Komáromi ikerélet

Vannak ikrek, akik nem csupán kívülről, de belső tulajdonságaik által is mintha ugyanazon emberek lennének. Ezzel szemben vannak, akik mint a mágnes két pólusa, annyira különbözőek. Ezúttal néhány komáromi ikerpárt szólítottunk meg, hogy meséljenek életükről, kapcsolatukról. 

Šaróka Alex és Ricsi (26)

Ricsi: „Nálunk teljesen összhangban van a külső és belső hasonlóság. Az érdeklődési körünk pedig akár csak bármely két másik embernek: valamiben egyezik, valamiben egyáltalán nem.“  Alex: „Összekeverni minket mostanában ritkábban szoktak, amióta Ricsi szakállat növesztett. (nevet) De elő szokott fordulni, hogy random embereknek bizonygatjuk, hogy tényleg testvérek vagyunk, pláne ikrek…  Sokszor csak a személyi felmutatása után hisznek nekünk. Egyébként az otthoniakat sem kell félteni. Sokszor azt mondják nekem, hogy csak örökbe fogadtak, hogy Ricsinek legyen tesója. (nevet) Persze nem hittem el, bár amikor személyit mentünk csináltatni, Ricsi születési bizonyítványába Zselíz volt írva, ahol ténylegesen születtünk, nekem pedig Komárom. Később kiderült, hogy csak elírás, de azért elbizonytalanodtam.“

Ricsi: „Szeretem az ikerséget, szerintem az én gyerekeimnek is tetszene. Jó dolog, hogy akármilyen új társaságba is kerültünk, az ovitól a gimi végéig sosem voltunk egyedül – és az alap, közös baráti társaság máig meg is maradt. Minél távolabb vagyunk egymástól, annál jobban érezzük egymást. Sőt, ha túl messze mennénk, lehet ki is cserélődnénk, de ezt még nem mertük kipróbálni. (nevet)“ Alex: „Nem tudom milyen, nem ikernek lenni, de azt hiszem Ricsivel jól jártam. Negatív élményem nem is volt ezzel kapcsolatban soha. Bár Ricsi egyszer túlzásba vitte a rumot és azóta egyikünk sem tudja meginni. Ez nem tudom annak számít-e.“

A testvérpár jelenleg Budapesten él, az egyetemi évek után Alex marketing koordinátorként helyezkedett el. „Elég nagy jobhopper vagyok, úgyhogy lehet mire kijön a cikk, már nem is lesz meg ez a munkahelyem.“ Ricsi: „Én is már több mint egy éve Pesten tengetem napjaim. Egy szupertitkos hacker cégnél dolgozom fejlesztőként, de már így is többet mondtam a kelleténél.“

 

Horváth Zoé és Lea (16)

A fiatal lányok a dél-komáromi Jókai Mór Gimnázium diákjai. Nem csak külsőre hasonlítanak, de édesapjuk ötletére mindketten sportlövészettel is foglalkoznak a szabadidejükben. Régebben Lea karatézott, ám Zoé is szeretett volna valamibe belevágni. Együtt elmentek az első lövés edzésre és végül mindketten ottragadtak.

„Mi speciel szöges ellentétei vagyunk egymásnak, nem igazán szoktunk egyetérteni szinte semmiben. Ennek ellenére mégis jól kijövünk egymással. Kiskorunkban elég gyakran elfordult, hogy összekevertek bennünket. Iskolakezdéskor akadt olyan tanár, aki nem tudott megkülönböztetni minket, de olyan is, aki nem is sejtette, hogy közünk van egymáshoz.“ Zoé: „Egyszer, de tényleg csak egyszer volt olyan, hogy nem tanultam. Kihívtak felelni, mire én lefagytam. Nem kellett sokáig agyalnom, hogy mit fogok csinálni, mert a Tesó kiment helyettem. Természetesen jó jegyet kaptunk. Általános iskolában anno beszólt az osztályfőnököm, hogy miért nem tudok olyan ügyes és szorgalmas lenni, mint a Tesóm, mert ő mindenben kiemelkedő teljesítményt nyújt. Szeretünk ikrek lenni, csak túl sokszor hasonlítgatnak össze egymással és ez nem annyira kellemes.”

Bartal Ildi és Kalu (27)

A lányok nemrég költöztek el Londonból. Ildit Prágába sodorta az élet, a londoni divatcég után Csehországban is hasonló munkahelyet céloz majd meg, de mindenekelőtt családjának szenteli életét. Kalu jelenleg egy komáromi kaszinóban dolgozik.

Ildi: „Hasonlítunk belsőleg is, sőt azt mondanánk, kinézetre nem is annyira, bár ez külső szemmel mindig máshogy látszik. Egyforma a stílusunk, az érdeklődési körünk. Volt, hogy anno összekevertek minket, mivel alapiskolában hasonlítottunk a leginkább, ám a terhességem után ez a veszély elhárult. Először úgy volt, hogy ikreim lesznek, hát az infarktus kapkodott. Nem lehet könnyű két babával, ennek a szüleink a legjobb megmondhatói, de azért a kezdeti ijedtséget leszámítva, örültem volna az ikerbabáknak is. De Nathan fiam is leköti minden figyelmemet, nem unatkozom így se.“

Kalu: „Aki igazán ismer minket, az nem tud összekeverni, de persze megesik. Az unokatestvéreinket például ritkán látjuk, ők mai napig kevernek.“ Ildi: „Ahogy az ember környezete és életvitele változik, úgy a mi személyiségünk is egyre eltérőbb. Mégis mikor látjuk egymást, visszazökkenünk az ikerpárunk által, és ami belőlünk elveszik, eszünkbe jut, ha a másik felünkre nézünk. Ikernek lenni örökös támaszt jelent, szükségünk van egymásra. Nekünk nem is kell legjobb barát. Kalu mindig a gondolataimban jár, főleg, ha tudom, hogy rossz passzban van. Kölcsönösen odafigyelünk arra, hogy megosszuk egymással az élményeinket. Konkrét erős megérzésem nem volt ugyan, de mindig is tudtam, mikor lehetne az ikremnek szüksége rám.“ Kalu: „Volt olyan, hogy külön társasággal mentünk ki és Ildi nem jött haza időben. Ilyenkor anyu elküldött, hogy keressem meg és hozzam haza. Talán ösztönös volt, de mindig jó irányban, jó helyen kerestem őt – és rendre meg is találtam.“

Iker csínytevések? Ők sem hagyták ki. Ildi: „Alapiskolában rendszeresen megvicceltük a tanárainkat, és középiskolásként is az első hetekben kicserélkeztünk. Sajnos az én iparis tanárom észrevette, és feltételes kidobást, rontott magaviseletet kaptam rögtön a kezdetekben. Ez rá is nyomta a pecsétjét az egész középsulis éveimre, utáltak ezért a tanárok. Bezzeg Kalu elég jól megúszta, a kereskedelmi szakközépben nem volt nagy balhé belőle. De nem baj, nekem így is megérte.“ Kalu: „Mindig Ildi járt rosszul, ő kapta miattam a rossz jegyet. (nevet)“

Vilimek István és Nóri (29)

„Az ikerségben szerintünk a legjobb dolog, hogy már életünk első kilenc hónapjától együtt nőttünk fel. Babakorunkban alvás után édesanyánk egy kiságyba tett minket, hogy úgy játsszunk. Kisiskolásként a legtöbb dolgot együtt tanultuk meg, a közös bringázástól kezdve az úszótanfolyamon át az írás-olvasásig. Arról nem beszélve, hogy a gimnáziumban négy évig még egy padban is ültünk. Mi nagyon hasonlítunk, a legtöbb dologban egyetértünk, hasonló az ízlésünk és az érdeklődesi körünk egyaránt.  Nálunk a család egyébként is összetartó, így a közös szülinapunk minden évben egy nagy buli. Ilyenkor közös tortánk van, amit közösen is vágunk fel.“ Nóri: „Mivel most már külön városban élünk, István Budapesten én pedig Komáromban, a hétköznapokban keveset találkozunk, de napi szintű chat-kapcsolatban vagyunk egymással. Rengeteg közös élményünk és jópár olyan anekdotánk van, amikor ugyanakkor, ugyanarra gondoltunk.“