Ingyen MÁV a külhoniaknak némi közutálatért cserébe?

Magyarigazolvánnyal ingyenes lesz a belföldi helyközi közlekedés Magyarországon a külhoni magyaroknak. Amióta felröppent a hír, záporoznak innen onnan a vélemények ezzel kapcsolatban, és bár magyar állampolgárként azt gondoltam, engem – ez már megint – úgysem érint, tévedtem.

Ugyanis akinek tartózkodási helye van – esetemben – Szlovákiában, de magyar állampolgár, az is igénybe veheti a kedvezményt. De mégis milyen hatása lehet ennek gazdasági szempontból? És egyáltalán milyen a fogadtatása a nép oldaláról?

Kezdjük a számokkal!

2019-ben összességében majdnem 350 milliárd forintnyi költségtérítést és támogatást kaptak a MÁV-csoport tagjai, hogy fenn tudják tartani a vasúti közlekedést. Ennek a fele a vasúttársaság közszolgálati költségtérítése, vagyis a működéshez nyújtott állami támogatás. Emellett a kedvezményes jegyek árkiegészítése is jelentős tétel volt, így az állami forrásokkal együtt lehetett nyereséges a vasúttársaság. Tehát a MÁV eddig sem állt fényesen, szóval nem mi fogjuk csődbe vinni, de nem is segít a rendelet a költségvetésén… Részletes gazdasági elemzés egyébként a portfolio.hu cikkében olvasható a MÁV anyagi helyzetéről.

Ami a vonatjegyek árát illeti, emelkedett bár, de nem nagy léptékben. Ezek alacsonyan tartása is jelentős mennyiségű költséget emészt fel. Persze ezzel együtt jár az is, hogy a vonatok (IC-k) fejlettsége sem igazán mozdult előre, és a fűtés vagy klimatizáció is hol működik, hol nem. Tapasztaljuk továbbá azt is, ahogy a túlzsúfolt vagonok és a helyjegyek gyakori hiábavalósága (mert egy idős embert mégse fog az ember fiatal lánya felállítani, ha oda szól a jegye, ha nem…) nincs logikailag összhangban a „holtidőben” szellemjárathoz hasonló vagonmennyiségekkel. Ki érti ezt?

Már csak bő egy hónap a jó világig

Mindez azonban nekünk már nem fog számítani, hiszen ajándék lónak nem nézzük majd a fogát. A 2024 márciusában érvénybe lépő rendelet szerint ugyanis

a helyjegyköteles vonatok helyjegy váltásával, a kijelölt országos buszjáratok kiegészítőjegy váltásával vehetők majd igénybe.

A kedvezményrendszer is egyszerűsödik: a korábbi 65 kedvezménytípusból mindössze 22 marad érvényben. Minden 14 év alatti és a 65 év feletti utas díjmentesen, a 14 és 25 év közötti utasok pedig félárú jegy igénybevételével utazhatnak. A MÁV-VOLÁN-csoport új tarifarendszere az elmúlt évtizedek legjelentősebb tarifareformja, mely az ország- és vármegyebérletek tapasztalataira épít. Ezek szerint igény és mód is van a tarifarendszer érdemi egyszerűsítésére, a közösségi közlekedés elérhetőbbé tételére. Hát még a külhoniak esetében…

Van közutálat?

A magyarországi ismerőseim álláspontja ennek ellenére, hogy nem utálja senki a külhoni magyarokat, bár azért a kettős állampolgárság leszavazásakor nem épp ez a benyomás jöhetett le számunkra.

A pikírt megjegyzések, akár egy említett utazási kedvezmény miatt, szintén imitt-amott utolérik azért az embert. Mert ugye minden „csak vicceltem” mögött van egy kis igazság…

És felmerülhet az a kérdés is, milyen mínusszal fog ez járni, ha csak a rengeteg ingázót nézzük, akik a felvidéki városokból a magyar oldalon munkavállalás céljából útra kelnek? A magyarországi cégeknek persze némi könnyítés is lesz ez a külhoniak alkalmazásakor, hiszen a 86%-os utazási térítést (melyet kötelező állniuk, bár állami támogatással segítve) teljesen kinullázhatják esetünkben. Örülhet tehát az összes külhoni, és nyilván élünk is majd a lehetőséggel rendszeresen. A magyar adófizető viszont jogosan húzhatja – és húzza is – a száját, miért is részesülünk mi ekkora kedvezményben velük szemben…? A választójog kiterjesztéséről és a pályázati pénzek külhonba öntéséről nem is beszélve, ami néhány magyarországi véleményt elhallgatva, szintén nem igazán segít a túloldal közhangulatán.

Szóval a sor hosszú, de értjük az Anyaország szándékát, s ami elsőre vitásnak tűnik, annak van pozitív hozadéka is.

Lehet win-win a helyzet…

Magyarigazolvánnyal eddig évi négyszer utazhattunk 90%-os kedvezménnyel. A hamarosan érvénybe lépő engedmény ilyen fokú kiterjesztéséről pedig nem mi tehetünk, csak élünk vele.

A negatív visszhangoknak meg kell érteniük, hogy ezentúl külhoniként nagyobb valószínűséggel kelünk majd útra. S a gesztust meghálálhatjuk azzal, hogy az így megspórolt pénzt az Anyaországban költjük el kultúrára, gasztronómiára. Egy nagycsaládosnak például igenis óriási könnyítés az utazási kedvezmény egy „könnyen levő” egyedülálló egyénhez képest. Lehet ellene ágálni, de az éremnek e tekintetben van pozitív oldala gazdasági szempontból is. Ahogy pl. a tűzijáték sem teljesen ördögtől való dolog, amíg ennyi embert vonz az utcákra…

Utópia

Az már csak egy utópisztikus, észszerűbbnek vélt gondolatfoszlány, ha mondjuk a kamionforgalom helyett a vasutakon történne a teherszállítmányozás döntő része (egyes országokban bevált módszer). A személyszállítás pedig az utakra terelődne. Persze biztonsági okokból a vonatközlekedés kevésbé balesetveszélyes. Ha viszont a felcserélődésnek hála kevésbé lennének zsúfoltak az autópályák a teherforgalom miatt, talán egy win-win helyzet is kialakulhatna – a közlekedést és szállítmányozást globálisan megreformálandó. A teherszállítmányozásért ráadásul súlyos összegeket fizetnek ki a cégek, így ha ez a vasúttársaság számára folyna be, valószínűleg nem kellene ekkora bevételhiánnyal küszködniük. 

A magyar Belügyminisztérium legutóbbi monitoring adatai szerint több mint 900 ezer darab érvényes magyarigazolvány van forgalomban összesen. Azok is igényelhetik az igazolvány kiadását, akik bár magyar állampolgárok, de a Szlovák Köztársaságban lakóhellyel rendelkeznek, és magukat magyar nemzetiségűnek vallják. Feltétel a magyar állampolgárság, vagy a magyar nyelv bírása. De vajon egyesek visszaélnek majd ezzel, hogy egyébként szlovák nemzetiségűek, de idővel magyarnak fogják magukat vallani a kedvezmény érvényesítése érdekében? És hányan fognak magyar állampolgárként bejelentkezni szlovák ismerőseikhez, így kinyitva a kiskaput a korlátlan, esetenként szinte teljesen ingyenes közlekedésre?

Megosztó tehát Magyarország újabb lépése irányunkba, még ha ezúttal így próbálják is nem elengedni a kezünket. Mindenki értékelje – és értékeli is – úgy, ahogy szeretné. Ahány beszélgetőpartner, annyi álláspont, jómagam mégis többnyire a kevésbé örömujjongó táborba botlok. Persze nem kérdés, hogy minden előnnyel érdemes élni, amit „dob a gép”, némi elmélkedést és eszmecserét azonban megér a téma. Hiszen olykor nem csak magára gondol az ember, hanem globálisan is beindul az agya. Ennek lecsapódása eme pro-kontra cikk. Ti mit gondoltok?

Milány Kincső