Dinnyeszezon – ahogy a környéken zajlik

Ez az az időszak, amiben mindenki vagy így, vagy úgy részt vesz… Termeli, árulja, eszi, viszi… A dinnye az egyik leghűsítőbb finomság a nyári forróságban, és amellett, hogy még egészséges is, a folyadékbevitelünket is nagyban optimalizálja. Ha pedig szerencséd van, természetesen édesen-ízesen-finoman kerülhet az asztalodra. Most a dinnyeárusok szemszögéből ragadjuk meg a témát, az ő történeteik következnek.

Kiss Réka: „A harmadik nyaramat töltöm dinnyeárulással és egy percét sem bántam meg. Olyan ez, mint egy ifjúsági tábor. Elmész első éven, összekerülsz korodbeli fiatalokkal, és a nyár végére nincs olyan ember, akire ne mosolyogva gondolnál vissza. Részemről abszolút visszajárós és természetesen meginvitáltam a barátaimat, osztálytársaimat is, mert amellett hogy remek pénzkerésesi lehetőség diákoknak, szuper közösségépítő hatása is van. A tűző napocska abszolút nem jelent fenyegetést, hatalmas sátor alatt hűsöljük végig a nyolc órás munkaidőnket. Persze a barnulni vágyók kimerészkedhetnek a sátor hatásköre alól és garantáltan ‚kéthetestengerpartinyaralós‘ színnel térnek haza. A munkakörülményeinkkel sincs probléma, 100 méteres körzetben bármilyen higiéniai tevékenység elvégezhető. Z generációs fiatalként pedig napi nyolc órát otthon is különböző kütyükre fordítanánk, csak itt fizetnek is érte! Ilyenkor sokkal könnyebben ráveszem magam az olvasásra is, egyszerűen nem vonja el semmi a figyelmem.

Ami pedig számomra talán a legnagyobb pozitívum, hogy akarva-akaratlanul használnom kell az államnyelvet, amire falusi lányként otthon nincs lehetőségem. A 13-14 árusítóhely közül szinte mindegyiknél megfordultam már és mindnek megvan a maga varázsa. A legjobb barátaimmal töltöttem el óriási estéket, utakat és a már-már rituálissá vált esti sörözés sem maradt ki. Mivel a dinnyének, mint gyümölcsnek is elkötelezett imádója vagyok, nem tudok neki ellenállni, de talán sosem kóstoltam finomabbat, mint amit árulunk. A dinnyeszezon pedig a már hagyományos dinnyebállal zárul, ahol egy óriásit bulizunk. Természetesen az étel, ital a szuper főnökünk által finanszírozott, ami egy kellemes gesztus felénk.

Mindenkinek abszolút ajánlom, hogy csatlakozzon a dinnyecrew-hoz, mert amellett, hogy rengeteg barátot szerezhet, meglátja a pénz valós értékét is, hogy x összegért mennyit is kell dolgozni.“

Matusek Peti: „Sokan gondolják, hogy a dinnyeárulás könnyű meló, hisz csak egész nap ülsz, olvasgatsz és sütteted magad. Mindeközben elég megterhelő tud lenni a sok pakolás nyitáskor és záráskor. Az idei már a negyedik szezonom, szóval ismerem a dinnyeárulás csínyját-bínját. Kihordóként pedig a saját helyemen kívül még két helyen nyitok és zárok.

Napközben mondhatni tényleg laza, hiszen két vásárló közt mindig van szabadidő, amit elüthetsz olvasással, vagy akár sorozatnézéssel. Több helyen is árultam már, szét vagyunk osztva a ‚fenti‘ és a ‚lenti‘ régiók közt. Az esetek 95%-ában én magam a fenti területeken dolgozom, ami Nagyszombatot és környékét jelenti.

A jó dinnye titkát nem igazán tudom, mindenesetre mindig nagyon finom dinnyéink vannak, és így azért könnyebb a dolgom eladás szempontjából is. Akármelyiket is választja a vevő, nem fog csalódni benne. Szeretem a dinnyét, néha-néha bele is kóstolok, de a dinnyeárus éveim alatt nem igazán változott meg az ízlésem. Ugyanúgy szeretem ezt a finomságot, mint azelőtt. A vevők nagyrésze jófej, de persze akadnak akadékoskodók is. Mivel szinte mindig ugyanott árulok, vannak úgynevezett törzsvendégeink, akik már ismernek, velük gyakran szóba is elegyedek. Legtöbbjük nagyon kedves és még a szlovák nyelvtudásom hibáit is elnézik.

A kollégák közül vannak, akiket már régebbóta ismerek, de sokakkal a dinnyének köszönhetően lettünk barátok. Ez egy jól fizető állás, örülök, hogy anno nekikezdtem, mert az itt megkeresett pénzből elég sok mindent tudtam magamnak venni. Minden nyáron saját pénzből megyek kirándulni, szóval jól jártam, hogy belefogtam.“

Habán Máté: „Ennél a munkánál az időjárás tud a leginkább zavaró tényező lenni, de mind az esős időtől mind a tűző naptól megvéd a sátrunk. Ami engem illet, amíg van kés felvágni a dinnyéket, mérleg és egy szék, addig elégedett vagyok a munkakörülményekkel. A cég, ahol dolgozom, két nagyobb területen foglalkozik a dinnyék útmenti árusításaval: Komárom, illetve Nagyszombat és a cseh határ környékén. Én a második brigádhoz tartozom: Malacka és Galgóc, ahol árulunk. Rendszerint furgonnal járok és az áru mellett az embereket is szállítom a szállástól a helyszínekre.

Napi szinten találkozunk a kérdéssel, hogy mi a jó dinnye titka. Őszintén szólva, ahogy az emberekbe, úgy a dinnyébe sem lehet belelátni. Ezért mindig javaslom a vevőknek, hogy kóstoljanak. Szerencsére első osztályú áruval dolgozunk, így nagyon ritka eset, hogy valaki a kóstoló után kérne egy másikat, vagy rosszabb esetben vásárlás nélkül távozna. Nagyon ízlik a dinnyénk, de valahogy sosem kattantam rá igazán. Talán majd akkor, ha már nem ez lesz a szokásos nyári munkám.

Néha találkozunk egy-egy fura fazonnal, de semmi kirívó ese tnem történt még. Ami jól tud esni és szerencsés véletlen, ha még ott a távolban, a cseh határ közelében is valaki megszólal magyarul, mert látja, hogy komáromi a rendszámunk. Hasonlóan szoktam örülni a komáromi származású szlovákoknak is. Túl fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy a nap végén rosszalkodjunk, de mostanában a foci vb a szokásos esti program a szálláson. Egy vagy két sör mellett megnézzük a meccset, illetve az összefoglalókat, és már megyünk is aludni.

Az idei már a harmadik évem itt, egy szezon körülbelül két és fél hónapig tart. Nyaranta úgy 20 napot dolgozom, általában 8-9 órát. Idén már hétvégéket nem igazán vállalok, hanem inkább kimozdulok otthonról. És hogy miért is választottam e munkát? Elsősorban valamiből fizetni kell a nyári bulikat, de a jó társaság még az, ami visszahúz engem ide minden nyáron. Hasonló fizetést máshol is kínálnak, de a dinnyebrigádhoz hasonló nincs szerintem.”

Csöbönyei Thelma: „Ez volt az első évem, és nem dolgoztam túl sokat, de ha igen, akkor 11, 12, vagy akár 13 órát is, attól függően, hogy hol árultam. Nem volt olyan vészes a napon, általában tudtam találni magamnak árnyékot, de persze nem volt túl jó se, mert még mindig látni, ahogy rövidnadrágra vagyok lesülve. Főleg minket, lányokat olyan helyre próbáltak küldeni, ahol WC is van. Az étkezéshez pedig mindig elvittek minket üzletbe, hogy be tudjunk vásárolni aznapra. Árultam Galgócon, Malackán, Bučanyn és Sobotišten. Nem ettem dinnyét, csak egyszer olyanból, amit már nem tudtunk eladni. Persze ha sokat látod azokat a gyümölcsöket, kicsit máshogy nézel rájuk. Nagyon jó ez a munka, mert rugalmas, akkor mehettem, amikor volt időm, mindig megértették, ha nem értem rá. Viszont elég fárasztó is, főleg hogy tényleg reggeltől estig dolgozol.“