„Hallássérült vagyok, befogadtok-e?” – a Vekker Műhely előadása a Selye János Gimnáziumban

Az öt éve alakult társulat rendszeresen járja a hazai magyar iskolákat – ahol megfordultak, oda általában visszavárják őket. Így van ez a Selye János Gimnáziumban is, ahol legutóbbi előadásuk nem az első volt az iskola falain belül. Új előadásukkal a hatodik-hetedik osztályosokat célozták meg.

A foglalkozás azzal kezdődik, hogy a színészek közlik, hogy Kuklis Katalin hallássérült gyereket fog játszani. Tényleg nem hallja a többieket, fülhallgatót tesz fel és elindítja a zenét, úgyhogy vele lassan, artikulálva kell beszélni, mert szájról olvas.

Fokozatosan vonják be a közönséget, a 90 perces foglalkozás tele van játékokkal. Az alapszituáció szerint Dániában vagyunk; egy koppenhágai hatodik osztály megérkezik a régészeti táborba, ahol Anika az egyik régész – Tóth Gábor tanár kishúga. Ő is velük tölti a hetet. Apró jelekből gyorsan leveszi, ki az osztályfőnök – Czuczor Nóra (volt diákunk) kedvence, kit cukkolnak állandóan a többiek. A gyerekeknek közösen kell kiválasztaniuk azokat a mutogatós játékokat, kártyajátékokat, amelyekbe ő is be tud kapcsolódni. A konfliktus akkor keletkezik, amikor ketten – a két színész, kiszöknek éjjel a táborból, és magukkal viszik Anikát is. Ez több szempontból is rossz döntés, mert a kislány eltéved a sötét erdőben, ahol nem látja a többiek száját, és nem hallja, mit beszélnek.

A foglalkozáson részt vevő gyerekek ezen a ponton kapnak egy-egy cetlit, és válaszolniuk kell arra a kérdésre, befogadnák-e Anikát az osztályközösségbe vagy sem. A játszók nem szedik össze azonnal a lapokat, előtte tíz-tizenöt percig beszélgetnek a gyerekekkel, kis csoportokban. Végül a gyerekek módosíthattak a válaszaikon, mielőtt leadták a cetlijüket.

A diákok egy rendkívül érdekfeszítő, tanulságos előadás résztvevői lehettek. Köszönet illeti a társulatot, hogy ismét elhozták a gimnáziumba a színház semmivel nem összehasonlítható hangulatát.

(Králik Zsuzsanna)