Kis faluból nagy tervekkel nőként a diplomáciában

A dunamocsi származású Asbóth Orsit cserfes, mosolygós lányként ismertem meg, volt gimis osztálytársam, Attila húgaként. Egy tavaszias februári délelőttön csíptem őt el egy kávé erejéig. Gyakran láttam moszkvai környezetben a fotóit és nagyon érdekelt, hogy alakul az életútja. Bizonyára az elmúlt hetek történései teljesen más kontextusba helyezték volna a beszélgetésünket. Tudtam, hogy nemzetközi kapcsolatok irányban tanul, de hogy ennyire szerteágazó a tevékenysége, nem is sejtettem. Orsi céltudatos, intelligens fiatal nővé cseperedett. Az biztos, hogy kemény utat választott, de nemes cél vezérli.

A 25 éves lány a divattervezéstől kezdve, a lakberendezésen és a vámos hivatáson át a légiutaskísérőig mindenfélének készült. A diplomáciai vonalat viszont mintha neki találták volna ki. Bár félénk, de nagyon lelkes lány volt mindig, érezte, valahogy segíteni szeretné ezt a világot.

„Eleinte jogász akartam lenni, mint Attila, a bátyám, mégis inkább a prágai egyetem pozsonyi kirendeltségén kezdtem nemzetközi kapcsolatokat tanulni. Kerestem a kihívást, ki akartam próbálni, milyen megőrizni a magyarságot egy cseh-szlovák egyetemen, ahol csehül, szlovákul és angolul is zajlott az oktatás. Mai napig, ha meghallom a magyar himnuszt, bár nem mutatom, de jó értelemben a hideg is kiráz. Innen érzed, hogy hazafi vagy, multikulturális közeg ide vagy oda.” 

Mindig is vonzották Orsit a különböző kultúrák és a nyelvek. Akkoriban azonban elmondása szerint még fogalma sem volt, mit jelent diplomatának lenni, hiszen világképe is alig volt.

„Ez nem csak arról szól, hogy megszerzem a diplomát és szép ruhákban reprezentálok. Sőt, nem kapok rögtön diplomáciai útlevelet sem.

– emeli ki nevetve. Rengeteg utóképzés és állandó tájékozottság kell ahhoz, ha valaki egy nagykövetségen vagy korporációkban állami-privát szektorban szeretne dolgozni. Olyannak ajánlom ezt a szakot, aki tényleg elhivatottan és lelkesen akarja csinálni, valamint a tenni akarás vezérli.”

A külkapcsolatokkal tisztában kell lenni, függetlenül attól, hogy ki milyen nemzetiségű, milyen országból jött, mit képvisel. Tehát minden szemszögből. Át kell látni a hierarchiát, az egyes országok, attasék, diplomaták munkáját és személyét. A politológiai alapok sem hiányozhatnak.

„Képviselhetsz egy adott országot, vagy szervezeten belül egy missziót is.” Ahogy mesél, kiderül mennyi konferencián vett már részt, milyen írásokat kell összeállítania folyamatosan, és hogy milyen kapcsolatokat épített ki az elmúlt időszakban. „Apukám mindig mondja, végig kell járni a szamárlétrát. Még sok van előttem – úgy érzem, az embernek sok-sok tapasztalatot kell gyűjtenie annak érdekében, hogy sikeres legyen. Ahhoz képest viszont, hogy egy 1200 lélekszámú faluból jövök, már messzire jutottam – szó szerint.”

A fiatal lány már régóta szemezgetett külföldi egyetemekkel. Leginkább a nyelv és a kultúra, valamint egy teljesen különböző életszemlélet, ami megfogta őt.

„Nagyon kíváncsivá tett, valójában mi történik élesben egy nagykövetségen. A magániskola egyik előnye, hogy több ember tud jelentkezni ilyen jellegű külföldi programokra.” A felkészülés alatt esszéket kellett írnia, híreket elemezni és állandóan tudatában lenni, mi történik a világban – legalább kontinensek szintjén.

„Stressz-interjúztattak és lényegében bármit kérdezhettek. Több nyelven kell figyelemmel kísérned többféle hírportált.

Nem szabad a dolgokat egyoldalúan megközelíteni, hisz mindennek megvan a maga miértje és fontos, hogy pozitívan kell hozzá állni és hinni magadban.”

Meg is lett a gyümölcse, hiszen 2020-ban szakmai gyakorlati lehetőséget kapott a moszkvai szlovák nagykövetségen.

„Azt szokták mondani, az alma nem esik messze a fájától. A szüleim is rendkívüli dolgokat vittek véghez és még fognak is, a talpraesettséget tőlük lestem el. Tájékozott csajnak tartom magam, de azért egy idegen országban mindig nehéz az első lépés. Felvettem a kapcsolatot pár szlovák ismerőssel, akiket az út folyamán ismertem meg. Rengeteget érdeklődtem, úgy voltam vele, ha már idáig eljutottam, kihozom belőle a maximumot.” Orsi az egy hónap alatt levelezéseket intézett, meetingeken vett részt, konferenciákat szervezett.

A visegrádi négyek kommunikációjában nagy előnyt jelentett, hogy az összes V4-es ország nyelvét érti, vagy beszéli.

„A nagykövet a hónap végén elmondta, kifejezetten örül, hogy a csapat tagja lehettem. Véleményezte a munkámat és azt mondta, büszke lehetek magamra. Olyannyira felvillanyozott a dolog, hogy eldöntöttem: bármi is jön, küzdeni fogok a célomért.”

Már ekkor tudta, hogy vissza fog térni és így is lett. A prágai főiskola sikeres befejezése után felvételt nyert a világhírű moszkvai diplomata-képző intézményébe. A világ számos elnöke, jelenlegi és volt külügyminisztere, miniszterelnökök, valamint több mint 1000 orosz és európai ország nagykövete szerezte itt a diplomáját. A féléves felvételi procedúra kemény volt. Végül azonban pont édesanyja születésnapján kapta az értesítést, hogy bejutott. Online kezdte meg a képzést a járványhelyzet közepén, a szlovákiai diákoknak ugyanis sokáig nem adtak ki vízumot. Múlt év október elején mehetett aztán vissza személyesen.

„Sosem gondoltam volna, hogy felvesznek. 28-an vagyunk az egész világból. Angolul tanulok, de egy alap orosz nyelvvizsgát is le kellett tennem. Nagyon élveztem, ugyanis az oktatók 65%-a más egyetemekről érkezett. Például a római Szabad Nemzetközi Társadalomtudományi Egyetemről (LUISS); a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetéből (Institut d’études politiques de Paris) és londoni King’s College egyetemről, valamint az ENSZ-ből (Egyesült Nemzetek Szervezete) tartottak előadásokat és szemináriumokat.”

Orsi legnagyobb félelme volt a mások elé kiállás és beszéd. „Mai napig küzdök ezzel, de nem úszom meg – mondja nevetve. Kétszer meggondolom, megszólaljak-e. Másfelől viszont nem létezik olyan, hogy mindenkinek jót tudsz csinálni. Főleg amikor egy konferencián vagy tárgyaláson okosabbnál okosabb, különböző véleményt formáló emberek vesznek körül. Amivel jót tehetsz, ha szólsz néhány jó szót.”

A leendő diplomata a záródolgozatát a béketárgyalásokról és békefenntartásról írja - mely téma egy ideje már különösen aktuális a balkáni és kaukázusi régióban. 

„Óriási versengéssel és propagandával szembesülünk manapság nyugat és a kelet között, de ez még nem ok arra, hogy az emberek állandóan ítélkezzenek. Azt mondják, egy könyvet sem lehet a borítóról megítélni. Ez a diplomáciában is igaz, viszont az első benyomás nagyon fontos ebben a szegmensben. Tiszta cipő, mosoly, és főleg a hozzáállás – ezek mind megpecsételhetik az adott diplomáciai kapcsolatot. Meg kell hallgatni a másik véleményét, akkor is, ha nem egyezik a tiéddel. Sokkal többre mész, ha érdek nélkül ismerkedsz emberekkel. A hozzáadott emberi értékeket kellene figyelni. Hogy az egyikünk értékrendje mit tesz hozzá a másikéhoz. Ezek a dolgok különösen fontosak akkor is, amikor kiegyezésre kerül sor több ország között. ”

Orsiban nagyon élénk a karitatív vonal, a nagyszülőktől kezdve az egész családot ez a habitus jellemzi.

„Otthon is azt láttam, hogy mindig mindenki összetart és segít a másikon. A jótékonykodás sem hiányozhat az életünkből. A hivatásomban is az elsődleges célom, hogy kicsit jobbá tegyem a világot.” Nem csak mondja, úgyis csinálja!Fél évet töltött például Portugáliában az egyetem mellett, ahol idősek otthonában segédkezett a csoporttársaival. És nem azért, hogy legyen a közösségi hálón visszhangja. „Globális, vagy akár regionális szinten tompítani szeretném a rossz oldalt. Ráadásul még mindig nagyon jelen van a nők negatív megkülönböztetése. Ez a másik ügy, ami ellen harcolni fogok. Épp ezért úgy gondolom, vessen bárkit bárhová a sors, ne féljen! Az életünk során szerzett összes tapasztalat a pályánk szempontjából előnyös lehet.”

Nyitókép: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetének konferenciáján