Ez volt ám a csuda év!

A tátrai tigristől idén inkább csak nyávogásra tellett, mivel a csordája tévútra tévedt, ő pedig nem képes egyedül erőre nyerni. Ezért aztán úgy döntött, jobb lesz, ha a saját kis csapatát megregulázza, és így a nagyobb társai ismét felnéznek majd rá.

A tárca üres, persze nem a minisztériumé, hiszen gazdaságunk 2012-ben nem szerepelt rosszul. A „zsíros” állások ugyanis megtalálták méltó gazdáikat, s ha nem is néhány millióan, de legalább pár száz szerencsés igazán jól járt az idén is. A többiek Cayenne-ek helyett inkább a megdrágult menetjegyekre spórolhattak, és ha esetleg nem a Csallóköz szupergyors és hiperolcsó, néha ugyan órákat késő sárga vonatos régiójában élnek, akkor talán már arra sem gyűjthetnek, hiszen a járataikat is megszüntették.

Azért természetesen nincs okunk jajveszékelésre, mert mindenki rájött idén, milyen jól keresnek a tanárok Szlovákiában, sőt, az is világossá vált, mennyi lehetőség létezik az átlagbérek kiszámolására. Sokan ötletet meríthettek a kormányunk matematikai képességeiből, és már tudják, jövőre az ő 400 eurós fizetésük is 1200-as átlagot fog mutatni. Legalább papíron.

A befolyásos barátok nélkül maradt vállalkozók kicsit morcosabb arccal mennek majd szilveszterezni, mert hajnaltájt azt is el kell könyvelniük, hogy a 2013-as évben könyvelőjük havonta magasabb összeggel dolgozik majd az adók terén, de még alkalmazottaik is többe fognak kerülni. Azért kis örömhír is jut számukra, hiszen a munka után vágyók száma hónapról hónapra növekszik majd, tehát nem kell aggódni, ha új munkaerőre lesz szükség.

Amúgy pedig senkinek se fájjon a feje, ha nemzetközi döntések alapján több millió eurót kell majd magáncégeknek fizetnie az országnak, mindez csak aprópénz ahhoz képest, amelyet csupán a jövő évben odaajándékozunk kedves és megbízható kormányunknak. Egyébként sem fogjuk tudni pontosan mennyi lesz a számla, és nem is kell, hogy mindez érdekeljen bennünket. Akadnak ugyanis jó hírek, amelyeket fontos lesz időben észrevennünk, máskülönben a kóros jobboldali sajtónak köszönhetően depresszióba eshetünk.

Lássuk őket! Logikus és gazdaságilag megfontolt döntések sorozataként igyekszünk akkor rontani a vállalkozói környezetet, amikor egyébként is elkeserítők a foglalkoztatottsági adatok. Emellett mindenek felett igyekszünk betartani egy olyan európai közösség feltételrendszerét, amelyet napról napra kevesebben követnek!

Eközben látjuk, hogy kormányunk minden egyes cselekedete határozott eszmerendszerbe illeszkedik. Sőt, már azt is sejtjük, hogy léteznek olyan élőlények a legfelsőbb szinteken, akiknek fejlődési vonala mintegy 7 millió éve vált külön az emberekétől. Ezek viszont csupán addig érdekesek, amíg a bűvös urnákba nem kerülnek a szavazócédulák. Hasonló a helyzet a polgárok biztonságérzetével is, amely ugyan jól működő kampányszlogen, de mivel egyre kevesebb filozófiai doktorátussal rendelkező egyén van a kiválasztott 150 között, így vajmi kevés esély van ezek megtalálására.

Meg egyébként is. Szavak játsszák a legfontosabb szerepet ebben az országban, melynek neve árulkodó. Ehhez persze Szlovákiára szlovákul kell tekintenünk (SLOVÁkia), s mindjárt rájövünk, a szavak államának lakosai vagyunk. Amúgy pedig március óta csupán annyi változott, hogy a kilátástalan gazdasági útkeresés újabb csomagolást kapott. A márkanév ismert, a kommunikációs politika megváltozott, de a termék minősége sajnos egyre rosszabb.

A szavatossági időt keresgéljük, de azt bizony elfelejtették ráírni a csomagolásra, mindez pedig nem ad okot a nyugodt várakozásra. Sokkal inkább elbizonytalanít, és újabb töprengésre serkent, hiszen a termék az asztalunkra került. El kell fogyasztanunk, jól megrágnunk és lenyelnünk, mert a menekülés nem megoldás.

(Rajkovics Péter, Csallóköz hetilap)