Nagyinterjú a DJ-vel!

KOVÁCS. Így olvasható a plakátokon, szórólapokon, és egy rakás más helyen a művészneve. Komárom szülötte és imádja is ezt a várost. Közel húsz éve zenél mindannyiunk nagy örömére a helyi diszkókban, és még egy rakás más helyen is. A közönség nagy része imádja őt, és ez az érzés kölcsönös. Kovács Gyuri barátommal beszélgettem az életéről és a hivatásáról. Olvassátok sok szeretettel!

Gyurikám! Majdnem mindig így kezdem, tehát ezalól nem menekülsz te sem: Mikor és minek a hatására döntöttél úgy, hogy DJ leszel?
Jó kérdés! Az egész a zeneiskolában kezdődött, amikor 6 éves voltam. Legalábbis ott csapott meg a zene szeretete. Egy egyéves előkészítő után még nyolc évig tanultam zongorázni. A fater vitt el egy magántanárhoz, a Dóra nénihez (Isten nyugosztalja!). Ő volt az aki kemény kezekkel kezdett terelni a muzsika felé és ezért a mai napig hálás vagyok.

Ha azt mondanám hogy játssz nekem valamit a zongorán, akkor még menne?
Hát ez azért elég durva dolog (nevet). Akkoriban Mozart, Bach műveit is simán letoltam, de az igazság az hogy 17 éve nem ültem zongoránál. Azt gondolom viszont, hogy egy kis gyakorlás után simán eljátszok neked bármit. Ami nagyon fontos, hogy jól ismerem a kottát, amivel nagyon sok diszkós nem dicsekedhet el.

Ezt most vehetjük egy fricskának is a többiek felé?
Hmm… Tudod mit? Legyen fricska! Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy zenésznek tartom magam, mert az egy teljesen másik fogalom. A kottát viszont ismerem, az ütemekkel együtt, és ezeket számolni is tudom, ami nagyon-nagyon fontos. Manapság a fiatalabbak – tisztelet a kivételnek, mert senkit sem akarok megsérteni – azt gondolják, hogy ők a nagy lemezlovasok, akik odaállnak a csúcsmodern mixpult mögé és az majd magától összekeveri a zenét. Persze vannak ügyesek is, de az alapképzettség nem árt ha megvan. Az iskola sokat segít, de azért némi adottság is kell a dologhoz. Az őstehetségeket természetesen elismerem. Ahol tudom, segítem is őket. Gyakran kérik ki a tanácsom, ezeknek mindig boldogan eleget teszek.

Melyik volt az első bulid, ahol csak te játszottál?
Az ilyet nem lehet elfelejteni. Az akkori Flintstones pizzériában (jelenleg Devil Club) voltam először. 15 évesen, kazettákról csináltam a hepajt. Persze mindezt megelőzte pár házibuli, meg az iskolai rendezvények.

Emlékszel még, hogy milyen ruha volt rajtad?
Képzeld, emlékszem (közben hangosan nevet)! Van egy képem is erről egyébként, de sosem fogom nektek megmutatni! Egy fehér póló volt rajtam, tele graffitivel. Akkoriban ez nagyon menő cucc volt.

Felkértek téged, vagy te voltál az aki felajánlotta a szolgálatait?
Egész egyszerűen bepofátlankodtunk!

Mi ez a többes szám?
Akkoriban még bandákban szállítottuk a zenét. Most hirtelen Zaťkó Tibi és Peőcz Józsi neve ugrik be, de voltak többen is. Ez úgy működött, hogy az egyiknek voltak hangfalai, a másiknak erősítője, a harmadik meg cédéket és kazettákat kért kölcsön egy negyediktől. Először csak kazettákról muzsikáltunk, később már volt olyan lejátszónk, aminek a tetején volt egy CD olvasó is. Érdekesség, hogy a kazikon levő dalokat a rádióból játszottuk fel. A Juventuson éjjel volt Kovács Nagyember László műsora, és onnan válogattunk. Egy kis szívás volt a dologban, mert gyakran bevágták a rádió szignálját, amit nekünk ugye el kellett valahogy tűntetni. Érdekes dolgok voltak ezek, mert mondjuk egy 2-3 perces zenét megtalálni egy kazettán nem volt olyan egyszerű. Később már olyan lejátszóink voltak, melyek jelezték a szalagon a számok közötti üres helyet.

15 évesen, kazettákról csináltam a hepajt.

Miben voltak mások azok a bulik, mint a mostaniak?
Változnak az évek, ahogy mi is. Más a korosztály is. Akkoriban ritkaságszámba ment 14-15 éves gyerekeket látni a diszkóban, de nagyon jó bulik voltak, az tuti. Emlékszem, Farkas Norbi barátommal váltakoztunk a mixpult mögött. Őt a szülei éjfélig engedték ki, utána meg én vettem át a stafétát.

Azért látni a mosolyt az arcodon, amikor nosztalgiázol…
Fú, ezek nagyon komoly évek voltak, soha nem feledem őket. Sajnos később szétvált a csapat, de még előtte együtt elmentünk Keszegfalura. Ezt a helyet úgy csúfoltuk hogy „kočikáreň” (nevet). Nem akarok senkit megsérteni, mert még ma is működik a hely, de csak azért hívtuk így, mert a főút meletti báron keresztül kellett hátramenni a diszkóba, és teljesen úgy nézett ki, mint egy biciklimegőrző a panelházakban.

Mi volt a következő megálló?
Nem sokkal a keszegfalusi kirándulás után Čerňanský Rudi bácsi (Čeku) cédétáskahordozója lettem. Őt segítettem a zenélésben. Néha engedett szalagavatókon keverni. Ő ekkor egyébként a hírhedt gútai Manhattanban volt rezidens. Aztán egy idő után úgy döntött, hogy nem akar minden hétvégén ott dolgozni, egyéb felkérések miatt. Elképzelhető, hogy látott bennem fantáziat, mert megkért hogy vállaljak be pár bulit helyette. Magyarul bedobott a mélyvízbe, 17 évesen. Ennek én nagyon örültem, mert k*rva jó bulik voltak ott. Később már azon kaptam magam, hogy minden hétvégén én játszom, mert Rudi bácsinak egy csomó másik fellépése volt. Ez így ment két évig. Az első cuccaimat is ekkor vásároltam meg. Itt már cédékről pörgött a zene.

Emlékszem még, hogy akkoriban a lemezlovasok hetekig állítgatták össze a listát, melyet kiírattak cd-re, mert ugye 2-300 korona volt egy üres médium.
Igen. Fantasztikus volt egyébként ez a CD-írásos műsor. Az elsőt 7500 forintért csináltattam magamnak, ami óriási összeg volt akkoriban. Mondanom sem kell, hogy mennyire át kellett gondolni, hogy mit teszel rá ezekre a lemezekre. Általában volt 2-3 ilyen korongom, és ezekről váltogattam a dalokat.

előfordult hogy az egyik maffiózó megdobott egy hamutartóval, csak mert nem játszottam mulatós zenét.

A gútai Manhattan-nek azért megvolt a maga hírneve akkoriban…
Nagyon felkapott hely volt. Az akkori alvilág krémje minden hétvégén ott bulizott. Nagyon sok mindent átéltem ott. Nem voltak ritkák a tömegverekedések sem. Volt olyan eset is, amikor a nehézfiúk az egész csehót kizavarták az utcára. Tudni kell, hogy a mixpultom a táncparkett felett volt, és előfordult hogy az egyik maffiózó megdobott egy hamutartóval, csak mert nem játszottam mulatós zenét.

Mikor tértél vissza Komáromba?
Pontosan abból kifolyólag hogy Gútán gyakori problémák voltak, becsukták az ottani diszkót. Pontosabban csak szüneteltették a működést, és később már nem volt olyan jó.

Hasonló sorsra jutott a komáromi Highland is akkoriban…
Így igaz. Ez pontosan akkor történt. A Zsóó és a Voodoo voltak akkoriban a felkapott DJ-k a városban, és ők váltakoztak a Jäger Pub-ban. Jött viszont egy olyan hétvége, hogy nem volt aki játsszon, és felkértek hogy ugorjak be. Elmentem, és tök jó bulit csaptunk. Ekkor kellett eldöntenem, hogy Gúta, vagy Komárom. Úgy határoztam, hogy elég volt az utazgatásokból, és bevállalom a komáromi helyszínt. Mindjárt a második bulimon elvittek a rendőrök…

Nofene! Mi történt?
Hát kicsit sok volt az írott lemezem. Egyébként Jay Corzu Imike barátomat is összepakolták aznap, csak őt a Blinkből. Együtt csücsültünk a rendőrségen. Meg is büntettek, 15 ezer koronára. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy fogalmunk sem volt arról, hogy mit szabad és mit nem. Nem ismertük a zenélés jogi hátterét és hát erre rá is fáztunk. Pár évvel késsőbb még kétszer elvittek, de azokból már nem volt ekkora bonyodalom.

Pedig azt mondják, hogy villám nem csap kétszer ugyanoda…
Nézd! Azért egy Club Rotation vagy egy Bravo Hits 1200 korona volt akkoriban, és mi ezt egyszerűen nem engedhettük meg magunknak. Muszáj volt valahogyan trükközni. Nem beszélve arról, hogy egy eredeti cédéről csak pár használható dalt lehetett játszani, ugyanakkor az általam összeállított kalózlemezről meg bármelyiket. Egyébként később már volt egy bőröndnyi eredeti cédém, de volt hogy elkobozták a zsaruk, és három hónapig nem is láttam őket. Két válogatáslemezről kellet játszanom egész éjjel. Később a végére jártam a dolognak, és teljesen legálissá tettem a tevékenységem.

A Jägerben még a mai napig is szórakoztatod a jónépet…
Mostmár nem vagyok ott minden héten, más felkérések miatt, de sok éven keresztül csak én játszottam ott. Pénteken és szombaton is. Átéltem olyan időszakokat is ott, hogy csak én voltam lent egyedül a két pincérnővel. Egy árva lélek nem tévedt oda egész este és ez hosszú hónapokig így volt. Arra viszont büszke vagyok máig, hogy elindíthattam egy folyamatot. Először lejött két ember, majd négy, később nyolc és így tovább. Nyolcvan százalékban magyarországiak voltak, és csak kemény funky zenét toltam alájuk. Ezzel tudtam őket megfogni és ennek az lett az eredménye, hogy nem sokkal később már egy tűt sem lehetett elejteni, annyira tömve voltunk.

Igen. Erre én is emlékszek! Akkoriban én is próbálkoztam ezzel a hellyel, de általában csak a bejáratig jutottam, ahonnan a tömegnyomort látván szépen sarkon is fordultam. Mi volt a következő állomás?
Az első komolyabb felkérés a Lui Dance Cafétól érkezett, de ott csak pár hónapot voltam. Gondok voltak ugyanis a tulajdonosokkal, ezért az bezárt. Majd mikor újranyitott, akkor a Bagó Rolival meg az Imikével újra játszottunk ott. Ez volt az az időszak, amikor először bekerült a nevem a rádióba. Hatalmas érzés volt, de közben a Jägerben is folyamatosan kevertem.

Ha jól veszem ki a szavaidból, akkor idestova 10 éve már nem volt szabad hétvégéd?
Ez egész konkrétan így van.

Mikor pihensz?
Gesztinek volt egy jó dalszövege, hogy „Kipihened majd a munkahelyeden”. Viccet félre, pihenésre mindig talál az ember magának egy kis időt. Néha a diszkóban kapcsolok ki, de őszintén be kell vallanom, hogy előfordul hogy abszolút nincs kedvem hozzá. A formát viszont ekkor is hozni kell. Az emberek nem érezhetik meg a saját gondjaimat. Hiába van szar kedved, a közönséget akkoris szórakoztatni kell.

Hát igen, ez egyébként minden szakmára igaz. Hétvégén lemezlovas, hétköznap meg…?
Mindenes (nevet)! Egy kávéforgalmazással foglalkozó cégnél vagyok a tulaj jobbkeze. Azt tudni kell, hogy mifelénk csak diszkózásból nem lehet megélni. Még az olyan nagy öregeknek is, mint a Pille vagy a Čeku, van normális munkahelyük. Én pedig kávéval, főzőkkel, csokikkal és borokkal üzérkedem, persze prémium minőségűekkel.

Hétfőtől péntekig meló, aztán meg a bulik. A magánéletre akkor csak a vasárnap marad, annak is a fele. Gondolom sokáig alszol.
Hát igen. Régebben volt hogy délután 3-kor keltem fel. Ahogy idősödöm, egyre korábbi ez az időpont. Mostanában már reggel tízkor fennvagyok. Egyébként a magánéletre ott vannak a hétköznap délutánok és esték is, ezek általában szabadok. Azt viszont tudni kell, hogy ilyenkor gyakran a zenéket válogatom a hétvégére.

Ha már itt tartunk, mi a véleményed a mai komersz zenéről és a legújabb trendekről?
Ahogy én látom, mint sok minden másban, a zenében is a mennyiség dominál a minőség helyett. Dalok százai jelennek meg nap mint nap, de igazából csak 1-2 használható ezek közül. Persze azért manapság is találni értéket, de sokkal több a szemét. Sajnos azt is el kell mondanom, hogy a média, tehát a rádiók és a tévék teljesen tönkreteszik ezt az ipart. Jobban mondva az a probléma, hogy nem az értéket közvetítik, hanem amit el lehet adni. Létezik viszont sok független internetes rádió, ahol igazi gyönyszemekre lehet bukkanni. Sokszor csak ámulok és bámulok, hogy milyen tehetségek vannak a világon, akik ugye másból remélt haszon miatt nem tudnak kibontakozni.

…Pont az ilyen szarok miatt nem kapnak teret a jó zenék!
Ez nem ilyen egyszerű. Neked szar, nekem szar, de lehet hogy egy harmadik embernek meg maga a tökély. Sokszor halljuk, vagy látjuk hogy valaki ezzel a jelzővel illet egy dalt. Egyszer már meg kéne fogalmaznunk, hogy valójában mit is jelent ha valamit leszarozunk. Miért szar? Például Pistikének a Black Eyed Peas tetszik, neked meg mondjuk Mozart. Ilyen alapon Pistike szerint a Mozart egy trágya? Nem kell jelzővel illetni semmit, elég ha csak azt mondjuk, hogy nekem ez nem tetszik, és kész.

Értem. Azért azzal egyetértesz, hogy manapság az igénytelenség uralkodik a szakmában?
Igen. Ezt én is így gondolom, de ez sajnos nem csak a zeneiparra igaz. Rengeteg viszont az igénytelen ember, és nekik biza ez jön be. Ez van.

Jól látom azt, hogy manapság a fiatalok zömének már tök mindegy, mi szól, csak hangos legyen és ők meg jól be legyenek állva?
Soha nem drogoztam. Ez a válaszom. Igaz, sokszor berúgtam, de az más téma. De figyi, én is játszom pl. Skrillex-et. Az ami igényes, azt ki tudom választani magamnak. Abban viszont egyetértek, hogy ezek a szerzemények már nem kimondottan azok, melyeket egy kellemes szombat délutánon elindítunk a hifinken, és hátradőlve hallgatjuk. Teljesen más a küldetésük. De most mondjam azt hogy haladni kell a korral? Valahol a mi korosztályunk leragadt ezeknél a funkys, dallamos alapoknál, mert ezeket szerettük. Most ilyen a divat, lehet hogy pár év múlva már ezek a fiatalok sem fogják érteni azt, hogy mi a jó a következő generáció muszikájában. Haladni kell, és nem muszáj hogy ez neked vagy nekem bejöjjön. Meg kell találni mindenben a finomságot és a jóságot.

Kanyarodjunk vissza hozzád. Mesélj még az állomásokról.
Amnesia Club. Párkány. Nagyon szép hely volt, de már nem üzemel. Talán három évig működött. Minden hónapban egyszer játszottam ott, és nagyon jó, elegáns közönségem volt. Párhuzamosan ezzel játszottam a komáromi Castelloban, ahol szintén Bagó Rolival váltakoztunk, és lenyomtam nem egy szettet a Devilben is. Annak a helynek is megvolt a hangulata. Azt sem szeretném kifelejteni, hogy a Boogie, aki a legjobb barátom, jóformán végigkisérte az egész eddigi életemet. Gyakran zenéltünk együtt, mint például legutóbb a WakeUp-on is. Ő egy meghatározó ember a komáromi éjszakában, és örülök hogy nem csak a zenélés köt minket össze, hanem sok minden más is.

Ahogy figyelem a mondanivalód, észrevettem hogy talán a Jägeren kívül egyik diszkó sem volt hosszú életű. Szerinted miért?
Igazából most mindenhol nehéz időszak van. Konkrétan Komáromban talán a West-en kívül mindenki kínlódik. Egyébként ott is gyakran fellépek. Ebben a városban különösképpen érvényes az, hogy az emberek szeretnek egy helyen összejönni. Mindig kiválasztanak egy csehót és egy ideig mindenki ott van. Aztán jön egy váltás, és akkor meg ott. Sajnos nem tudok konkrét magyarázatot adni erre, de valószínűleg egyszerű trendhangulatról van szó.

Mondanál egy őszinte véleményt arról, hogy látod a komáromi éjszakai szórakoztatóipar jövőjet? De ne kímélj ám senkit! Milyen hibákat látsz?
Először is gond, hogy szinte kivétel nélkül ugyanaz a muzsika szól, kivéve ahol élőben nyomják a zenekarok. Aztán óriási probléma a pénztelenség, és sajnos ezen mi nem tudunk változtatni. Tíz évvel ezelőtt azért egy Royal meg egy Castello is teltházas tudott lenni egyszerre, nem beszélve arról hogy közben a városban sem voltak üresek a kisebb klubbok. Most viszont a kics

ik sincsenek tele, és ez baj. Szeretnék optimista lenni, de én inkább realista vagyok. Úgy látom hogy itt be van fékelődve sok minden.

Már másodszor sikerült egy oltári nagy built összehoznotok a sportcsarnokban. Szerinted hányszor lehet ilyesmit sikeresen megrendezni egy évben?
Amikor kitaláltam ezt az egész WakeUp-os dolgot, akkor még nagyon egyszerű volt azt összehozni. Másodszorra viszont sokkal több akadályba ütköztünk a Bandival (Doktorík), aki a társam lett ebben az akcióban. Magánemberek, és például a város részéről is voltak nehéz pillanataink. Elárulom hogy olyan ponton is megfordultam, amikor azt mondtam magamnak, hogy szarok az egészre. Természetesen az első buli után rengeteg irigyünk is lett, szóval ment a gáncsoskodás. Ennek ellenére a második akció még sikeresebb lett, mint az első és ettől én nagyon boldog vagyok. Persze, sokan segítettek is, és ez optimizmusra ad okot a jövőre nézve. Innen is megköszönném mindenkinek aki részt vett ebben. Meglátjuk hogy a harmadik hogy sül majd el (sejtelmes mosoly).

Na és a jótékonykodás?
Sajnos ennek is két oldala volt. Sokan örültek a mászókának, melyet a gyerekparknak ajándékoztunk, de voltak akik megkérdőjelezték azt is, hogy miért költöttünk ennyit a dologra. Persze, a lakásomat is ebből vettem, meg az ötös BMW-met is (ami nincs). Csak vicceltem. Egy ötéves autóm van. De nem is erről van szó. Egyszerűen nem kedvelem az irigységet. Azt még talán elárulhatom, hogy a második akcióból több pénz jött össze, és ennek megfelelően a komáromi lakosok megkapják a részüket belőle, de nem akarom előre lelőni a dolgot. Egy olyan meglepetést tervezünk, amit sokáig emlegetni fognak az emberek, de megint ki kell hangsúlyoznom, hogy ez újfent rengeteg munkával jár, amiből nem profitálok majd. Remélem eljön majd az az idő is, amikor ha valaki valamit ad a közösségnek, akkor nem fognak összesúgni a háta mögött, hogy biztosan valami trükk van benne.

Hányszor teszed fel magadnak a kérdést, hogy miért is csinálod ezt?
Sokszor! Viszont szeretném ha már végre lenne itt valami. Gondolj bele abba, hogyha otthonülős típus lennék, akkor nem lett volna WakeUp sem. Senki sem rendezte volna meg helyettem. Azért csinálom, mert szeretem csinálni. Jó lenne már végre előremozdulni. Amikor én elmegyek diszkózni, és beállok a pult mögé, akkor teljesen egyenjogúnak érzem magam az emberekkel. Viszont nekem megvan a lehetőség, hogy ott és akkor vezessem őket. Buliról bulira, éjszakáról éjszakára, de közben teljesen egyenrangú vagyok velük. Sokan azt gondolják rólam, hogy én több vagyok náluk, mert én vagyok a DJ. Ez nem így van. Egy vagyok a sok közül. Előfordul hogy lemegyek közéjük táncolni, miközben szól a zene. Nagyszerű érzés. Azt hiszem, kijelenthetem hogy boldog vagyok ettől, és ameddig a testem-lelkem engedi, ezt fogom csinálni.

Köszi szépen az idődet, és további sok sikert kívánok a jövőben is!
(Gerzson)