Blog: Az eredmények jövője

A kormány összeállt, a képviselők megkapják első zsíros fizetésüket, s a legtöbben már kezdik elfelejteni a március 10-i történéseket. Azért arra még emlékszünk, hogy azon az éjszakán nagyon kevés szlovákiai magyar örülhetett az eredménynek, hiszen már látni lehetett, a politikai képviseletünk tekintetében jelzésértékű eredmény született.

Azóta pedig lehetett arról elmélkedni, mennyire volt csalódás a Híd vagy éppen az MKP szereplése, annyi bizonyos, a magyar szavazók egy jelentős részének távolmaradása sok közéleti szereplőt elgondolkoztatott. Jómagam korábban úgy véltem, ha Berényiék nem jutnak a parlamentbe, az egyértelmű jelzés lesz, hogy egy új párt alakuljon. A 2010-es támogatottság megőrzése ugyanakkor azt jelentette, legalábbis első ránézésre, hogy mégis erősek az MKP pozíciói, s nincs itt szükség új képviseletre.

A kép viszont csak első ránézésre ennyire egyértelmű. A párt 2010-es választási kudarca után ugyanis megújulást hirdetett, s éppen ez volt az, amelyet sok szakértő hiányolt az idei voksolás előtt. Történtek ugyan változások a listán, s az első helyeken valóban több régióból érkező politikus volt található, a végeredmény viszont megmutatta, az emberek többsége a régi emberekre szavazott. A legtöbb MKP-s karikát szerző politikusok (Berényi, Csáky, Bárdos, Szigeti) ugyanis a párt megalakulása óta ott vannak a színtéren. Utánuk következtek csak a legnépszerűbb „új arcok”, de a jelenség sok mindent elárul. Az MKP-ra szavazók legnagyobb hányada ugyanis azért voksolt most is a magyar pártra, mert ezt teszi már annak tizennégy évvel ezelőtti megalakulása óta. Tudja, kisebbségi érdekképviselet szintjén tőlük számíthat a legtöbbre. Azt viszont már sejtjük, az ő szavazatuk ennél többre nem elég!

Hiába folytatott az MKP a két évvel korábbinál jóval finomabb és hatékonyabb kampányt, szavazóinak táborát nem sikerült bővítenie. Annak ellenére sem, hogy legnagyobb ellenfelének népszerűsége jelentősen csökkent. Jól mutatja a szavazók gondolkodását, hogy a párt kampányát felkészülten irányító, az óriásplakátok jelentős hányadán szereplő és a lista hetedik helyén álló Őry Péter a huszonharmadik helyen végzett a preferenciaszavazatok szintjén. Pedig egy fiatal, jó kiállású politikusról van szó, aki az utóbbi időben sokszor szerepelt a szlovákiai magyar médiatérben. Az okok szerintem nyilvánvalóak.

Az MKP szavazóinak van egy erős magja, s a 109 ezer szavazónak csak csekély részét alkotják a bizonytalanok. Sajnos nagyon minimális azok köre, akiket politikájukkal meg tudnak szólítani ebből a csoportból, s ez a jövő szempontjából végzetes lehet. Azt ugyanis sejtjük, ugyanennyi szavazat csak 50 százalék alatti részvétel mellett lehet elég a bejutásra. Az ilyen hajlandóság a parlamenti választások esetében nagyon ritka Szlovákiában, erre pedig nem lehet politikát építeni. Annál is inkább, mivel már nem egész három héttel a szavazás után hallhatjuk, többen is gondolkodnak, egy új párt keretén belül lehetne alternatívát kínálni a parlamenti Híd és azon kívül rekedt MKP-val szemben.

Ugyanis mindkettő képtelen a megújulásra. A Hídnál ugyan ezt leplezik a szavazóbázis szerkezetéből adódó jellegzetességek, de a helyzet itt még súlyosabb lehet, mint vetélytársaiknál, hiszen Bugár Béla népszerűségével nem tudják párttársai felvenni a versenyt, egyelőre. A kérdés azonban úgy hangzik, egy ismert arc nélkül létrehozható egy olyan kezdeményezés, amely valóban szavazatokat hozhat mindkét oldalról? Nehéz megítélni, bár jelenleg kevés esélyt adnék ennek. Annál is inkább, hiszen hiába kampányolt országosan a fiatalokat tömörítő VIA Nova ICS, ez csak a huszonötödik helyre volt elegendő az MKP listások versenyében.

Elképzelhető persze, hogy valamelyik ismert arc újabb utat választ az eddigiek helyett, de úgy gondolom, ő nem az MKP tagjai közül fog kikerülni. Vannak viszont esélyesek máshol is, s talán végül még meg is lepődünk!

(Rajkovics Péter, szú)