Elhunyt Molinekné Szénássy Ibolya, a gimnázium tanára

A komáromi Selye János Gimnázium épületén idén már másodízben leng a gyász fekete zászlaja, tudatva az emberekkel, hogy az intézménynek újabb halottja van. Pár hete dr. Ipóth Barnabás ravatala előtt tisztelegtünk, s most Molinekné Szénássy Ibolya szlovák nyelv és irodalom–magyar nyelv és irodalom szakos tanárnőjét búcsúztatja az iskola, aki életének 60. esztendejében hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el.

Nehéz most megszólalni, nehéz szavakat találni. Hisz búcsút venni attól, akit tiszteltünk, becsültünk, mindig fájdalmas, megrázó dolog. Különösen az, amikor olyan tagjától búcsúzik a tantestület, akit viszonylag fiatalon, az ötvenes éveinek végén, a megérdemelt nyugdíjas évek előtt ragadta el a halál.
Molinekné Szánássy Ibolya 1957. május 11-én született Pozsonyban, a négy gyermekes család 3. gyermekeként. Édesapja Szénássy Zoltán és édesanyja Szénássyné Turcer Elena Komárom városának megbecsült és tisztelt polgárai és tanárai voltak. A Tanárnő édesapjától a szülőföld, édesanyjától a tanítás, a nevelés és a szlovák nyelv és irodalom szeretetét örökölte.

Molinekné Szénássy Ibolya tanárnő 1976-ban érettségizett az akkori komáromi magyar tannyelvű gimnáziumban Kerekes András – 4.D – „lány” osztályában. 1981-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsész Karán szerzett tanári oklevelet szlovák nyelv és irodalom–magyar nyelv és irodalom szakon. Két gyermeke született: Zoltán 1980-ban, az egyetemi évek alatt, Ádám 1982-ben, fél évvel az egyetem befejezése után. Férje Jaroslav cseh nemzetiségű, tehát vegyes házasságban éltek. Édesapjától örökölte a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar történelem szeretetét, ezért volt fontos s egyben természetes számára, hogy fiai magyar iskolákban szerezzenek érettségi bizonyítványt.

1986-ban lett a komáromi magyar tannyelvű gimnázium megbecsült szlovák nyelv és irodalom–magyar nyelv és irodalom szakos tanárnője, és végzett kiváló oktató-nevelő munkát. Öt osztálynak volt az osztályfőnöke, illetve helyettesítő osztályfőnöke, közel 150-en mondhatják el, hogy osztályfőnökként is egyengette sorsukat.
A Selye János Gimnázium volt talán a legfontosabb hely számára – a családja után. Tanárnő rajongott családjáért, imádta fiait, büszkeséggel számolt be gyermekei sikereiről.

Kollégái, diákjai mindig is csodálták – kiváltképp az utóbbi években – tanárnő munkakedvét, hősies küzdelmét betegségével, élni akarását, hitét, bizakodását – még a múlt hónapban is üzent, hogy siet vissza, mert még tanítani és nevelni akart. Jeles szakember, emberséges, diákbarát, de határozott pedagógus volt. Az iskola egyik legjobb szlovák nyelv és irodalom szakos tanárát búcsúztatja. Egy magyar tannyelvű intézményben nem könnyű szlovák nyelvet tanítani, de a tanárnő meg tudta szerettetni diákjaival, el tudta fogadtatni, megérttette velük, hogy itt Szlovákiában fontos számukra a szlovák nyelv. A több, mint három évtizedes pedagógusi munkássága alatt tanítványait mindig toleranciára, nemzetünk iránti hűségre és más nemzetek tiszteletére nevelte. Tanulóink nemzedékei győződhettek meg szakmai felkészültségéről, hivatásának szeretetéről.

Tanárnő, Te is ott maradsz örökké szeretteid és tanítványaid szívében, és ők Rád fognak emlékezni. De most szomorú szívvel mondják ők is velem együtt: Tanárnő, Isten veled! Reményik Sándor, erdélyi költő soraival búcsúzom:
„Viszontlátásra, – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom, sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.”

Köszönjük a sorsnak, hogy kollégáid lehettünk. A komáromi Selye János Gimnázium volt és mai tanárai és diáksága nevében búcsúzom drága halottunktól. Legyen örök pihenőhelyed Komárom földje. Tanárnő, nyugodj békében! Tisztelt gyászoló rokonság, vigasztalódást!

Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója