Volt egyszer egy locsolkodás…
![](/wp-content/uploads/2024/04/IMG_4850-e1711997678436-825x432.jpeg)
Elutazni otthonról, azonnal, de rögtön, de már is. Elmenekülni az intenzív kölniszag elől. Sokaknak, sokszor ez a húsvét hétfő. Sokáig nekem is ez volt. Idén azonban megtört a hagyomány: vártam újra a locsolkodókat.
Kapva kaptam az alkalmon, hogy édesanyámmal tölthetem e napot. Kicsit kiöltözve, de csak épp hogy, nyálcsorgatva rárepülni a terülj-terülj asztalkára, de még hogy, és a legjobbat remélve az érkező vendégektől – hiszen rendszeresen van, aki évről évre eljő…
Kölni helyett parfüm!
Megnyugtatóan szembesültem vele, hogy a gagyi orrfacsaró felhőknek lejárt az ideje. Kifejezetten jó illatokkal szembesülni egy újkeletű hagyomány. A locsolóversek is pörögtek lazán, és vízpermet is az ifjabbaktól betalált. Ment a szánkba is a parfümből a nagy lányos zavarokban, de ettől szép az egész, ha biztosra mennek, és egyik testrészed sem hervad…
![](/wp-content/uploads/2024/04/IMG_4844-512x682.jpeg)
Régen hogy is csinálták?
Hát nem finomkodtak, és emlékszem az időre, amikor az ágyból engem is csak úgy kilocsoltak. Nem kímélve ágyneműt, gyűrött arcainkat, az öcséim kicsiként alig várták, hogy a pohár vízzel körülöttem ólálkodhassanak. Milyen sértődött is voltam akkoriban, hogy míg ők pénzzel és finomságokkal tértek haza, nekem csak a hidegzuhany, az otthon ücsörgés és a vendégfogadás maradt. Sosem tartottam igazságosnak, hogy bezzeg a fiúk ilyenkor milyen jól járnak. Tejbe vajba fürösztik őket, mindent is kapnak. Soha nem akartam jobban fiú lenni, mint húsvétra virradóan.
De aztán amikor jöttek a gimis osztálytársak, vagy a néptáncos ifjak, bizony nevetve volt az utcán „dézsával kiöntés”. Meg olyan is akadt, hogy pálinka helyett tévedésből vízzel ment a beöntés…
![](/wp-content/uploads/2024/04/IMG_4849-909x682.jpeg)
Mennyit nevettünk ezen, évekig emlegettük, és a fiúk hadjáratát még egykor menőnek is éreztük.
S azok a fránya tojások…
Amiket sose tudtam szépen festeni, de nem is az volt a lényeg, hanem hogy megpróbáljunk kézműveskedni. Aztán ellesve nagymamámtól a hagymában kifőzött tojás „receptjét”, belegondoltam, mennyivel egyszerűbb lett volna mindig is ez, mint az ügyetlen festegetés. Hiszen a kosárban mindig az én tojásom volt a legcsúnyább, amelyiket a kupacból kakukktojásként mégis ki választaná?
Ma már ezen csak nevetgélni lehet, és értékelni, hogy a hagyományok viszont ezúton is megmenekülhetnek… S amíg van az a réteg, aki ilyenkor nem rest, s útra kél, addig a locsolkodós szokás bizony még él. Összehozza az embereket egy kis csevelyre, a gyerekeknek pedig egy örömteli programot ad évről évre. Kicsinosítva, izgatottan várakoznak már kiskoruktól fogva, egy húsvér szociális kötődés lehetőségét kiaknázva.
Járt nálunk is a tojás, a kedves fogadtatás, jövőre is így teszünk majd, az ajtó nyitva áll!
![](/wp-content/uploads/2024/04/IMG_4845-512x682.jpeg)
![](/wp-content/uploads/2024/04/IMG_4846-512x682.jpeg)
Neveljük hát, ha tehetjük, erre gyermekeinket, és említsük azt is meg, hogy ez nem csak a „nyuszi-ünnep”… Reméljük a húsvét mindenkinek jól telt!
Milány Kincső