Csehország körbe Škodával – ilyen volt a nagy Bujna-kaland

3 generáció egy 36 éves Škoda, és több mint 2000 km Csehországon át. Az észak-komáromi Bujna Zoltán augusztus végén ültette be édesapját és két fiát (7 és 10 évesek) az öreg járgányba, és vágott bele az egy hetes kalandba. Vittek magukkal egy sátrat, egy gázfőzőt, és ott aludtak, ahol az est rájuk szállt: a harmadosztályú, többnyire erdős utak mentén. Közben megnézték Csehország nevezetességeit. Mi motiválta a kalandot? Hogy érezték magukat a srácok? Mi tetszett nekik legjobban? Végül – természetesen – arra is kíváncsiak voltunk, hogy bírta a strapát a jó öreg Škoda 120-as.

Hogy jutott eszedbe ez a kaland? – kérdeztük Bujna Zoltánt.
6-7 éve vásároltam egy tökéletes állapotú, 1988-ban készült, 875 kg-os, 37 Kw-os, 1175 ccm hengerűrtartalmú Škoda 120L-t. Gondoltam, olykor előveszem, és kocsikázok egyet a Csehszlovák autógyártás ikonikus darabjával. Ilyen autóval rendelkezett anno a családok 90%-a, nosztalgiából is vágytam rá. Aztán teltek az évek, és ott porosodott a garázsunkban. Sosem vettem elő, foglalta helyet, ráadásul a fenntartása (kötelező ellenőrzések és biztosítás) évente 200 euróba került. A feleségem egyre gyakrabban kérdezgette, hogy mi a célom ezzel az autóval? Meddig áll még fölöslegesen a garázsunkban? Nógatására jött az ötlet, hogy el kéne vele menni egy hosszabb autóútra… És ha már Csehszlovák autó, és ha már nosztalgia – menjünk Csehországba, ami gyerekkoromban még az én országom is volt! Az emlékek halványodnak, én pedig szeretnék átadni valamit a saját gyerekkoromból a srácoknak. Néhány hónapja aztán megkérdeztem aput, mit szólna egy ilyen kalandhoz az unokákkal? Rám nézett, és azt felelte: jó. Menjünk.

Csak ennyit? Nem lepődött meg? Nem mondta, hogy kisfiam, gondoljuk ezt át még egyszer? 
Nem. Valószínűleg tetszett neki a Csehország ötlet, hiszen ott volt katona – így ez múltidézés volt a számára is. Meg aztán régen nekünk is ilyen Škodánk volt, és kíváncsi volt, milyen újra vezetni. És persze, bevontam a fiaimat is. Szerettem volna közös élményeket a nagypapival és velem, amelyekből meríteni tudnak 20-30 év múlva. Augusztus 24-én, este indultunk, 11-re értünk a Holíč/ Hodonín Cseh-Szlovák határra. Csak azt tudtam, hogy az ország határain haladva szeretnék egy nagy kört tenni – és hogy egy hét múlva haza kell érnünk, mert kezdődik a suli a fiaimnak. 

Hogyan alakult ki az útiterv? Alaposan megtervezted előre?
Nem igazán. Nem ez az első körutam – kerékpárral már jó pár ezer kilométer van a hátam mögött. Már hagyomány, hogy mindig az óramutató járásával ellentétes irányban indulok útnak. Most is így történt. Az út előtt elolvastam egy motoros blogját – innen tudtam, hogy kb. 1850 km-ert fogunk megtenni, azaz naponta 250 km-ert kell levezetnünk, ha egy hét múlva haza szeretnék érni. Ez volt az alap – emellett pedig, hogy minél több természeti látványosságot, illetve kulturális nevezetességet láthassunk. Végül háztól házig 2333 km lett belőle (a GPS szerint 2248 km) 22.750 m szinttel, amit összesen 48 óra alatt vezettünk le. 160 liter üzemanyag fogyott, ami 7,15 literes fogyasztást jelentett. Ez a terepviszonyokhoz, városlátogatások számához és a teljesen megpakolt autóhoz képes jó adat. Pontosan egy hét múlva, szombaton értünk haza. 

Harmadosztályú utakon haladva:

De mégiscsak egy olyan, majd 40 éves autóba ültetted be apádat és gyerekeid, amit hosszabb úton ki se próbáltál, még megtankolva se volt rendesen. Nem aggódtál egy kicsit?
Őszintén szólva féltem tőle. Természetesen ellenőriztettem az autót az út előtt. Csakhogy amikor teletankoltam, elkezdett folyni a benzin… Aztán 10 km után abbahagyta… Nem tudtam mire vélni – viszont nem volt okom arra, hogy lefújjam az akciót. Csak a harmadik nap nyugodtam meg teljesen: ekkor már láttam, hogy ez a gép bírja a strapát! És valóban – nem volt semmi probléma vele! Kicsit nehezen vette az emelkedőket, de az természetes. Emellett pedig kíméletesen, átlag 45-50 km/óra sebességgel haladtunk, a leggyorsabb tempónk 70-80 km/óra volt. Kifejezetten élveztük az araszolást: csodálatos tájakon haladtunk, és így tudtunk nézelődni is. Egyébként azt gondoltam, hogy ha az út során valami baja történne az autónak, Csehországban játszva találunk hozzá alkatrészt, szerelőt. Nos, ezt rosszul hittem: már sehol, senkinek sincs ilyen autója, nemhogy alkatrész hozzá. De ennél többet mondok: Csehországban nemhogy öreg Škodák nincsenek az utakon, de emberek is alig. 

A legszebb hely, amit láttunk, a  Cseh Svájc Pravčická-kapuja…

…iletve Adršpach sziklái

Ezt hogy érted? Mi az, hogy „nincsenek emberek”?
Hát… Ajánlanám azoknak a komáromiaknak, akik szerint nincs élet városunkban, hogy látogassanak el Csehországba. Nagyon kihalt minden, a nagyobb városokat leszámítva alig látni mozgást az utcákon. Az igaz, hogy mi a harmadosztályú, erdei utakon haladva jártuk be a nevezetességeket. Körülbelül olyanokon, mint a Holt-Vághoz vezető út – azzal a különbséggel, hogy igazán kiváló, kátyúmentes aszfalt volt mindenütt. Alig találkoztunk 3-4 autóval egy-egy szakaszon, a városkák utcáin pedig 3-4 emberrel. Azok viszont mind megcsodálták az autónkat: integettek, vagy megálltak, és elbeszélgettek velünk. „Nekünk is ilyen volt!” – mosolyogtak, emlékeztek. Még olyan is megtörtént, hogy elengedték a parkolódíjat.

A kulturális nevezetességért is érdemes Csehországba látogatni

Mi volt a legnagyobb élményed ebből a kalandból?
Sok minden… A rengeteg látnivaló, elsősorban a természeti szépségek. Például a Cseh Svájc (České Švýcarsko) Nemzeti Park a Pravčická-kapuval, vagy Adršpach sziklái. Nagyon érdekes volt, mennyi olyan, Komárom-típusú határvároson haladtunk át, aminek a másik fele egy másik országhoz tartozik. Néha az autóút is úgy kanyargott, hogy egyszercsak azt vettük észre: Németországban vagyunk, hogy aztán 10 perc múlva ismét Csehországban legyünk. Nagy élmény volt, ahogy felbőg alattunk a Škoda – azért kicsit más a hangja, mint a mostani autóknak. Vezetni is sokkal nehezebb… Jó érzés volt ránézni apámra, és látni közben a fiaim arcocskáját, ahogy élvezik a kalandot. Remélem, sikerült beljük ültetni egy olyan magot, amiből felnőttkorukra kicsírázik valami: a kaland szeretete; az érzés, hogy nem kell félni, neki kell vágni egy útnak; hogy szuper lehet egy sátorban is. Szerettem volna megtanítani nekik, hogy az értékek nem a drága, all inclusive utazásokban, hanem az élményekben, és a családi kapcsolatokban rejlenek.

Dráfi Anikó

Végül következzen egy összefoglaló a Csehország körbe Škodával FB-oldalról, ahol további fotókat, videókat és érdekességeket taláhat az útról: