Legalább a cukorka ingyen van az Orangeban
Múltkor az egyik kolléga bejegyzésén kissé felkaptam a vizet, mivel a befizetendő telefonszámlához hozzáadott kezelési költséget firtatta. Ami igaz, hogy nem volt oltári nagyságú, de azért valami…
Azóta aztán remek tapasztalatokkal gazdagodtam, hiszen egy okostelefon megvásárlására adtam a fejemet. Sorszámot automatáztam, vártam. A legunszimpibb figurát dobta a gép, aki olyan felvilágosító információkkal szolgált, hogy az élettől is elment a kedvem. De a minap újra erőre kaptam, hátha a szőke csaj jön ezúttal. Aranyos és kedves. Mit ad Isten, újra a szemüveges úriemberhez vezetett az utam. Mindez rendben, hiszen az már apróság, hogy még én, aki soha nem tartott eddig okostelefont a kezében-magyaráztam el neki, kérdezni nem is mertem, hogy ez meg az a darab ugye HD minőséget készít sötöbö. Kiválasztottam egy maroktelefont, aláírtuk a szerződést.
Ugye, mint azt már a régmúltból megszoktam, belerakják a szimet, és még talán valami tanácsokkal is ellátnak a használatát illetően. Persze, én magyaráztam el a „szakképzett eladónak” azt is(ismét csak kezdőként és amatőrként), hogy ehhez a típushoz az alapcsomagban ún. szilikon „bugyit“ is találhatunk, amelyet simán csúsztathatunk rá a készülékre. Ámult, megnézte, ott volt a bugyi. Csupán egy tesztet néztem meg az egészről a világhálón.
Aztán jött a vadkapitalista és felajánlotta, beüzemeli a telefont. Hát üzemelje. Átrakta a kártyát, ráadta a bugyit és közölte: a következő számlán közel 7 euró is megjelenik, mivel ennyit kóstál a szim cseréje+a bugyi rátétele. A f…at! Karácsony előtt megcsinálta „kedvezményes áron“-két perc alatt? S távozva, az akváriumba tett cukorba is belemarékoltam, és a hónom alá tűrtem a negrót. „Tík vagytok parasztok, dikmá szevasztok!“
