Csányi Sándor második felvonása is aratott a nőkről
Nudli, dudli, függönykarika, szitakötő, rekettye, nokedliszaggató, kompresszor, imbuszkulcs. Innen indult a szerda esti, Hogyan értsük félre a nőket? egyszemélyes előadás 2. része Csányi Sándor tolmácsolásában.
Legutóbb a „szülőszobán” találkoztunk a híres színésszel, ám az Egressy Béni Városi Művelődési Központ ezúttal egyszerre zajlott Guszti munkahelyén, a tanácsadóban, az otthon lágy melegében, majd annak feszült hangulatában. Ahol egy jól időzített humorral bármilyen vitát elüthetünk. Na de egy rosszul megítélt kevésbé célba érő viccel meg jaj nekünk… (Mert ha fehérneműt vennénk a kedvesünknek, a mangó, a körte és a dinnye forma helyett még véletlenül se mondjuk, hogy „vizslafül”)
A téma nem könnyű, a tisztázandó kérdésekben viszont volt némi derű. Például többek közt, hogy van-e élet a szülés után? Meddig bírják a férfiak behúzni a hasukat, és szélesre tárni a vállukat, amikor egy fiatal lánnyal beszélgetnek? Mennyit segít – khm, árt – ha anyuka beköltözik? Miért kérdezi egy nő, hogy „megdugnád?”, ha úgyis tudja a választ… Létezik-e megcsalás „véletlenül”? Vagy Móni és Annamari nagy mellek nélkül? Esetleg egy vasárnapi ebéd húsleves, rántott hús és gyomorgörcs nélkül? Mindezen kérdésekre könnycsorgató nevetések és elgondolkodtató monológok árán kaptuk meg a választ Csányi Sanyitól.
Mi a dudli?
CSanyi már az első pár percben feladja magának a leckét: random szavakat kér a közönségtől, melyek közül a legnagyobb impulzust kiváltókat belefonja előadásába. Már csak ez hiányzott az egyébként is humoros monológokhoz… „Higgyék el! A férfiak 92% nem látja a morzsát az asztalon…” – s bizony ez így lehet. A jelenség pedig odavezet, hogy – a „minden sikeres férfi mögött, mellett áll egy erős nő” helyett –
S ha azt kérdezi CSanyi a nézőktől, mi a válások fő oka? Érkeznek az aktív válaszok: a horkolás, a pia, és a házasság maga. Ezen a ponton hősünk érzi, ideje az előadásnak nekivetkőzni. A felesége, Kamilla szülésére visszaemlékezve említ döngő lépteket, lekövérezett asszonyokat, aszfaltba mélyedt lábnyomokat, és a fájások átlélegzése gyanánt a szülő anyák lába között játékosan futkosó szél gondolatát.
„Guszti? Ha fiunk születik, és papnak áll, akkor Atyámnak kell szólítanom, vagy Fiamnak?” – így szól egy nő következő világrengető gondolatmenete, mely mesterségesen generált feszült pillanatok után érkezik a „válasz”: „Akarsz szexelni?” – hiába ez a férfiaknál általános problémamegoldás, vagy terelés.
Nem úgy mint a tapétaválasztás. „Bézs, ekrü, vagy tojáskrém? Hisz én három fehér színűt látok, ez nem ér!” – fakad ki a férfi jogosan.
Így jutunk el szépen lassan az édesanyák tökéletességének kultuszáig, mely a vinnyogós éneklésnél azonnal megbukik. De hát nem is kell a tökéletes, sem anyában, sem feleségben. Az ún. abrosz, amiben keressük a hibátlant, úgyis rögtön megint kecsupos lesz.
„Átülhetünk egy másik asztalhoz, ahol még tiszta az abrosz. De nem jobb azt megszeretni, ahol a kecsupfoltból a gyerekek szivecskét rajzoltak? A terítéket úgyis olyan gyorsan leszedik…„
A könnyfakasztó igazságot a két oldalamon ülő elvált hölgy is megkönnyezi. Ide nekem még hiányzott volna a mai világra való tekintettel egy konklúzió, hogy igenis van az a pont, amikor már nincs mit tenni, el kell válni… De mire ezen elméláztam volna, már jött is a végére egy fütyis vicc, így a letargia ismét nevetésben tört ki. S hogy milyen érzésekkel távoztunk szinte utolsóként a közönség soraiból? Hallgattuk volna még… Reméljük lesz 3. felvonás is, CSanyiból sosem elég 🙂
Milány Kincső