Blog: A meztelen grófkisasszony, avagy kofolát vagy coca colát Kínából

Sétál az erdőben az erdész meg a grófkisasszony. Meglátnak egy fához kötözött meztelen embert. Odalép hozzá a kisasszonyka, hogy elhajtsa róla a temérdek szúnyogot. Rászól az erdész: Ne tegye, mert újabbak jönnek, s azok még éhesebbek!

Eddig az ismert és tanulságos történet. Azt hittem, hogy időt álló ez a történet, átírni nem lehet. Tévedtem. De minek az apropóján is jutott ez eszembe? Talán a tanulságok, a fejünk felett elrohant huszonnégy év okozta gyökeres átváltozások miatt?

Ünnepelünk. Egy volt is meg nem is forradalmat kell megünnepelnünk. A sajátunkat – november 17-én a Szabadságért és demokráciáért folytatott harc napja – hangzatos elnevezés alatt.

Sokféle forradalmat ismerünk. A Nagy Franciát a maga szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavaival, meg a Nagy Októberit, amelyik novemberben volt, vagy fordítva, de okozott is nagy káoszt, ami eltartott egészen a mi forradalmunkig. A miénk meg bársonyos volt. Sokszor elgondolkodtam már azon, mi lett volna, ha csak selymesre sikeredik. De inkább maradnék a saját verziómnál. Mert nekem ez tetszik a legjobban, és szerintem ez áll legközelebb az igazsághoz. Ez az „Egyszer volt, itt nem volt forradalom“. Pedig részt is vettem benne, magyarán mondva, mintha csináltam is volna. Utcákon, tereken, a járási pártbizottság, járási és városi nemzeti bizottság üléstermeiben és irodáiban, mint forradalmár, hittem ezt akkor. Még kulcsaimat is csörgettem a többiekkel együtt. Még szónokoltam is gyűléseken. Mára mindez csak illúzió és délibáb. Vagy rosszul emlékezem?

Forradalmi ünnepekkor általában a vívmányokról szoktunk megemlékezni. Teszem ezt én is.

Manapság dúl a bőség bóvli fronton. Örüljünk neki hirdetik, mert a bóvli magyarul olcsót jelent. Ez kell a népnek. Cirkuszt meg bóvlit. Az egyik van a parlamentben a másik meg mindenhol. Azt mondják ez forradalmunk legnagyobb vívmánya. Szerintem a legkiemelkedőbb eredmény az „olcsó húsnak, híg a leve“ napi megtapasztalhatósága a közember számára az „eszed nem eszed, nem kapsz mást“ elve alapján.

Éljen a piacgazdaság a maga makrogazdasági mutatóival. Főtt krumplival tálalandó. De a krumpli is egyre drágább, s mára már importjára szorulunk. Lehet, hogy autógyárakkal építették be a krumpliföldeket is? Nekem viccesnek tűnik. A mikromutatók már nem annyira érdekesek, mert a mikroember azokból veszi a krumplit?! Talán. De nem baj, meg vagyunk mentve!

Van rizs Kínából. Van kínai csodagazdaság is. Csodálatos a társadalmi berendezkedésük is, politológusaink egyelőre még nem találtak neki nevet. Olyan „szoc-kap“ keverék. Hasonló volt nekünk is a szoc-részéhez, de a kínaiak kap-pal tökéletesítették. Sokan vannak, nagyobb az értelmi kapacitásuk, igénytelenebbek is, egyenlőre. Sikerük titka? Talán több a fiatal a Kínai kommunista párt KB-nak soraiban, mint a mi hasonszőrű pártunkéban volt? A pártokban már nem nagyon bízhatunk, de fiataljainkban annál inkább. Ez vigasztal. Az egy marék főtt rizs napi bérként már nem illuzorikus. És kínai lesz a hivatalos államnyelv? Aggódom a nyelvtörvényünkért! Meg a helységnévtáblákért! Apropó, hogy írják kínaiul, hogy Bratislava? Vagy a kofolát és a coca colát is Kínából importáljuk majd? Ez majd biztos nagyon – cool – lesz?!

A grófkisasszonyos story tanulságai mai szemmel? Huszonnégy éve jódolgunkban észre sem vettük, hogy a kisasszonyka is meztelen volt. Szemrevaló erotikus jelenség. Ő volt a csalétek nekünk szúnyog népnek, mert csak halkan zümmögtünk és éltünk az akkori rendszer halódó testén. A pornó sem létezett, persze így minden tekintet rögtön a vonzó jelenségre meredt. Ez lett a vesztünk. Otthagytuk a vályút (önként) és a „vesztes mindent visz“ alapon vissza már nem engedtek bennünket. De mi (a nép) győztesnek éreztük akkor magunkat. Úgy kellett nekünk. Mert aki nem lát tovább az orra hegyénél, annak könnyen pucér lesz a segge. Még a gatyáját is ellopják és észre sem veszi. Ezt hívják nálunk „privatizációnak“, máshol meg magánosításnak.

Na, de már befejezem. Gondolkodnom kell még, mit is kell ünnepelni november 17-én? Esetleg november 7-ét? Nem elképzelhetetlen! Búcsuzóul – mindent köszönök drága bársonyos, az Isten áldjon, a viszontnemlátásra! Pezsgőt nem bontok, az biztos! Apropó, és azt hogy írják kínaiul, hogy Felvidék? Vagy Pered? Aki tudja, írja meg!

Patócs Tibor