Blog 2012. 11. 15.

Fanatizmus?

*** Figyelem! Ez a cikk NEM (csak) a Fradiról szól ***

Előfordult már párszor, hogy az emberek csodálkozva kérdezték, hogy lehet ennyire rajongani egy sport klubért, mint a Ferencváros. Sokan értetlenül állnak azelőtt, hogy miért hiszek valamiben ennyire és hogy miért szánok ennyi időt az ilyesmikre. Elmesélem. Akit meg nem érdekel, az kattintson az ixre, jobb felső sarok :)

A Fradi iránti rajongásom igencsak beszédes lehet azok számára, akiket érdekel, miféle ember is vagyok valójában. Ugyanis nem csak ezzel a csapattal kötöttem életfogytig tartó házasságot, hanem minden olyan dologgal, amiben őszintén hiszek. A fanatizmusom saját kis életem minden terén jelen van, mert vallom: valamit vagy rendesen lehet csinálni, vagypedig sehogy.

Az ember a párját vagy szereti, vagy nem. Nincs köztes út. Ahogy a szakmában sem. Valamihez vagy maximálisan értünk, vagy sehogy. És ez nagyon meglátszik a mindennapokban: Sokan szakinak képzelik magukat abban, amit csinálnak, de közben meg pancserek, akik másokat vernek át. Hazudnak önmaguknak, és ezáltal másoknak is.

Szóval. Én mindhalálig hiszek egy csapatban, hiszek önmagamban, hiszek abban hogy a jó (jobb) végül mindig győzelmet arat. Eltántoríthatatlanul hiszek a józan észben, és az értelem felemelkedésében. Nem csak akkor rajongok a dolgokért, ha azok éppen a fényes oldalukon tündökölnek. Én akkoris kitartottam hőn szeretett csapatom mellet, amikor a második vonalban vergődött. Akkoris szerettem a barátaimat, a családomat ha éppen fájdalmat okoztak nekem.

Jelenlegi életem azért tart ott, ahol, mert semmiben nem tűrök ellentmondást, nem hagyom hogy megmagyarázzák nekem azt, hogy mit hogyan NEM lehet. Eleget hallgattam mások okosságára és eleget szívtam pontosan emiatt. Céljaimtól maximum csak a józan ész választhat el. A munkámat fanatikusan végzem, és igen, minden egyes embernek, aki belép hozzám, meg akarok felelni. Merthogy azért lett ez a bolt, hogy én pénzt keressek miközben mosolyt csalok az emberek arcára. Ez meg csak alázattal működik hosszútávon. S hogy mire akarok kilyukadni?

Amit a városházán tapasztaltam, nos, az nagyon távol állt attól, ami az én fejemben zajlik. Lehet közhely, de nagyon igaz: Ennél ez a város SOKKAL de SOKKAL többet érdemelne. Mostmár van fogalmam arról, miért ilyen szar a helyzet és hogy miért éri az embert izzadtságszag mindenhonnan. Javaslom hát nektek, győződjetek meg a saját szemetekkel is arról, hogy jól választottatok-e 2 éve. Mindenki, aki legalább egy órát eltölt egy testületi ülésen, valószínűleg NAGYON meg fogja gondolni, kit választ legközelebb.

Olvasd tovább a napig.sk -n!