Lufiból bármit! Akár ruhakölteményt is kreál a perbetei mester!
Nem akármilyen szakmát űz a Komáromi járásban található, Perbete nagyközségében élő Dikácz Ferenc. Immár tíz éve, okleveles léggömbmodellezőként keresi kenyerét. Szlovákiában csak két-három hozzá hasonló mester munkálkodik! Több rendezvényen is láttunk felbukkani, és legutóbb, a Karácsonyvárón el is csíptük, egy beszélgetés erejéig…
„Kitanult szakmámat tekintve, villanyszerelő vagyok, és ebben a munkakörben dolgoztam közel húsz évig a komáromi hajógyárban, majd, amikor jött a gazdasági válság, munkanélkülivé váltam, és elkezdtem gondolkodni, vajon mitévő legyek? Vállalkozni kezdtük! Először, a pattogatott kukoricánkkal jártuk a rendezvényeket, vásárokat, bucsúkat. Majd 2001-ben, a párkányi Mária Valéria híd megnyitása alkalmával is épp kint árultunk, és egy magyarországi „léggömbös” impozáns áruit nézegettem, amelyek nagyon megtetszettek, és elhatároztam, hogy bármilyen áron, de én is elsajátítom ezt a technikát. Már abban az évben, az egyszerű hajtogatási technikákat, autodidakta módon a magamévá tettem, és tíz évvel ezelőtt, épp itt, a komáromi sportcsarnokban árultam, és dicsekvés nélkül állíthatom, hogy akkora sikere volt, hogy több család, lurkó ácsorgott nálam, mint a játszó- és alkotóházban. Egy évtized elteltével, most járok itt másadszor, de azóta már nagyon sok víz lefolyt a Dunán”-mondta mosolyogva, majd a különleges szenvedélyéről, egyben megélhetésének forrásáról beszélt, s így folytatta:
„Több, mint 20 tanfolyamot elvégeztem az évek folyamán, amelyek a „ballonozás” technikájával foglalkoztak. Nem volt olcsó mulatság, de sikerült elsajátítanom a szakma csínját-bínját. Lufitekerést-, hajtogatást, díszítést okították magas fokon. Persze, az embernek nagy szorgalomra, kreativitásra is szüksége volt, hogy ezeket a megszerzett ismereteket hasznosítani, kamatoztatni is tudja. Állandóan kutakodom a világhálón is, ahonnan újabb és újabb ötleteket szerzek be, és hasznos tanácsokkal vérteződöm fel. Kapcsolatba léptem a világ több országában élő, hasonló „csodabogarakkal”, mint jómagam. A lufihajtogató mókát, kacagást, és színt tud vinni a különböző rendezvényekre, legyen az egy parti, esküvő, születésnapi buli, vagy csak egy egyszerű vásár. A legkisebbektől kezdve, a felnőttekig, kitudjuk szolgálni az ígényeket. Én készítem a felfújt alkotásokat, feleségem pedig segít a dekorációk rendeltetési helyének kiválasztásában és ízléses elrendezésében! Nagyon szeretem ezt a szakmát, mert rettenetesen szórakoztat, sokrétű, és a végtermékeknek csak a fantáziám szabhat határt…”-kacsintott huncutul, s miközben folytatódott tovább a csevegésünk, az asztal alatt valamivel foglalatoskodni kezdett, hogy ne lássam, de tovább hömpölygött a szóáradat:
„Bármilyen formát eltudok készíteni, akár ha hoznak mintát, vagy elmondják, a kisállat- és mesefigurák, szinte felsorolni sem tudom. Amit kíván a kedves megrendelő, megcsinálom. Ami a dekorációkat illeti, sokféle színű gumi és fólia léggömb felhasználásával, egyedi kompozíciók készítésével különlegessé tudjuk tenni az összejöveteleket. Foglalkozunk még: asztaldíszekkel, léggömbesővel, „héliumos” csokrokkal és gyöngyívvel, „girlandokkal”, léggömbfelengedéssel és lufiba töltött ajándékok elkészítésével. Egészalakos női formát is kreálok, de volt már életnagyságú vőlegény, menyasszony, kézis figura, de lufiruhákat is alkottam már, hús-vér hölgyek pózoltak bennük, mint pl. esküvői kiállításra Dunaszerdahelyre, érsekújvári Magyar bálra, nyitrai kiállításra, és még nagyon sok akción az én „ruháimat” viselték a dekoratív hölgyemények.
Azt lehet mondani, hogy az egész év folyamán, szinte 85 százalékos lefedettséggel dolgozunk, ami heti egy-két rendezvényt takar. A báli szezon közeledtével ez remélhetőleg még jobban fog nőni, de ennek csak nagyon örülünk, és már javában izzítjuk a szerszámokat”-tette hozzá zárásként.
Majd végül előhúzta a takarásban elkészített tekert szerzetet, amely egy nemzeti mezbe, piros-fehér-zöldbe öltöztetett futballistát ábrázolt. Fülig érő mosollyal átnyújtotta , és a megdöbbent arckifejezésemet leste…Hogy honnan érezte meg a perbetei úriember a kedvenc sportágamat,nem árulta el. Maradjon az ő titka…
(Holecz Attila, Csallóköz hetilap)
