Fotók 2017. 03. 21.

600 férőhelyes, atombiztos óvóhely a BV-TV alatt (Képekkel)

Észak-Komárom közepén található a BV-TV jelentéktelennek tűnő, szoci épülete, amelynek tulajdonosa a rendszerváltás óta Beke Vince vállalkozó. Csak a beavatott személyek tudhatták, hogy a semmitmondó épület alatt egy 600 férőhelyes bunker rejtőzik – az átlagember orrára nem kötötték az ilyesmit. Az óvóhely kifejezetten a komáromi kommunista vezérek és családjaik számára volt fenntartva, akik fél évet is kibírhattak volna a pincében egy esetleges atomtámadás esetén. (Minden csehszlovák városban épült ilyen.)

“Biztosan tudom, hogy a bunkert egy titkos folyosó kötötte össze a mellettünk álló pártházzal (később “Zdravcentrum”)  – mondja Beke úr – bár eddig még nem bukkantunk rá. Az óvóhely 1979-ben épült, az akkori legmagasabb szintű tudásnak megfelelően. Lenyűgöző, mi mindenre gondoltak, milyen precízen megtervezett, és a legjobb alapanyagokból megépített gépekkel működtették volna. Az egyes masinák értéke ma is több ezer euró, számomra azonban az eszmei értékük sokkal nagyobb.”

A bunkert saját, mélyről jövő kutakkal és bojlerekkel, klímaberendezéssel (a levegő forgatása, tisztítása, valamint a hűtés-fűtés funkciójának ellátása), villanygenerátorral, és dízelüzemanyag ellátó rendszerrel szerelték fel. Mindenből két-két dolog áll rendelkezésre: ha valami véletlenül elromlik, 100%-os legyen a tartalék. A levegőt félkatonai filterek szűrnék. A hőmérsékletet is könnyen lehetne szabályozni – azonban amióta Beke úr a tulajdonos, mindig pontosan 18 °C-fok van a bunker egész területén.  “Úgyhogy borospincének is kiváló lenne” – nevet ránk.

A pince falai olyan erős vasbetonból készültek, olyan sűrűn váltja benne egymást a jó minőségű acél és beton, hogy szinte lehetetlen áttörni. “Úgy tervezték, hogy a korabeli bombák egyike sem tudott volna rajta áthatolni, sőt, visszapattant volna róla, máshol robbanva fel. Többek közt az erős falak miatt sem találjuk a volt pártházba vezető titkos folyosót – nem tudjuk, hol kéne elkezdeni a fúrást, hogy ne ütközzünk akadályba.”

A bunker lejárata az üzletből. A lépcsőlejáratnál láthatjuk, milyen vastagok a vasbeton falak.

De más oknál fogva is nehéz megtalálni a titkos alagutat. Ugyanis a bunkerről nem maradtak fenn tervrajzok vagy alaprajzok, legalábbis a tulajdonos nem tud róla. Az építkezés ugyanis szigorúan titkosan zajlott.  “Az építő cégek sűrűn váltották egymást, így a munkásoknak fogalmuk sem volt róla, mit építenek valójában.”

Egy másik bejárat. A képen oldalról látható a volt pártház – titkos alagút köti össze a két épületet.

Az üzlet felőli lejárón egy kisebb terembe érkezünk, innen lehet eljutni a valódi óvóhelyre – igen, azon a hatalmas ajtón, amely vas, ólom és beton keverékéből készült. Érdemes megnézni, milyen vastagok a falak. Magát az épületet egyébként 18 méter mélyre ásott pillérek tartják. Az egész pinceszerkezet olyan erős, hogy 10 emelet magasságú házat lehetne ráépíteni.

Vas, ólom és beton keverékéből készült az ajtó. A kép oldalán egy másik ajtó széle is látható (az ajtó lábánál tűzoltó palackok). Ennek segítségével elképzelhetjük az ajtó szélességét.

Az egész óvóhely 1200 négyzetméter; található itt hálóterem, ebédlő, konyha, WC és a zuhanyzó, betegszoba, illetve hatalmas gépház, különböző gépekkel. Mivel az épület a pincével együtt úgy lett Beke Vince tulajdona, hogy vállalnia kellett, hogy veszély esetén azt a város szolgálatába állítja, nem igazán tud vele mit kezdeni: jelenleg raktárként használja.

Atomtámadás esetén hatszáz fő is elaludhatott volna itt.

Ez a terem egyébként nem volt kihasználatlan a múltban: pártunk és kormányunk hithű tagjai titkos gyűléseket tartottak idelenn. Erre kellett a tábla.

Innen nyílik a kisebb konyha és az étterem, valamint az öltözőhelyiségek a mellékhelyiségekkel. Az egész óvóhely rendkívül átgondolt: kivéve a toaletteket. Összesen 6-6 WC jutott volna a férfiaknak, és a nőknek is.

600 ember összezsúfolva a föld alá feszült helyzeteket teremthet: valószínű, erre gondolhattak, amikor megalkották ezt a figyelő-helyiséget, ahonnan megfelelő rálátás nyílik a hálóteremre. Innen könnyen kiszűrhették az engedetlenkedőket.

De azért arra is számítottak, hogy szórakoztatni is kell a jónépet valahogy: az a szürke asztalféle a képen nem más, mint a ’79-ben kapható legmodernebb keverőpult, ahonnan zenét szolgáltattak volna, gondolom, a megőrülés ellen.

A keverőpult egy részlete

A közös hálóteremből egy folyosóra juthatunk, ami a gépházakhoz vezet el minket.  Azokon a bigyókon ott a falon friss levegő áramlik be, de azonnal el lehet zárni, ha légszennyezettség történik.  

A klimatizációs egység. A kék csöveken hideg víz (hűtés), a fehéreken meleg víz áramlik be (fűtés).

Mindenből kettő, hogyha valami elromlik, legyen tartalék.

Hatalmas bojlerek biztosítják 600 ember ivóvizét, illetve a mosakodásra használt meleg vizet, és toalettek leöblítését. Hogy milyen mély a kút, azt senki se tudja – az biztos, hogy a kútvíz felső szintje 12 méter mély.

A következő három képen a légszűrő berendezést csodálhatjuk meg. Elképesztő precizitással, a legjobb anyagokból készült létrehozott masina, ma is működőképes – mint minden az óvóhelyen.

Az óvóhely szíve – a fő generátor. Az áramellátást biztosítja. Nagyjából 20 ezer euró lehet az értéke. Csak ámulunk és bámulunk, ahogy a büszke tulajdonos elmagyarázza a működését.

Kanalizáció:

Egy “hátsó kijárat”, veszély esetére:

Kívülről azt gondolnánk, ezek a fura alkotások – amelyeket mára graffitivel mázoltak össze – a szokásos szoci stílt képviselik. Hát nem: ezek kérem a szellőzést szolgálják.

Vajon ha háború ütne ki, az oly precízen megtervezett óvóhely menedéket tudna-e nyújtani 600 komáromi lakosnak? A helyzet az, hogy sajnos – hiába minden működőképes benne – már nem védene meg bennünket. A modern harceszközökkel éppen a fent látható szellőző-berendezéseken keresztül pillanatokon belül tönkre tehető az egész menedék.

Felmerül a kérdés, mit lehetne tenni ezzel az óvóhellyel? Beke Vincének szárnyalnak az ötletei: lehetne belőle például izgalmas szórakozóhely, meghagyva a régi tárgyakat… Az egész pinceszerkezet  egyébként olyan erős, hogy 10 emelet magasságú házat lehetne ráépíteni. “Ez volt az álmom – vallja be nekünk Beke úr. – Szerettem volna egy nagy, domináns épületet felhúzni ide. Én már nem tudom megvalósítani – talán a három gyermekemnek sikerül.”

Dráfi Anikó

Fotó: SziaKomárom, Pinke László

Szólj hozzá!