Blog: Érdekképviselet

Amikor a címadó szócska hangzik el a fülünk mellett, általában a politikusokkal gyúrjuk össze a gondolatainkat. Ez még így meg is állja a helyét, viszont már egy ideje joggal fogalmazódhat meg bennünk a mágikus kérdés, miszerint kinek az érdekeit képviselik valójában ezek a fickók, hölgyemények?

Az igazság az, hogy ahogy múlik az idő, és ahogy szaporodnak a cikkek ezen a blogon, egyre több pártkatona keres meg, ilyen-olyan indokkal. Párbeszédet kezdeményeznek velem, és érdekes módon a többségük arra buzdít, hogy ne fogjam vissza magam, és mondjam el a véleményem. Merthogy ők abból is tanulnak, esetleg rávilágíthatunk pár dologra, amit ők nem vesznek észre. Persze van közöttük olyan is, aki (talán) őszintén, hátsó szándék nélkül közeledik hozzám, de azért nincsenek illúzióim. A politikus az politikus marad, és az ilyen embereknek a karrierjük mindennél fontosabb.

Ugye én a szlovák képviselőkről nem fogok beszélni, mert ők lesznek az utolsók, akik bármit is tesznek a magyar közösségért. Egyébként is van elég bajunk a sajátjainkkal is. Tudjátok, először a privát portánk előtt kellene söprögetni. Javaslom, lássunk is hozzá!

Pár éve még joggal lehettünk boldogok, mert bár a koalíciót folyton-folyvást fúrták belülről, azért csak összejött pár év kormánypozícióban. Sőt! Egyenesen odáig merészkedtünk, hogy még miniszterelnök-helyettesünk is volt. Igazi aranykorszak volt ez a felvidéki magyarság szempontjából. Nyögvenyelősen ugyan, de lett egy egyetemünk is, és szemmel láthatóan csökkent a feszültség a többségi nemzettel szemben is. Aztán ahogy ez lenni szokott, pár ember sikeresen elkúrta (Gyurcsány után szabadon) a dolgot.

Kérdem én, fel voltak erre hatalmazva? Egyetértett a félmilliós magyarság a pártszakadással? Esetleg a jelenben meg vagyunk mindezzel elégedve? Hát kérem, nagyon nem! Ennek ellenére már évek óta figyeljük, ahogy a két oldal egymást átkarolva izzad a porondon. Itt-ott megmarkolásszák egymás tökeit. Az egyik profibb ugyan a másiknál, de az meg makacs, mint az öszvér, és sokadszorra is feláll a padlóról.

Felesleges elemzésekbe bocsátkozni, és azt taglalni, hogy ki volt a nagyobb hunyó. A felelősség pontosan és testvériesen egyenlően terheli mindkét bagázst. Merthogy nyilvánvaló volt: Ha SlovanBélát megfúrják, akkor ő viszi magával a saját embereit, és új pártot alapít. Ezt onnan lehetett tudni, hogy még az Atyaúristenre is megesküdött, hogy nem tesz ilyet. Nem is értem az MKP-sok bamba arcát, amikor a másikok bejelentették a Híd létrejöttét. Szóval lehet LeboBélázni, meg árulózni, de igazából az első lépést Csákyék rontották el. Hagyták hogy ez így történjen.

Az MKP úgy gondolta, hogy meglesznek Bugár nélkül is. Mint kiderült, végzetes hiba volt, mert sok mindent el lehet mondani a MOST elnökéről, de az is biztos, hogy az MKP csak vele az élen volt igazán ütőképes. Jól látszik, hogy mára már csak Berényi táblái és az elektromos csavarhúzó maradtak meg aduásznak. Jó lenne észrevenni azt is, hogy sokak szemében inkább nevetség tárgyát képezik ezek az olcsó kampányfogások. Elment az idő, 2013 van. Ennél lényegesebben nagyobb dolgokra van szükség.

Most meg ugye jönnek a kerületi választások, aholis a Híd elhúzta a mézesmadzagot előttünk, csak hogy egy pillanatra a fellegekben járhassunk. Amikor már mindenki kezdett optimista lenni a spoluprácát illetően, akkor jött a hidegzuhany: Komárom járásban önálló jelölteket indít az MKP. A versenyezni óhajtó egyének névsora nemhogy hab a tortán, hanem egyenesen egy cseresznye a csúcson, melyből majd kikandikál a belsejét felzabáló kukac úrfi!

Petheőék valamiért nagyon magabiztosak. Sőt, a felső vezetés (vagy azok, akik nekik diktálnak) egyenesen a kis Napóleont javasolják az ispáni pozícióra. Be kell vallani, a komáromi járásban bivalyerős az egymagyarpárt (ami azért furcsa, mert évtizedekig mostohagyermekként szerepeltünk a repertoárjukban). Itt van mit keresniük. Na de mi a helyzet a többi járásban? Ott már azért nem lennék ilyen nyugodt. Igaz, hogy arrafele meg keresik a kapcsolódási pontot Bugárékkal. Kicsit olyan helyzet ez, mint amikor egy nő csak akkor teszi szét a lábát, ha annak haszna származik belőle. Mindenki vonja le maga a konzekvenciát.

Visszatérve az alap gondolatmenethez, egyszerűen nem bírom magamban tartani a csalódottságom. Nem elég a bajunk, még a képviseletünk is rádob egy lapáttal. Már a hülye is látja, hogy ez rég nem rólunk szól, hanem sokkal inkább a versengésről, meg a kivagyiságról, esetleg pár pénzember reggeli jobb- vagy ballábáról. Merthogy mindkét oldalon vannak élőlények, akik nem bírják elviselni egymás bűzét. Sőt, az MKP részéről még mindig az öreg bútordarabok parancsolnak a bunkereikből. Azt is hallani (de megerősíteni nem tudom), hogy Komáromban például két érdekcsapatra oszlott a párt, ebből kiindulva pedig semmi jót nem várok a jövő évi polgármester választással kapcsolatban.

Tudom, sokan dobjátok felém azt a kérdést, amikor a gondolataimat táncoltatom, hogy mégis milyen megoldást javaslok? Nos, jelenleg csakis brutálisat! Azt gondolom, hogy az utolsó pár év bebizonyította, hogy az ezer sebből vérző és szanaszét taglalt felvidéki magyar érdekképviselet egyenlő a nullával. Éppen ezért pár év abszolút böjt lehetőséget teremthet a tényleges m e g ú j u l á s r a. Merthogy például az MKP napjában többször is ellövi ezt a poént, aztán meg elég csak ránézni a jelöltek listájára a gyors kiábrándulás érdekében.

Én azt mondom, távol kell maradni a szavazásoktól. El kell lehetetleníteni a bűzlő halacskák fejét, talán akkor majd meghallják a vészkiáltásunk. Mert hiába morgunk, hiába cikkezünk, hiába fejezi ki már majdnem minden jóérzésü ember az egyet nem értését, valahogy süket fülekre találunk. Ne válasszuk őket. Pihenjenek egy kicsit, és gondolják újra a szavazópolgár akaratát. Nem kell aggódni, észre sem fogjuk venni, hogy nem vagyunk jelen a törvényhozásban, mert pillanatnyilag is csak szellemként űcsörög ott a pár kiválasztott.

Tudom, most majd megkapom a HID-as brigádtól megint, hogy miért veszem őket egy kalap alá a keményfejű másikokkal, hiszen ők mindent megtettek a közös listáért. Igen, tudjuk, hogy a nyolc helyből csupán háromra tartottak igényt. Tudjuk, hogy az utóbbi időben törekszenek az együttműködésre, de azért ne feledjük el a tényt: Bugár Béla volt az az ember, aki elhagyta az anyapártot, és ő volt az is, aki létrehozta a másikat.

Ez meg ugye nem a felvidéki magyarság érdeke volt. Az ugyanis merőben más, mint az Önöké, kedves politikusaink.

(Gerzson, napig.sk)