Csernus Bödőknek és Komáromnak sem kegyelmezett

A minap járt Komaromban a híres (vagy hírhedt?) pszichiáter, Csernus Imre. Bár interjú-beszelgetésre érkezett múlt csütörtökön a Matica-házba, a Kikötő Polgári Társulás riportere, Bödők Gergely már az első percben elesett. Csernus tartotta, hogy nem adja meg azt az örömöt senkinek, hogy helyette vezessen le egy „szeánszot”. Bödők arca mind az 50 árnyalatban pompázott, ahogy szembesült vele: itt most elsősorban ő lesz kérdések kereszttüzében.

Csernus figyelmeztette Bödőköt, hogy engedje el az alapos felkészülést belőle. A riporter út azonban nem adta fel: „Hadd tegyem fel legalább az első kérdést” – a közönség csak úgy dőlt a nevetéstől. Pedig a négykézláb térdepeltetés – ahogy már megszokhattuk, a hermafroditák és eunuchok kapcsolata, és a magyar ember mentalitásának, búval b…ságának miértjei még csak ezután jöttek. „Nem búval bélelt. Mondja ki kedves Riporter úr, hogy búval b…tt.”

„Ki az aki épp szakított, vagy hamarosan ki lesz b…a csak még nem tud róla? És uraim, ki meri kijelenteni teljesen, hogy ő hordja otthon a nadrágot?” – ezen kérdésekre egy bátor kéz sem lendült fel. „Hm, combos cumi van errefelé.” – konstatálta a doki.

Jöjjön pár ikonikus gondolat Csernus előadásából:

1. A kíváncsiság nem elég a változáshoz, Kedves Kukkolók!
2. Összetett a válasz? Tehát nem tudja!
3. Kinek a sikerélménye, ha a szülő a gyereke helyett megoldja a feladatot? Hát persze, hogy a szülőé. Az önző g..i szülő önbizalma épül, miközben a gyerekét kiheréli.
4. Ha valaki arra a kérdésre agyból válaszol, hogy mi szeretne lenni, megszűnik az energia, csak a matek marad. A racionalitás miatt a szenvedély érzete elvész, nincs flow-élmény. A jó döntés szívből jön, igazit alkotni, teremteni csak így lehet. Középszerűből már van elég.
5. A játszmázás és játék nem ugyanaz. Ha fullos figyelmet szentelek a másiknak, észreveszem, ha játszmázik. És ő is tudja, hogy észrevettem. Így az már játék, és játszani izgalmas és jó. Minden egyes manipulációval csökken a tisztelet. Mégis mindig megjelenik a manipulálás, mivel felmerül az emberben, hogy vajon most is észre fogja venni?
6. Mindenki büszkélkedni szeret. A sunnyogás kibillenti az embert az egyensúlyából, és a fájdalom a körbebástyázás alatt is ugyanúgy bekúszik.
7. A pozitív élmény akkor a legértékelhetőbb, ha elfogadom, hogy van fájdalom is. Ha a viszonyítási pont nem szűnik meg.
8. Az ember egy szakításnál attól pánikol be, mert meg akarta úszni annak a felelősségét, hogy felnőjön, és belássa a hibáit. A mi magunk felelőségét kell vállalni. Ha ezt elfogadjuk, minden megváltozik. És ez csak a bátraknak jár.
9. Rövid ideig felszabadítólag hat, ha beismerem, hogy én vagyok a ludas, hogy hogy lehettem ilyen hülye. Kattog az agy, megy az önostorozás, állítom, hogy nem tudom a megoldást, utána nem akarom tudni a megoldást, végül rájövök, hogy csak nem mertem tudni a megoldást.
10. A metakommunikáció mindig elárul. Ha két hazug ember úgy állítja, hogy boldog, hogy nem mosolyog hozzá.
11. A hiteles férfire fel tudunk nézni. Sokan mégsem tudnak lépni, pedig érzik az elejétől, hogy ez sz’r lesz. Egy hiteles férfi képes a gyermekeinek érzelmekről is mesélni. Mert például egy szexuális felvilágosításnál, ha már az első egy-két mondat nem hiteles, a gyerek nem fogja meghallani. Be kell nyomulni, de aztán ki kell lépni. Ráhagyni, és tiszteletben tartani, hogy a gyerek kérjen tanácsot. És fontos, hogy mindkét szülőnek kell beszélnie minden nemű gyerekkel.
12. Azért vagyok búval b’…tt, mert nem indult be a szabadságharc, és nem léptem.
13. Azért kell ezt a láncot eltépni a családnál, hogy a gyerekek ne a konfliktusokat nézzék egy életen át. Ha beindul a láncreakció alulról, és kialakul a kritikus tömeg, idővel társadalmilag is érzékelhető lesz a változás.
14. Elolvasni egy könyvet, még nem jelent semmit: vagy csak szarabbul érzed magad tőle, vagy sokan meggyőződnek, hogy jól csinálják a dolgukat. Abból látni, hogy figyelmesen olvasol, hogy már nem hitegeted magad.
15. Az érés része, hogy belátjuk, a lelket is meg kell mosni rendszeresen.
16. Tabusítva vannak ezek a témák, de egyre többen járnak pszichológushoz, és bizony egyre több a pasi is.
17. Nincs olyan, hogy kicsit feszült. Ahogy kicsit sz’ros sincs.
18. Intimitás és szexualitás, összemossák a két fogalmat, pedig akkora a különbség…
19. A boldogság kulcsa, hogy ne adjam fel soha, és minden nap tegyek a tűzre! Hogy képes legyek a félelmekkel teli szitut megoldani, és ne meneküljek többé.
20. Az az igazi szabadság, hogy tudom, mindig választhatok. Hogy felismertem, hogy a megoldás a kezemben van.
21. Miért kérdezel ilyen hülyeséget? Tipikus reakció, és hiába nem jó, elkezdek magam miatt igyekezni. És akkor elkezdődik a cselekvés.
22. K.a nagy a pokol, és még mindig nem elég nagy… Magyarország 10%-a alkoholista és/vagy mentális beteg. Orrba szájba narkóznak ma is, csak nem beszelünk már róla annyit, mint 5-10 éve. A függőség mindig is érdekelt, és a közösségi média ugyanaz.
23. Ha abszolút odafigyelek arra, akivel együtt élek, bármi is legyen, őszintén fogunk róla beszélgetni, még ha fáj is. Nem cipelünk semmit egyedül
24. – Ön boldog? – Igen! – És miért nem mosolygott közben? – (…) Kedves Gyuri (a közönségből), ez nem kérdés volt, hanem ítélkező megnyilvánulás, rosszindulatú, negatív energiával. De én felismerem a játszmát és beviszlek a labirintusba… (Csernus visszaszól, mindig).

„Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, a nagy részük vergődik: Miért nem mondtam ki, miért nem tettem meg, mi lett volna ha..? Ezáltal belső feszültség keletkezik, mert felfogja, hogy itt a vég, és ő elrontotta. Az ember sajnos sokszor nem él, csak vegetál. Mert ugyebár nem az a kérdés, van-e élet a halál után, hanem hogy van-e élet a halál előtt. Nyugodtan megy el az, aki emberként élt!”

Csernust ezennel felírjuk legalább egyszer mindenkinek!