Női erők találkoztak Komáromban
Szívet-lelket melengető, de nemcsak az érzésekre, az értelemre is ható élményben lehetett része annak, aki szombat délután részt vett a WMNPWR rendezésében a Kortina Étteremben megvalósuló beszélgetésen. A változás bennünk van! című előadás Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal és Herczeg Ágnes borszakértővel zajlott.
Az előadók kérésére a 20 fős társaság – meglepetésre köztük 2 férfi is –
körbeült, s így mindjárt barátibb, oldottabb lett a hangulat. Az est házigazdája Voda Zsófia volt, akinek segítségével
igazi párbeszéd alakult ki a hallgatóság és az előadók között.
Van-e olyan ember, akit ne szégyenítettek volna meg gyermekkorában, vagy az iskolában? Az indító kérdésre saját és szakmai élmények nyomán bontakozott ki a beszélgetés a nők helytállásáról és szerepéről az élet különböző területein.
Tények és gyakorlati tanácsok is elhangzottak, úgy mint:
- Az, hogy hogy érzed magad belülről, az független az objektív külsődtől.
- Az önismereti úton mindenkinek el kell indulnia, ha jobban akarja magát érteni és érezni, s ennek az útnak sosincs vége!
- Úgy gondoljuk, hogy a pozitív dolgok visznek előre, de pont fordítva! Épp hogy a rossz dolgok adhatnak olyan lökést, ami aztán előre visz minket.
- Mindenkit befolyásolnak a hozott transzgenerációs minták, de tudatosan ezekből is ki lehet lépni, át lehet ezeket írni…
- Mindenki csak a saját perspektívájából látja önnön helyzetét, ezért nagyon sokat tud segíteni egy jó, támogató baráti kör, persze az ilyen kapcsolatba mindenkinek hozzá kell tennie a maga részét, mert amennyit beleteszel, később annyit is vehetsz ki belőle…
- Óriási a felelősségünk abban, hogy kinek mit mondunk, hiszen egy odaszúrt fél mondattal is egy életre megsebezhetjük a másikat, akaratlanul is… Ugyanakkor egy jó támogató mondat elkísérhet egy életen át, bátoríthat és erőt meríthetünk belőle.
- Ezért is fontos a dicséret és az elismerés, de nemcsak gyermekkorban! A gyereknevelés feladata a legszebb, s egyben a legnehezebb: a gyermek tükröt tart elénk, mert azt teszi, amit tőlünk lát. Ha nem is ért mindent, de érzékeny „csápjaival” minden rezdülést érez, s ahogy mi is általában az otthonról hozott minták alapján cselekszünk, ők is a tőlünk látott viselkedést fogják továbbvinni.
- Kamaszoknál a legfontosabb a türelem, a megértés, az ottlevés még akkor is, ha folyamatos visszautasítást kapunk tőlük.
Ne legyünk számukra limitált időben, hanem érezzék, hogy folyamatosan számíthatnak ránk!
- A tinik számára a legfontosabb (de persze felnőtt korban is) az ösztönzés, az építő jellegű kritika. Ugyanilyen fontos lenne a dicséret is, amiből a mai világban hiány van, pedig minden embernek szüksége lenne rá…
- Nagyon fontos az együttérzés, de az ember nem tud folyamatosan empatikus lenni, csak ha átállítja a gondolkodásmódját és ez aikusan az életmódjává válik.
- Egy szívből jövő megbánás és bocsánatkérés mindkét fél számára sarkalatos pont.
A bocsánatkérésnek, amit sokan nagyon nehezen tudnak kimondani, hatalmas energiafeloldó hatása van…
- Ezért is a kapcsolatok talán legfontosabb eleme a kommunikáció, amit mindenki tudna, csak csinálni kellene, mert a kommunikáció nemcsak a beszédből áll, hanem egy mosolyból, egy érintésből, simogatásból, ölelésből, ezt csak tenni is kellene!
- A mai világból sajnos elárasztanak minket a negatív hírek s még ha nem is tudatosítjuk, ezek eszik az idegrendszerünket. Ez ellen csak úgy tudunk védekezni, ha nem hallgatjuk, olvassuk és nézzük állandóan, ha megszabjuk a határokat és pozitív dolgokkal foglalkozunk. Ha egy védelmi burkot építünk magunk köré. Ehhez pedig a legjobb erőforrás a család, hisz ha belegondolunk, mi egy túlélő nemzedék leszármazottai vagyunk, akik erejét, tapasztalatát tovább vihetjük!
- A szakmai szempontból elhangzott legjobb tanács, hogy mindig mindent meg kell pályázni! Nem szabad kishitűnek, bizonytalannak, kételkedőnek lenni.
Herczeg Ágnes is így pályázta meg és nyerte el Az év menedzsere díjat!
A másfél órás beszélgetés végén pár mondatban mindenki elmondta, mit adott neki az este, mit visz magával útravalónak. Pozitívan feltöltődve és mosolyogva indult haza mindenki – kortól és nemtől függetlenül.
Fotók: Nászaly Gábor
