Film, színház, könyv, cosplay – Madleňák Andi alias Lady Blue
Madleňák Andrea, a Selye János Gimnázium egykori diákja szabadúszó jelmez- és díszlettervezőként erősíti többek között a JOJ televíziós produkcióinak háttércsapatát. Forgatott már Lengyelországban és Myjaván, az osztrák Eurovíziós Dalfesztiválon a zsűri kosztümjéért felelt, a Komáromi Jókai Színházba is bedolgozott, jövőre pedig Belgiumba készül egy sci-fi erejéig.
„A fősuli alatt azon aggódtam, hogy mihez kezdek majd később, meg tudok-e majd élni, közben pedig azt vettem észre, hogy csak a tanulás tűnt el, a munkák folytatódtak tovább“ – kezdte történetét Madleňák Andrea.
A fiatal lány májusban szerezte Mgr. art diplomáját a pozsonyi VŠMU-n, ám a lightdesign, jelmez- és díszlettervezés mesterségén kívül jóval többel gazdagodott. „Extra kis évfolyam voltunk, hárman alkottuk a csoportot. A jelentkezésem egy véletlennek köszönhető. Szabó Gábor gimis tanárom kérdezett rá, miért nem megyek ebbe az irányba? Kiskoromtól rajzolok, mégsem jutott eszembe. Végül az esélytelenek nyugalmával vágtam bele a tehetségvizsgába. (nevet) A lazaságom azt eredményezte, hogy a legtöbb pontot értem el.”
Már diákévei alatt részt vett számos színpadi és filmes produkcióban, helyet kapott olyan alkotásokban, melyek Londonban, Kanadában vagy Milánóban díjat is nyertek, de volt szerencséje együtt dolgozni több rendezővel is. „A közös forgatás Martin Hubával nagyon nagy megtiszteltetés volt, rengeteget tanultam tőle. Dráfi Mátyás utolsó 4-5 darabját szintén együtt csináltuk, és hiába mondta mindig, hogy ez az utolsó, legközelebb ismét megcsörrent a telefonom.” Teret kapott Čanecký keze alatt a Rómeó és Júliában, jelenleg pedig a Moja mama varí lepšie ako tvoja, JOJ TV-s sorozat állandó dekoratőre. „Suli alatt minden megkeresésre igent mondtam, ma viszont már szerencsére olyan helyzetben vagyok, hogy csak azt vállalom el, ami tényleg érdekel. Havi szinten akár 2-3-4 egész estés vagy rövidfilmet is végigcsinálok.“
De vajon miből áll igazából egy jelmez- és díszlettervező feladata? „Először leülünk konzultálni a rendezővel, csinálok néhány skiccet, kialakítom a terveket, beszerzem az anyagot, megvarrom a kosztümöt és a színészre igazítom. Természetesen a színészekkel is konzultálok, így ha valakinél figyelembe kell venni, hogy ingadozik a testsúlya, megoldjuk. Aztán persze van olyan, aki pólót vagy cipőt cserél a tudtom nélkül, és nem törődik vele, hogy a vágóképeken eltérő lesz a ruházata. Gyakran cukkolnak amúgy a JOJ-os kollégáim, hogy csak kávézgatni járok be. Pedig egy órával korábban érkezem, hogy előkészítsek mindent, az ebédszünetben átpakolok, leállás után pedig a rakodás is rám marad. A játék alatt ugyan én csak felügyelem az öltözékeket, de filmes forgatásnál ugyanúgy 16-18 órát lehúzok, ahogy a többiek.”
Volt már persze sírás-rívás is, hol egy problémásabb színésznő, hol csak szimplán a kimerültség miatt. „Lengyelországban például sokszor elgondolkodtunk a hosszú műszakok után, hogy együnk-e vagy aludjunk. Emellett a beszólásokat is meg kell tanulni kezelni. Nem szabad magadra venni, mert általában nem a személyednek szól, csak a körülmények okozzák. Aztán persze az utolsó csapónál elkap egy eufórikus érzés és az összes rossz pillanat felülíródik.“ A növényzet mellett olykor az állatvilággal is együtt kell dolgozniuk, valamint az évszakok okozta környezeti változásokat is ki kell küszöbölni: „A Lengyelországban forgatott történet egy orvvadászról szól, aki rosszul lő meg egy őzet és ki kell végeznie. Mivel nem ölhetünk meg állatot film kedvéért, kaptunk az állatkertből egy altatott őzikét, akivel dolgozhattunk – speciális smink használatával. Aztán volt már patkányos munkám is, ahol Lucy, az idomított patkány a kedvencem volt – nem volt baja a fénnyel és a kosztümre sem panaszkodott. (nevet) A két hónapos Myjaván forgatott film esetén meggyűlt a bajunk az időközben lehulló levelekkel, hiszen ez egy vágóképen belül nem lehet szembetűnő.“
Andi már többé-kevésbé megtanulta kezelni az emberi kapcsolatokat, de végtelen türelmes hozzáállása olykor őt is cserben hagyja. „Vicces, de ha felhúzom magam, túl kedves vagyok az emberekkel. A sok ’zlatičko” és ’szivem” valójában az idegességem jele. Volt egy színésznő például, aki nagyon bunkó volt velem. A maszkos lánynak orvoshoz kellett mennie, így rám maradt a feladata. Egész munka alatt beszólogatott, hogy nem professzionális a közeg, én nem is vagyok sminkes és hagyjam őt békén. Persze volt már, hogy én is bakiztam: rossz szettet vittem egy forgatásra, mert elnéztem a napot – ekkor két órát állt a produkció miattam. Ezen kívül azonban inkább apróságokon stresszelek. Nem szeretem felvenni a telefont, ha idegen szám hív, nem kedvelem az első randikat, és nem szívesen fizetek apróval az üzletben, mert feltartom az egész sort.” (nevet)
Olykor a sminkes feladatokat is a jelmez- és díszlettervezőnek kell ellátnia, hiszen a megjelenéshez az arc- és fejdesign is hozzátartozik. „Mivel nő vagyok, aikusnak veszik, hogy a sminket is megoldom – pedig ezt nem tanítják a fősulin. Az én felelősségem, hogy mi megy a kamera elé és a színpadra. Hiába problémázik egy színész, és hiába ő az arca a produkciónak, a rendező, a producer mind felette állnak. Megfigyeltem, hogy minél tehetségesebb valaki, annál profibb és kritizálás helyett inkább keresi a jelmez lehetőségeit. Bandor Éva, a Rómeó és Júlia előadásánál például nem azzal törődött, hogy a bő ruha eltakarja a nőiességét, helyette pörgött-forgott benne, fejére kötötte és élvezte a ruha adta örömöket. A legnagyobb dicséret nekünk, ha megkérdezik, mi lesz a jelmezzel a darab után, nem tarthatják-e meg. A színházaknál előfordul, hogy elraktározzák, újrafelhasználják a kosztümöket, egy filmnél viszont általában rajtam áll a sorsuk. Saját magamnak is szoktam készíteni darabokat, mindig van is rajtam valami, ami saját gyártmány.”
Andi szeretné majd Budapesten is kipróbálni magát, ehhez viszont még kapcsolatépítésre van szüksége. „Szeretem Pozsonyt, imádom, hogy mindig összefutok valaki ismerőssel, mivel vannak olyan gócpontok, ahol a művészek összeverődnek. Így viszont, hogy beszélem a magyart, talán Pest lehetne a következő állomás. Vonzanak az északi országok, de volt már, hogy dolgoztam fél évet Görögországban is idegenvezetőként. Spontán ember vagyok, így kalandosan alakult az idei szilveszterem is. Pestről hazafelé menet összeismerkedtem egy társasággal, akik épp Varsóba készültek ünnepelni, és mivel nem volt más programom, csatlakoztam. Azt vallom az utazással kapcsolatban, hogy a pénz visszajön, de az idő nem, ezért gyakran vállalok be egy-egy rögtönzött kirándulást.”
Hogyan lett könyvhős a Lady Blue művésznevet viselő Andiból? „Daniel Hevier író felhívott, hogy segítsek be egy könyve készítésébe. Egy kilenc kötetes sorozatot készítünk, amiben én is szerepet kaptam és nem csak a kosztümkészítésben. Az eredeti terv szerint egy úgymond szlovák Hannah Montana típusú műsor kialakítása a cél, így a könyvben szereplő zenekar tagjai megelevenednek, és az országot járva koncerteznek is. Mivel kiderült, hogy basszusgitározom, Blue néven könyvszereplő és zenekari tag is lettem egyben. Már két koncerten túl vagyunk és nyáron egy országos turné is tervben van.”
Ha ez még mind nem lenne elég, Lady Blue cosplay berkekben is próbálgatja magát. „Ilyenkor egy már meglévő számítógépes figura vagy karakter alapján kosztümöt készítünk, amivel versenyeken, fesztiválokon képviseltetjük magunkat. A speciális műfajú visual novellát egyszerű programozni is, és mivel vágást és grafikát is tanultunk a fősulin, hozzá tudok nyúlni, ha szükséges. Még hogy a nők, csak a konyhába valók… Szerintem a konyhába és akár a műhelybe is. Legalábbis, ami engem illet, biztosan.”
(Milány Kincső)
