajléktalanság – hajléktalanok. A legalsó és legveszélyeztetebb szociális réteg. Számukról pontos adatokat eddig még senki nem készített, de egyre többen lesznek. Sokan közülük semmilyen bevétellel sem rendelkeznek. Vagy már nem képesek elintézni a segélyt, vagy egyszerűen nincsenek meg a szükséges okmányaik, újakra meg nincs pénzük Az utcán sok minden megtörténhet. Ők a közelgő tél legvalószínűbb áldozatai. Sajnos e két új fogalom sem a kormányprogramban, sem az egyes pártok választási programjaiban említésre sem került.

Mondhatnánk azt is, hogy aki közelebbi kapcsolatba került az új fogalmakkal, arról csak maga tehet. Ítélkezünk mások felett, a közbeszédre hagyatkozunk. De csak addig, míg magunk is nem kerülünk hasonló helyzetbe. Vagy esetleg gyermekeink.

Winston Churchillt idézve – a kapitalizmusnál jobbat az emberiség még nem talált ki. De tévedett, pedig nagy stratéga volt. Valakik kitalálták a globalizmust. Fél lépés előre, vagy hátra, nem tudom. Csak zavarnak a demokratikusan nyelvújított fogalmak. Kellene egy új forradalom, mint a nagy francia a maga jelszavaival – szabadság, egyenlőség, testvériség………s mennyi kifli jutna nekünk abból? De ha Kazinczy Ferencz élne, munkanélküli nem lenne, az biztos! A megoldás viszont adott: munka, munka, munka ……. tisztes megélhetést biztosító bérért!

Bő két évtized elteltével nyelvünk sokat gazdagodott. Kis hazánk vajon merre halad? Eldöntheti ezt ki-ki a maga pénztárcája alapján. De jól van ez így??

(pt, fotó: illusztráció, davidhenderson.com)