Mint a filmeken: nem mindennapi lánykérés Komáromban

Tegnap reggelre (június 10-e) arra ébredhettünk, hogy a Magyarországra vezető hídon hatalmas betűk hirdették: Szeretlek Zuzka! Nem telt bele egy-két óra, és a Facebookon már meg is jelent róla egy fotó, alatta pedig megindult a találgatás: de ki lehet az a Zuzka? Délután újabb képet lájkoltak a Komáromiak: egy tarka légballon szálldosott a város felett. Nos, kiderült, a két esemény összefügg: egy elképesztően romantikus lánykérés pillanatait láthattuk.

Komárom kisváros, gyorsan terjednek a hírek, így hát nem csoda, hogy hamarosan megtaláltuk Zuzkát, azaz Zuzana Décsiovát, aki még ma is az események hatása alatt áll. Olyan romantikus lánykérésben volt része, amilyenről a legtöbb nő csak álmodozik, és amilyenekről azt gondolnánk, ilyen csak a Hollywood-i filmekben létezik.
Zuzka és szerelme, a magyarországi Kovács László egy éve járnak együtt. Már az se mindennapi, ahogy egymásba szerettek. Laci ugyanis többszörös bajnok versenytáncos, és egy budapesti táncstúdió vezetője. Nos, ebbe a tánciskolába jelentkezett Zuzka is, egy évvel ezelőtt. Amikor Laci először meglátta a lányt, azonnal tudta: ő az, akit egész életében keresett, ő lesz a felesége! Hamarosan egymás mellé kerültek a táncperketten – és tánc közben valóban egymásba szerettek.

„Az elmúlt egy év alatt megbizonyosodtunk róla, hogy egymás mellett szeretnénk leélni az életünket – meséli Zuzka. – Már többször megbeszéltük, hogy össze szeretnénk házasodni, családot alapítani. Ennek ellenére a tegnapi nap teljesen váratlanul ért… Erre még álmomban sem számítottam!

Az egész úgy kezdődött, hogy Laci ágyba hozta a reggelit. Kellemes meglepetés volt, nem is tudtam mire vélni a dolgot, hiszen habár romantikus a párom, ilyen még nem történt. Aztán a nap további része átlagosnak ígérkezett: semmi különösre nem gondoltam, fodrászhoz mentem. Addig az öcsém kölcsönkérte az autómat. Persze, miért ne? Amikor kiléptem a fodrásztól, akkor jöttem rá, hogy „összejátszottak ellenem“: ugyanis az autóm tele lett ragasztgatva szivecskékkel. Természetesen meglepődtem – mosolyra húzodott a szám erre a „bolondságra“. De hát mit tehet az ember lánya? Az élet megy tovább, és nekem be kellett mennem dolgozni.

Így hát szépen bementem a munkahelyemre. Hamarosan azonban újabb meglepetés ért: a kollégáim vigyorogva kérdezgették, láttam-e már a hídon a feliratot? Miről beszélnek ezek – gondoltam magamban – nem láttam én semmit, fogalmam sincs miről van szó. Erre az ablakhoz vezettek – a munkahelyemről pont rá lehetett látni… No, ekkor már beleremegtem az egészbe. Itt meg mi történik? Éreztem, tudtam, hogy a mai nap még történni fog valami. De vajon mi? Izgulni kezdtem.

Az izgalmam csak fokozódott, amikor úgy egy óra tájban felkeresett Laci. Hatalmas rózsacsokorral a kezében csak annyit kérdezett: szeretné, ha ma este kettesben vacsoráznánk. Lehet-e róla szó? Mondtam, hogy persze… Úgyhogy öt óra előtt hazaértem, és elkezdtem készülődni. Átöltöztem, kiigazítottam a sminkemet, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Csak azt nem értettem, miért mondja a párom, hogy most ne vigyek magammal táskát. Már hogy mehetne egy nő táska nélkül valahová? Végül kiegyeztünk egy kisebb ridikülben.

Elindultunk… És amikor kiléptünk a blokkunk elé, földbe gyökerezett a lábam! Ugyanis a panelház előtti focipályán egy hatalmas, színes léggömb várakozott. Ez meg micsoda!? Aztán megláttam a léggömb előtt a családom tagjait és a barátainkat, mosolyogva, könnyezve, hatalmas Laci és Zuzka feliratokat tartva a kezükben. Egy prímás pedig elkezdte játszani a „Végtelen szerelem“ (Endless Love) című számot… Azt hiszem, ekkor tudatosult bennem, hogy ez mind értem van. Hogy valaki olyan lánynak tart, olyan mélyen és igazán szeret, hogy akár a csillagokat is lehozná nekem az égről. És hogy mindezt az egész világ előtt felvállalja. Amit ekkor átéltem, az leírhatatlan. Azt hiszem, ekkora boldogságot még sosem éreztem, az egész szívemet-lelkemet elöntötte a szerelem.

Elsírtam magam, tulajdonképpen azt se tudom, hogy kerültem fel a léggömbe. Amikor 800 méter magasba érkeztünk, éppen a Duna közepe fölé – ennek egyébként szimbolikus jelentése is van a számunkra, hiszen ő magyarországi, én pedig szlovákiai vagyok – elővette a gyűrűket, és megkérte a kezem. Hogy is mondhattam volna ezek után nemet? Gyűrűt cseréltünk, és pezsgőt bontottunk (ezt is előre elkészítette.)

Aztán leszálltunk egy gazda búzaföldjére. Az csak nézett nagyokat: hát itt meg mi történik? Elmeséltük neki a történetet, jót nevetett, gratulált, majd koccintottunk vele is.

 

És itt még mindig nincs vége! Ugyanis a léggömböt kísérte egy autó, ami aztán elvitt minket a „kettőnk helyére“, a Holt-Vág partjára.

Motorcsónakkal átvittek minket a tó túlsó partjára, ahol, mint a filmeken, egy asztal várt ránk, két személyre megterítve. Egy elegáns pincér szolgálta fel az ízletes, finom vacsorát. Hogy még romantikusabb legyen a légkör, egy prímás hangulatos, kellemes zenét játszott az asztalunknál. Sőt, szerelmem teljesítette a titkos vágyamat is – elénekelte nekem az Oh sole mio című olasz dalt!

Őszintén szólva még mindig a tegnapi nap hatása alatt állok, még ma is kissé reszketek a boldogságtól. (Eddig nem tudtam hogy ilyen is létezik!) Csak most kezdtem el rajta gondolkodni, pontosabban tudtam meg, hogy mindezt Laci két hónapig szervezte. Elsősorban csak nagyon nehezen talált olyan léggömböst, aki leszállt a panelházak közé – ez egy veszélyes „mutatvány“, a léggömb irányítója versenyző, de még ő sem csinált ilyet soha. Nem tudom szavakba foglalni, milyen jó érzés, hogy ennyi mindent megtett értem, hogy mennyire Nőnek – és boldognak érzem most magam!“

A fiatal párnak sok szeretettel gratulálunk, és nagyon sok boldogságot kívánunk!