Blog: Az összefogás napja – pár gondolat a magyar-román mérkőzésről

Mikor fordult elő utoljára Magyarországon, hogy mindenféle üzleti-politikai érdektől mentesen, egy közös cél érdekében ennyi ember gyűljön össze?

Lassan egy éve minden, a magyar válogatottért szorító drukker naptárának egyik kiemelkedő időpontjaként szerepelt 2013. március 22., a románok elleni meccs napja. A baljós előjelek ellenére elmondható, hogy a pénteki esemény az elmúlt 4-5 év legjobban sikerült nemzeti seregszemléje lett.

Az ország valamennyi pontjáról érkeztek a szurkolók, a határon túl Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről, sőt, Lengyelországból is több mint 20 Lech Poznan drukker tette tiszteletét a stadionnál. Szerény becslések szerint is mintegy 10 000 ember volt a stadionnál, fenomenális hangulatot teremtve. A Carpathian Brigade előénekesei jól mozgatták a tömeget, a szervezett kórusok, a közös ugrálások, a sálerdő, a látványos pirotechnika mind emelte az est fényét. Megható volt a látni öreget, fiatalt, lányt, fiút, kis hazánk és a határon túli magyar települések zászlaját, hogy egyet akart mindenki.

Mikor fordult elő utoljára Magyarországon, hogy mindenféle üzleti-politikai érdektől mentesen, egy közös cél érdekében ennyi ember gyűljön össze?

A sok pozitívum mellett sajnos akadtak negatív pillanatai is az estének. A második félidő 85. perce tájékán jelen sorok írója is szenvedő alanya volt annak a mintegy 10-15 „bátor legénynek”, akik fradistaként rendkívül fontosnak tartották két-három közelükben álló újpesti megverését. Ugyanezt fordítva néhány lila is eljátszotta fél órával és pár száz méterrel arrébb. A srácok igazi hőstettek hajtottak végre, sok teljesen ártatlan szurkoló is kapott a pofonokból, aki rossz helyen állt.

Azok, akik kirobbantották ezt a szégyenletes verekedést, egyszerűen nem méltóak a magyar szurkoló névre. Akik számára fontosabb az ősi riválist ütni egy olyan meccs közben, ami az utóbbi tíz év legfontosabb mérkőzése, ahol számtalan hírszolgálat vonul fel, hogy egyszerű fasiszta, neonáci rendezvénynek titulálja ezt, akik képtelenek félretenni saját sérelmeiket, csak mert nem bírnak lila, zöld, piros, stb. színt látni, azok miért hiszik magyarnak magukat? A magyarság ott kezdődik, hogy összefogunk, képesek vagyunk az egymás iránt érzett antipátiát félretenni és igenis a hazánkért együtt küzdeni.

Mindamellett nem mehetünk el szó nélkül a rendőri provokációk mellett sem. A mérkőzés lefújása után a rendőrök állítólagosan 2 (!) ember verekedése nyomán rontottak be a tömegbe, szörnyű volt látni, micsoda hóhérmunkát végeztek. Eszetlenül ütöttek mindenkit, fújták a gázt, mindennek nézett ki az esemény, csak rendteremtésnek nem. Sikerült is 13 előállítás képében igazolniuk is feletteseik felé, hogy nincsenek hiába.

Természetesen a másnapi hírek egyik sarkalatos pontjává emelkedett ezen momentum, remekül lehetett aposztrofálni a pörkölt-Híradó-Népszabadság-ATV bűvkörében élő hazánkfiai számára, hogy már megint balhéztak a nácik. Lehet megint pogromokat vizionálni, a hivatásos rettegők újabb hírrel bombázhatják a médiát, megint lehet igazolni, hogy mire való a TEK, miért kell súlyos százmilliókat önteni a rendvédelmi szervezetekbe. Sovány vigasz ez a hatalomnak és Csányi Sándornak, ha már a számháborúban nem sikerült a hatalomnak győzniük. A régi jól bevált recept szerint: Akkor járassuk le őket!

A szurkolók hazamenetele is kaotikus volt, láthatóan a BKV egyáltalán nem készült fel a több ezer ember elszállítására. Rengeteg tumultuózus jelent zajlott le a villamosokon, a metrón, a buszokon. Az 1-es villamoson a változatosság kedvéért kispesti illetőségű urak neveltek meg makarenkói módon egy másokat kamerázó urat, míg a metróban újpesti sálat viselő emberek ütöttek diósgyőrieket. A forgalomirányításban, a szurkolók terelésében itt létfontosságú lett volna a rendőrök segítsége, nem érezte úgy a szerv, hogy neki itt segítenie kell. Ahol kellett volna, ott nem voltak, ahol nem, ott meg hatalmas erővel vonultak be feleslegesen.

A kilátogató mintegy 10 000 ember sok tekintetben ugyanakkor mindezzel együtt is példát mutatott összefogásból, elszántságból, kitartásból, kiállásból. Véleményem szerint nem több mint az ott lévők 1 százaléka nem viselkedett ennek megfelelően, kiemelten elsősorban a fővárosi klubok egyes „szurkolói”. Azt is hozzá kell tenni, hogy sok esetben nem volt könnyű dolga a szurkolói csoportok vezetőinek sem, akik sokszor erőn felül igyekeztek rendet tartani a sajátjaik között.

.A rendőrség csak asszisztált a dolgokhoz, az MLSZ-es ellen-rendezvény miniatűr volt, míg a Stadion melletti hangulat óriási. (Még a tévé is bevágta néhány másodpercre a gólok utáni hangulatot az élő közvetítés során.)

Köszönet mindenkinek, aki ezt lehetővé tett: a válogatott szurkolói csoportjának, a Carpathian Brigade-nek, a fellépő nemzeti érzelmű zenekaroknak, akik díjmentesen vállalták a rendezvényt, a kilátogató tízezer embernek határon innen és túlról és mindenkinek, akik tevékenyen segítették a rendezvényt. Ebbe a körbe illenek a MÁV mozdonyvezetői is, akik tolatási feladataik közben is többször hosszasan kürtöltek a szurkolóknak, támogatásuk jeléül.

Minden negatívuma ellenére a pénteki nap a magyar nemzet, a magyar szurkolók egyik óriási sikere volt. Kiderült, hogy mégis össze tud fogni a magyar, ha igazán szükség van rá. Remélem, még nagyon sokszor megtapasztaljuk ezt az érzést.

(illusztrációs felvétel)