Kaszás Attila színművészre emlékeztünk

Március 14-én, az esti órákban benépesült a Jókai Színház előtti tér. Kaszás Attilára emlékeztünk, halálának ötödik évfordulója alkalmából. A 2007-ben, 47 éves korában elhunyt színművész, Búcsú a színpadtól c. szobra előtt igazi emlékesttel adóztak a civil szervezetek és a megjelentek.

Játszott drámát és zenés darabot, Shakespeare-t, Csehovot, rockmusicalt egyaránt. Több mint 30 filmben is szerepelt, halála után mutatták be a főszereplésével készült 56 csepp vér című filmet. 1988-ban Hegedüs Gyula-emlékgyűrűvel, 1990-ben Jászai Mari-díjjal, 1992-ben Ajtay Andor- és Ruttkai Éva-emlékdíjjal tüntették ki.

Batta György író, publicista beszéde nyitotta az ünnepi műsort, amelyben aláhúzta Attila magyarságtudatát és mérhetetlen hazaszeretetét. Visszaemlékezésében kifejtette, hogy a selmecbányai diákévei alatt is verset szavalt a magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján, és a szlovák társainak kokárdákat osztott. Sőt, együtt ünnepeltek. Végül megjegyezte, hogy a kitűnő színművészre addig kell emlékezni, amíg csak élünk! Majd Szénássi Preiner Éva képzőművész megható szónoklata következett.

Az emlékműsorban különböző lírikus és zenei betéteket hallgathattunk meg a komáromi Ipari Szakközépiskola Diákotthonának, továbbá a komáromi Selye János Gimnázium tanulóinak előadásában. Németh István, a Jókai Színház művésze Heltai verset adott elő. Ezt követték a tehetséges fiatalok prózái, énekek és impozáns gitárjáték. Felhangzottak a Karthago együttes-Requiem és Máté Péter-Azért vannak a jóbarátok című dalai, amelyeket a megjelentek közösen énekeltek az előadókkal. Majd a kulturális programot a Padlás musical-Fényév távolság c. zeneszáma zárta.

A megemlékezésen részt vett a fiatalon elhunyt színművész édesanyja, Kaszás Margit és a budapesti Kaszás Attila diákkör tagjai is.

A résztvevők elhelyezték a megemlékezés koszorúit, de akadtak olyan civilek is, akik pár szál virággal, mécsessel adóztak Kaszás Attila emlékére.

A szervezők szilvásgombócot és pogácsát kínáltak, miközben a emlékesten megjelentek a kézjegyükkel látták el Szénássi Preiner Éva képzőművész alkotását, amely gyertyákat ábrázolt, s közöttük Attila lebeg.

De szó nélkül nem mehetünk el a tény mellett, hogy bizony a városunk jeles képviselői, a törvényhozásba bőszen igyekvő, bekerülő, vagy kívül rekedt akarnokok, iskolaigazgatók, de főleg a pályatársai drága idejéből nem tellett fél órácskára, hogy néma főhajtással adózzanak a remek színművész emlékére?! Tisztelet a kivételeknek! Egy héttel ezelőtt még ott tolongott volna minden „díszmagyar”.

Emlékét szívünkben megőrizzük, amíg élünk!

(ha, sziakomárom)