Laár András Komáromban
Szombaton, április 2-án Laár András önálló estet tartott a Matica-házban „Mi hülyeség, mi nem az címmel”. Mi is ott jártunk:
A L’art pour l’art tipikusan az a csoport, amit az ember ha szeret, akkor nagyon szeret, ha pedig nem kedveli, azért mert nem jön át/be neki a stílus. Mégis érdemes mindenkinek legalább egyszer kipróbálnia, mivel más vélemény alakul ki az egészről, ha testközelből abszolváljuk az előadást. Elhangzottak Petőfi, Ady és József Attila versek is kicsit másképp, újfajta előadásmódban, akiktől a költői tudást szívta magába Laár úr – persze nem közvetlenül. A poénokat sokszor még a főszereplőnk is elnevette, az est koronáját pedig az Afrika, A nyálon lőtt lány és az Elizabeth című számok közös eléneklése jelentette. A körülbelül 300 fős közönségnek örülünk, hogy eljöttek, várjuk őket máskor is! Aki viszont otthon maradt, az legközelebb tegyen egy próbát – megéri!
10 poén Laár Andrástól és alteregóitól:
- „A malac halmozottan hátrányos helyzetű állat. Eleve halálra van ítélve. Sőt mi több. Halála után ledarálva visszatöltik a saját belébe. És hiába hívják kooolbásznak, az nem vigasz, hisz akkor se nem tud semmit tenni, se koccintani, se semmit, csakis kolbásznak lenni.”
- „Kirántott hús… Nah ennél gyanakvóan kérdezem én, ki és honnan akarja kirántani azt a húst, és főleg minek? Még a gazdaság is fordítva működik, hiszen hova és minek van beárazva az étlapon a kirántott hús, ha meg se ehetem, mert előtte kirántják a kezemből, a számból, a tányéromból. Há’ én lebüntetem, aki ilyet tesz!”
- „Gasztromúmia – há’ milyen tudomány már az, amiben a múmiát főzni tanítják? Nem fog a múmia sose főzni. Megmondom én miért: mer’ nem is akar… meg fásliba nem is tud.”
- Besenyő Pista hacukája és tipikus mozdulatai mellett ezt kérdezte tőlünk: „Há’ mi van, semmi? Jegyezzétek meg kedves barátaim: a semmi nincs. Nem van, hanem nincs, hiszen ha nincs semmi, akkor tényleg nincs semmi, de a semmi soha nem van! Há’ nooormális?”
- „Amit most mondok, az az, amit most mondok. Abba nem fér bele más, nem fér bele az, amit majd mondani fogok, mert majd azt fogom mondani, amit nem most mondok – hisz nem vagyok én időutazó, most mondom azt, amit most mondok, hogy most mondom.”
- „Kritikusan állok a forraló témájához, főleg ha egy kirakatba van kiírva. Há’ hol férne már be egy kirakatba egy ló? Láttál már te lovat? Há’ az naaagy! Ráadásul, hogyan forrna már egy ló, amikor még az ellen szél is üti?”
- „Firtatólag megkérdezem, tudod-e? De mit? Hogy hogy mit? Há’ még azt se tudod mit tudsz?”
- „A régi órómaigörögök is már hazudtak, hiszen azt mondták a Platón az állam. Hol lenne már egy platón az én állam? A platón betongurigák utaznak, az államon meg már messziről látni, hogy az nem a Platón, és nem is a platón van, hiszen a szájamhoz van tapadva!”
- „A finom kötött áru semmilyen körülmények között nem finom – múltkor is kértem 10 dkg szoknyát, de nem adtak… Amit meg kóstoltam – fehérnemű, harisnya, rugdalózó – az aztán nem volt finom.”
- Ede Bede a nyúl és a csiga bábszínházas esete után a csokimikulásról is mesélt. „A Mikulás annyira jóságos, hogy még az is jó, amit kikakil, hiszen az is csoki, ezért hívják csokikakiló mikulásnak. Emellett létezik még a mogyorót fingó és az ezüstöt hányó mikulás is – és az ő csokijaikat eszik meg a gyerekek minden év telén!”
És végül egy igazi költemény az est költőjétől:
Kebelbarát
Valahol egy kebel nekem a barátom,
Szép és igen okos, képzeletbe látom,
Testi lelki szinten volnánk sülve-főve
Csak az a nő hol van, kire rá van nőve.
Milány Kincső, Fotók: Angyal Gábor
