Komáromi Testamentum: méltóképpen emlékezett a két városrész a Nemzeti Összetartozás Napján
Tegnap, június 4-én ismét számtalan program közül választhattak a Komáromiak. Megint csak kapkodtam a fejem: jaj, hová menjek? Melyik programot válasszam? Egyrészt a Vasmacska Filmklubban A két nap, egy éjszaka című francia filmet vetítették, amit már régen szerettem volna megnézni. Másrészt a Selye János Gimnáziumban Ferenczy László természetgyógyász tartott egy érdekesnek ígérkező, egészséggel, helyes táplálkozással, életvezetéssel kapcsolatos előadást. Harmadrészt Eperjes Károly mondott beszédet a Trianon emlékműnél, ezt követően pedig fáklyás felvonulást tartottak a hídon át. Végül a dél-komáromi Szabadság téren zenés pódiumjátékot adtak elő Komáromi Testamentum címen Alapy Gáspár életéről, aki a trianoni döntést követően Dél-Komárom polgármestere volt.
Hosszas gondolkodás után a legutóbbi programot választottam. A zenés játékot Koltay Gábor, a Trianon című film rendezője állította színpadra. A főbb szerepeket Laklóth Aladár, Varga Miklós, Ruttkay Laura, Rancsó Dezső, Gerdesits Ferenc, Makrai Pál és Bodnár Vivien alakították, közreműködött a Magyarock Dalszínház társulata. A döntésben nyilván benne volt az is, hogy édesapám, Dráfi Mátyás is szerepelt az előadásban. És az is, hogy június 4-e nemzetünk egyik gyásznapja, amiről szerettem volna valamilyen módon megemlékezni.
Nem bántam meg, hogy elmentem. Annak ellenére sem, hogy az előadás kissé hosszúra nyúlt. (Mindez az előtte elhangzó, nyilvánvalóan kötelező jellegű, és az esemény méltóságát emelő beszédeknek is köszönhető.) Időnként úgy éreztem, a pódiumjáték egyszerre túl sok adatot szeretne velem közölni, és többször is azt hittem, az előadás végéhez érkeztünk… Mégis örültem, hogy megnéztem. Úgy érzem, Komárom ilyen formában méltóképpen emlékezett meg a trianoni évfordulóról. Ott volt mindkét városrész polgármestere és delegációja, illetve a magyar kormány komáromi képviselője is. Senki se síránkozott, senki se nyavajgott. Mindenki – Alapy Gáspár életművének szellemében – inkább előretekintett.
Bevallom, eddig nem sokat tudtam Alapy Gáspárról. Csak ámulva néztem-hallgattam, mi mindent hozott létre ez az ember a semmiből, hogy micsoda életerővel, szervezői képességgel és nem utolsó sorban hittel rendelkezhetett. Mindnyájunk számára példakép lehetne – már ha eleget tudnánk róla. Alapy Gáspár Komáromban született, majd a trianoni döntés után Dél-Komárom polgármestere lett. Hatalmas városépítő tevékenységbe kezdett: 20 év leforgása alatt az addig 7 utcás településből 53 utcás, virágzó kisvárost hozott létre. Azelőtt szinte semmi nem volt a déli részen: neki köszönhetően épült fel a városháza, a pénzügyi palota, a két templom, ugyanannyi imaház, a három iskola, a rendőrségi székház, az adóhivatal, a pénzügyi laktanya, a vasutas-lakótelep, a strandfürdő. Ekkor nyílt meg a népkönyvtár, a mozi, a zeneiskola. Sőt, az út-, villany- és csatornahálózat kialakítása is az ő nevéhez fűződik. Polgármestersége alatt a város lakóinak száma háromszorosára emelkedett.
Elképesztő népszerűségnek örvendett, így aztán nem csoda, hogy 1939. július 15-től ő lett az újraegyesített Komárom polgármestere. Sajnos azonban az új korszak sok keserűséget hozott magával. Hamarosan teret hódított a nácizmus, ami rendkívül érzékenyen érintette Alapyt. Ellentmondott mindenféle antiszemitizmusnak, igyekezett, amennyire csak lehetett, segíteni a komáromi zsidókat. Akárcsak Esterházy János a szlovák parlamentben, Alapy Gáspár volt az egyetlen magyarországi polgármester, aki felemelte szavát a zsidótörvények és deportálások ellen. 1944. október 17-én tartóztatták le a nyilasok. A 65 éves, köztiszteletben álló, cukorbeteg férfit előbb a Csillagerődbe, majd Dachauba hurcolták. Többen tudni vélik, hogy már az út során, a vonaton meghalt – mint 136708-as számú fogoly. Családja ma sem tudja, e csodás férfiú hamvai hol nyugszanak…
Alapy Gáspárról – akárcsak Esterházy Jánosról – sokáig nem volt szabad beszélni. (Így történhetett meg, hogy én se sokat tudtam róla.) De az igazságot nem lehet eltitkolni, előbb-utóbb utat tör magának. Dél-Komárom az utóbbi időben mindent megtesz azért, hogy megadja a méltó tiszteletet a város megépítőjének.
Alapy Gáspár sorsa, életútja összefonódik Komárom történelmével: kettészakításával, a déli rész felépítésével, majd az újraegyesítés örömével, a Szálasi-korszak borzalmaival, a zsidók deportálásával, és a város ismételt szétszakításával. A pódiumjátékot nézve mindnyájan elgondolkodhattunk saját városunk történelme és jelene fölött. Nekem, észak-komárominak különleges élményt jelentett, hogy mindezt a dél-komáromiak között ülve nézhettem végig.
A tegnap este egyik legszebb mozzanata az volt, amikor Alapy Gáspár unokája meghatódva fellépett a színpadra. Bizonyára felemelő érzés lehetett számára, hogy nagyapja végre megkapja azt a tiszteletet, amit megérdemel. De ez nem csak neki, hanem nekünk, a nézők számára is felemelő érzés volt. Szükségünk van olyan nemzeti hősökre, mint amilyen Alapy Gáspár. Tudnunk kell, hogy a hit erejével fel lehet építni egy egész várost. Látnunk kell: ha ideig-óráig el is taposnak minket, még sincs olyan helyzet, amiből nem lehet felállni. És még akkor is így van ez, ha munkánkért nekünk nem jár köszönet – de az unokánk talán egyszer learathatja a gyümölcsöket.
