Blog: Derűs esti pillanatok

Minap egy este környékünkön sétálgattam. A városi Víztorony mellett baktatva fiatalok hangos csoportjára figyeltem fel. A torony dombjára igyekeztek. Mivel az a közbeszéd járja, hogy itt gyakran drogosok is megfordulnak, kíváncsi lettem mi fog történni, így utánuk mentem.

A kerítés betonján ülve beszélgettek, kicsit hangoskodva ugratták egymást, egyszóval szórakoztak, mint a fiatalok. A közbeszédnek viszont se hírét, se hamvát nem tapasztaltam. Közelükbe érve néhányuk felfigyelt rám, többen magukat nem zavartatva folytatták egymás közötti eszmecseréjüket. Aztán körbevettek. Köszöntem és bemutatkoztam. Ők úgyszintén. Szépen, illedelmesen. Kellemesen meglepődtem, mert nem erre számítottam. Azt vártam, hogy majd – Ne zavarjam őket! – felszólítással melegebb égtájakra küldenek.

Beszédbe elegyedtem velük. Megkérdeztem, hogy ünnepelnek-e valamit? Nem – jött a válasz, csak szeretnénk kikapcsolódni, szórakozni. A heti suli és meló után jólesik – mondták. Már voltunk pár szórakozóhelyen, most levegőzünk egy kicsit, még néhány helyen megállunk, aztán irány haza – mesélték. Menjünk most a „Fácánba“ – kiáltott fel egyikük, s szavait tett követte. Hármójukon kívül a többiek felkerekedtek, de előtte még elköszöntek tőlem. Újabb jó pontokat írhattam a javukra. Egy fiú és két lány maradt ott velem. Beszélgettünk. Kérdéseimre – Iskolába jártok, dolgoztok, mivel foglalkoztok? – gyorsan megnyíltak. A lányokból csak úgy dőltek a szavak. Rövidesen azt is tudtam, hogy ki kivel jár a csapatban, ki kivel szakított éppen, meséltek otthoni dolgaikról, sorsukról. A fiút inkább a sport és sportolás érdekelte. Erről is beszélgettünk, még tanácsokat is kért tőlem, amit szívesen megadtam neki, ha tudtam.

A lányok tovább pletykálkodtak. A fiú egyszercsak megszólalt – Menjünk most már a többiek után! – mondta, de a lányok letorkolták. Várj még, nem látod, hogy milyen jó találkozni valakivel akit érdekel a sorsunk! – felelték a fiúnak. Nagyon jó érzés töltött el. Még pár percet beszélgettünk, aztán én búcsúztam el tőlük, útjukra engedve őket. Telve voltak jókedvvel és derűvel. Mint az igazi fiatalok. Szép estét szereztek nekem – igazi derűs pillanatokat. Sokat tanultam tőlük ezen az estén. Így a generációk kölcsönös megértésének szükségét, valamint az egymásra mutogatás hiábavalóságát. Viszonzásul kívánom nekik, hogy terveik maradéktalanul teljesüljenek és életük boldog legyen, mert tudom, hogy manapság ez milyen nagy kincs, ők viszont a mi kincseink!

(pt, fotó: wikimedia)