„A gyerekek szeretete és szüleik hálája számomra a legnagyobb motiváció“!

A birkózás igazi küzdősport. Itt valóban a test-test elleni küzdelemé a főszerep. a másodperc törtrésze alatt kell dönteni, hogyan tudom például a másikat olyan helyzetbe hozni, hogy lekerüljön a talajra. Egy pillanat alatt kell megtalálnom a megfelelő megoldást úgy, hogy közben figyelembe veszem a saját fizikai és lelki tényezőimet. Ezek a helyzetek segítenek kialakítani már a kisgyermekekben is a gyors döntés és a lényeglátás képességét, melyekre az élet minden területén nagy szükség van – vallja Dr. Kúr Károly a Komáromi Spartacus Birkózó Klub elnöke, akit a sportág komáromi múltjáról, jelenéről és jövőjéről is kérdeztünk.

A komáromi birkózósport gazdag múlttal és számos sportsikerrel rendelkezik. Szólna erről röviden?
1953-ban Komáromba költözött az esztergomi születésű Meszes István, sokszoros csehszlovák válogatott birkózó. Sportpályafutása befejeztével a komáromi hajógyárban tevékenykedett. Barátaival elhatározták, hogy a hajógyári inasiskola elsősei között toborzót rendeznek az akkor megalakult komáromi Spartak birkózó szakosztályba. A toborzó jól sikerült, több mint húsz fiú jelentkezett, akikből később országos bajnokok és válogatott sportolók lettek. Nemzetközi szinten is helytálltak. Tóth Béla az 1960-as római olimpián pontot érő 6. helyen végzett.

Géza öccsével együtt aktív birkózók voltak.
Gyerekekként a szabadidőnket általában a Vág és a Duna folyók partján töltöttük a többiekkel együtt. Persze folyt a virtuskodás, ami előbb-utóbb birkózásba torkollott. Az 1965-ös dunai árvíz után kerültünk közelebbi kapcsolatba a sportszerű birkózással. Az iskolánkban toborzott az AC Slávia birkózó szakosztálya. Mindketten jelentkeztünk, és együtt kezdtük látogatni az edzéseket a Munka Utcai Alapiskola tornatermében. Géza öcsém 9, én 11 éves voltam ekkor. Testvérem többre vitte mint én, számos ifjúsági és felnőtt országos bajnoki cím mellett még a nemzetközi tornákon is sikeresen szerepelt. Aktív pályafutása befejeztével edzőként folytatta a munkát szülővárosában. 1993. augusztus 28-án rövid betegség után hunyt el. Halálával nagy veszteség érte a komáromi birkózást. Ezután majdnem 10 éven át halódott a sportág Komáromban. Abban az időben nem akadt senki, aki tovább vitte volna a birkózósport ügyét városunkban.

2000-ben új szakasz kezdődött.
A Komáromi Spartacus Birkózó klub 1999. december 13-án alakult meg, amikor Knirs Imre kezdeményezésére a Slávia szakosztálya összehívta a közgyűlést, melyen lemondott az egyesület vezetősége. Knirs Imre javaslatára elfogadásra került, hogy megszűnik a Slávia, helyette a Komáromi Spartacus Birkózó Klub, mint jogutód folytatja a munkát. A klubelnöki posztra engem jelöltek, amit a közgyűlés is jóváhagyott. Az új klub 2000. május 2-án került minisztériumi bejegyzésre, mely dátum a Komáromi Spartacus Birkózó Klub megalakulásának hivatalos napja is.

Miért választották a Spartacus nevet?
Jelképes, ám nagyon is valós jelentése van a Spartacus névnek. Az erő, küzdés, kitartás, helytállás és a gyengébbek mellett való kiállás tulajdonságai mind személyéhez köthetők. Gladiátorként, majd a rabszolga felkelés vezéreként is ezek voltak legfőbb erényei. Ideális név egy birkózó klub számára.

Mit örököltek a múltból, nehéz volt az újrakezdés?
Az újonnan alakult klubra és az új elnökségre nagy munka várt. Az előző vezetőség által hátrahagyott adósságok mellett a birkózócsarnokot teljesen leélt állapotban vettük át. Sajnálatos dolog, mert a csarnokot maguk a birkózók és szüleik építették fel még 1985-ben. Jobban meg kellett volna becsülni ezt a tényt az előző vezetésnek. Nem volt világítás, mivel a villanyáramot a nagy tartozás miatt már régen kikapcsolták. A higiénia szempontjából is katasztrofális volt a helyzet. Nem működtek a mosdók, a mellékhelyiségek, és gondok voltak a fűtéssel is. Ismét Knirs Imre segített, aki saját költségén rendbe hozatta a mellék- és szociális helyiségeket. Segítségével rendeztük az áramszolgáltatóval szembeni tartozás törlesztését. A csarnok beázása miatt az otthagyott birkózószőnyegek mind tönkrementek. Lengyel Károly által jutottunk új birkózószőnyeghez, és az új világító testeket is neki köszönhetjük. Természetesen köszönet illeti meg a szülőket is, akik a birkózócsarnok rendbetételében, a gyerekek utaztatásában is rengeteget segítettek.

Honlapjukon és facebook oldalukon nagyon sok ifjú birkózópalántát látni, akik sok szép sikert aratnak hazai és nemzetközi szinten is. Tehát utánpótlásban nincs hiány. A működéshez szükséges feltételek biztosítottak?
Örömmel mondhatom, hogy utánpótlásban nincs hiány. Nagyon sok gyerek érdeklődik a birkózás iránt. A toborzás ma sem ment ki a divatból. A versenyek szervezése mellett a szülők meggyőzése okozza a legtöbb gondot. Általában a szülők elkényeztetik gyermekeiket. Megijednek mikor először meghallják a birkózás szót. A televízióban látott durva jelenetek alapján ítélik meg a sportágat. Legkönnyebben úgy győzhetők meg, ha meghívom őket az edzésekre, ahol meggyőződhetnek a birkózósport tisztaságáról. A gyerekeket ugyanúgy mint régen, a virtus fűti. Nálunk felügyelet mellett, edzői irányítással, a legkisebbekkel játékosan foglalkozva lehet a fölös energiákból sportsikereket kovácsolni. A feltételek ma már jobbak, de a legnagyobb gondot az anyagiak hiánya okozza. A fejlődésben törést okozott, mikor 2005-ben nem maradhattunk tovább a birkózócsarnokban. A megoldást az jelentette, hogy használatra megkaptuk helyette a II. lakótelepi volt szlovák alapiskola tornatermét. Viszont újra kezdhettük az ingatlan rendbetételét, természetesen a bérleti díj fizetése mellett.

A Spartacus megalakulása óta milyen pozíciót vívott ki magának itthon és külföldön, helyreálltak a régi kapcsolatok?
Eedményeinknek köszönhetően a komáromi Spartacust ma már elismerik itthon és külföldön is. Először a magyarországi klubokkal vettük fel a kapcsolatot. Majd Csehország és Horvátország következett. Ezek az országok aránylag közel vannak, így a versenyekre való kiutazás még elviselhető költségekkel jár. Messzebbre viszont anyagiak hiányában már nem jutunk. Pedig hívnak bennünket neves versenyekre Spanyolországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába vagy Németországba, de hiába, mert az útiköltséget sem tudnánk kifizetni. Minden évben megrendezésre kerül a komáromi birkózó sport legendájának, Kúr Gézának tiszteletére egy nemzetközi ifjúsági, kötöttfogású birkózó emlékverseny. A meghívott kluboknak a torna idejére biztosítjuk a teljes ellátást. Oda-vissza alapon tesszük ezt, így tudunk az év folyamán további versenyeken részt venni itthon és külföldön is.

Hogyan látja a komáromi birkózósport jövőjét?
Edzőgondokkal küszködünk. Klubelnöki teendőim mellett Magdaléna lányommal együtt a legkisebbek edzéseit irányítjuk. A idősebbekkel Csóka Krisztián foglalkozik. Szeretném, ha lányok is csatlakoznának birkózó családunkhoz. Velük a lányom foglalkozna, mint egykori országos bajnok adhatná át nekik a tudását és tapasztalatait. Örömömre szolgál, hogy sok szülő kíséri el csemetéjét az edzésekre, így figyelemmel követhetik fejlődésüket, viselkedésüket. Jelenleg 50 gyerekkel foglalkozunk. Közülük 40 jár rendszeresen az edzésekre. Nagy a lelkesedésük, a szülők elmondása szerint még betegen sem akarják kihagyni az edzéseket. A gyerekek szeretete és szüleik hálája számomra a legnagyobb motiváció, hogy bizalommal tekintsek előre. A gyerekeket fegyelemre neveljük és józan, egészséges életmódra készítjük fel. Ezt kéne nyomatékosabban figyelembe vennie a város vezetésének a sporttámogatások elosztásánál. A komáromi fiatalság jövője nem lehet közömbös a város elöljárói számára. A gondok ellenére optimista vagyok, ilyen a természetem.

(pt, archív felvételek)