Ha én férfi volnék…

(Nőnapon legalább) kedves lennék. Persze ez minden más napra is vonatkozik, mert a Nők megérdemlik. Kivéve, amikor nem. De még akkor is, mégis. 

Magam mellé fordulva az ágyban kitapogatnám az oldalbordám, és jólesően rácsodálkoznék, hogy az a kócos, smink nélküli a’la natúr hölgy az enyém. Hogy szeretem a bőre illatát. És már hajnalok hajnalán hálát éreznék, hogy reggelivel indít utamra. Még akkor is, ha nem szólhatok hozzá, mert nem itta még meg a reggeli kávéját. Megbocsátom, ha nem egy üde rózsaszál emiatt. Ha a kedve ilyenkor szúrós, akkor is tudom, hogy ott a szép a tövisei alatt.

Elismerném, hogy egy hatalmas terhet vesz le a vállamról azzal, hogy felkel mindenki előtt fél órával. Ez kell ahhoz, hogy magát elkészítve utána már csak a kisembereket csomagolja össze. Nem raplizom, ha olykor hangos szóváltással, erélyesebb ébresztgetéssel, esetleg egy jó hideg arcmosással szedi ráncba őket.

Mert bizony indulás, nemcsak suliba, de munkába is. Nemcsak nekem, neki is.

Felnéznék rá, hogy becsülettel végzi a feladatát. Imádnám, hogy van az életének az a része, amiben kiteljesedhet, ami egyes egyedül az ő érdemét dicséri, amiben jó, és a sikerélményét csak magának köszönheti. A kemény munkájának, kitartásának, talpraesettségének. Csillogó szemmel nézném, hogy nem egy kiszolgáltatott valaki, hanem olyan, aki kiveszi a részét az anyagi biztonság megteremtéséből is.

Sosem hánytorgatnám fel neki, hogy anyasági alatt neki „csak” otthon kellett lenni.

Elismerném, hogy istennő módjára több ember életét egyengeti. És ez nem mindig egy leányálom. Nem besegítenék, hanem kivenném a részem a takarításból, főzésből, ügyintézésből. Mert ez az én feladatom is. S mert ő is ezt teszi az anyagi oldalról. Mert úgy érzi szó nélkül, ez az ő dolga is.

Ha barátnős programot csinál, nem ellenőrizgetném, csupán jó szórakozást kívánnék. Kontroll, lokátor és beszólogatás nélkül.

Fontos, hogy feltöltődjön, mert azt a pozitív energia bizony hozzám hazakerül.

S mert ha ez fordított esetben is tud működni, akkor az én biztosítékomat ugyan miért verné ki?

Kivenném a kezéből a cipekednivaló csomagot, ha üzletbe mennék, logikusan végiggondolnám, miért vagyok ott. Megdicsérném, amikor csinos, mélyen beleszippantanék a nyakába, amikor mámorosan illatos. Észrevenném, ha külsejével a figyelmem felkelteni igyekszik. Ha az edzőteremben izzadva dobja le a kilóit. Elismerően nyugtáznám a főztjét, s még ha hagy is némi kivetni valót maga után, csak udvariasan jelezném.

Elpakolnék magam után, s ugyanígy elutazáskor se várnám, hogy ő pakoljon be nekem, hogy aztán az otthon maradt holmit rajta keressem. Az autóját rendben tartanám, hiszen ez amolyan férfi dolog, de ha ő ott éli ki a rejtőzködő rendetlen énjét, hát abból sem csinálnék semmi gondot.

Meghallanám, amit kér, amíg szépen kéri. Mert először mindig úgy kéri. S addig jó mindenkinek, míg a türelme nem fogy ki. Megszerelném, amit már olyan régen mondott, hiszen semmiből sem telik. Elejét venném, hogy arra számítok, végül minden nélkülem is megoldódik.

Mert a Nő ilyen, mindent megold. Kihasználni és visszaélni vele viszont nem túl kegyes dolog.

Mindig megkérdezném, milyen napja volt. Ha csacsog, türelmesen meghallgatnám, s odafigyelésem visszaigazolnám. Hiszen ő is ugyanilyen kíváncsi rám. Ha kérdez, készségesen válaszolnék. Ha csak bújni akar, ráéreznék. Csendben ölelném, amikor fáj neki, csak nem panaszkodik. Felismerném, hogy terminátorkodik. Álomba simogatnám, mert tudom, hogy ugyanezt tőle is olyan szívesen –rendszeresen – visszakapom.

Ha fáradtnak tűnik, leültetném. Az a mosatlan holnap is ráér, vagy mennék, és megcsinálnám én.

S amint leszáll az éj, összecsapnám a két kezem, hogy ő bújik be mellém. Főleg, amikor utolsó erejét összeszedve szeret újra és újra belém. 

Nem csak nőnapon nyilvánítanám ki, hogy köszönöm, hogy van! Akár a párom, akár az anyukám, akár a lányom az! Mert ha egy Nő jól van, akkor mindenki körülötte boldogságban van!

Boldog Nőt minden férfinak – ez a titok nyitja, mert nem csak március 8-án illik a Nőt boldoggá tenni, így van?