Nokia – Connecting people?

A Nokia vállalat ismert szlogenje, miszerint összeköti az embereket, most vált teljesen időszerűvé a komáromi régió számára. Az immáron Microsoftra átvedlett Nokia bejelentése hidegzuhanyként érkezett a nyári melegben és komoly hullámokat csapott.

Július elején jelentette be a Nokia-Microsoft, hogy elküldi a meglévő 1800 alkalmazottját. A térségünk szimbólumává vált finn vállalat már korábban mélyrepülésbe kezdett, de a Microsoft színre lépésével mindenki bizakodó volt. Az egyik csúcsvezető titokban még Komáromban is járt, és olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy a telefonok mellé az XBox játékkonzolok gyártása is Komáromba költözhet. A bővülés helyett azonban jött a nagy pofon, a teljes leépülés híre, november végéig három hullámban elküldik az összes alkalmazottat.

A Nokia a fénykorában közel 10 ezer embernek adott munkát, amelynek kétharmada saját alkalmazott volt. A leépülés fokozatos volt, két éve már 2300 embert küldött el a komáromi egység. Dél-Komárom számára a cég egy aranybánya volt, hiszen az iparűzési adóból évente forint milliárdokat kapott, amiből szemmel láthatóan szépült a város. A Duna déli oldalán nem örülnek a hírnek, azonban az ottani 4-5 százalékos munkanélküliségi mutató mellett bizonyosan másként reagálnak, mint az északi oldalon található 17 százalékos regisztrált munkanélküliségnél.
Míg korábban, a prosperáló időkben sokan az ipari parkok hiányát emelték ki az északi oldalon, most azok a hangok erősödtek, melyek szerint várható volt az ipari parkok kivonulása, és lám-lám, kipukkadt a lufi. A kép minden bizonnyal színesebb, és fölösleges egymásnak feszülni. Az olcsó gyártásra épülő üzemegységek ideje valószínűleg lejár, hiszen manapság – bár nekünk a fizetésünk nem tűnik soknak – világviszonylatban máshol jóval olcsóbban (és főleg rugalmasabban) dolgoznak. Ez azonban korántsem jelenti az össze ipari termelés bezárását a régióban, hiszen akad olyan gyártás is, amihez komolyabb tudás szükséges. Jól bizonyítja ezt az a tény, hogy míg Győr környékén hasonló a foglalkoztatottsági arány, mint Komárom-Esztergom megyében, addig az ott megtermelt áru értéke másfélszerese az itteninek. Nem csak drágább, de összetettebb termékek készülnek ott, amihez jóval nagyobb hozzáadott érték szükséges. Talán ebből is adódik az a tény, hogy az Audi az utóbbi pár évben 5 ezer új munkással bővített.
Ismerve a fejleményeket, az elmúlt évek tendenciáit és a globális kihívásokat, érdemes volna felvázolni a régió stratégiai céljait. A fent említett jelenség miatt egyre nagyobb hangsúlyt kéne fektetnünk az oktatásra, különösen a technikai és az informatikai alapú szakmák esetén. Főleg a középiskoláknál volna nagyobb mozgásterünk – és ebben a helyi ipari iskola egyre jobban teljesít – hiszen itt alapozható meg a háttér. Különösen fontos szerepet kaphatna a helyi egyetem is, aminek nagyobb mértékben szükséges nyitni a piaci igényekre. Természetesen fontos a teológus- és pedagógusképzés, de egy gazdaságilag erős régióhoz is ki kell termelnünk a szakembergárdát.

Az ipari parkok körüli mozgás mindenképpen figyelmeztet minket arra, hogy az állam mennyire hanyagolja a kis- és középvállalkozások támogatását. Gigatámogatásokkal csábították néhány helyre a nagyvállalatokat, akik az előnyök megszűnésével időnként összepakolnak, míg a helyben gályázó vállalkozóknak alig akad segítség. Kiemelten fontos volna a támogatási rendszer nagy részét a kisebb egységek felvirágozatására átcsoportosítani, mivel a kisebb üzemek hosszú távra és helyben terveznek.

Ami talán a legfontosabb volna – és a leginkább rajtunk múlik – az a régió érdekképviselete. A Nokia távozása most sok közszereplőt megmozgatott, és a sok kirakat-cselekvés mellett látható a tenni akarás. A munkahelyteremtés azonban nem veszhet el a pártok csatájában. A régió érdekeit közösen kell megfogalmazni és továbbítani a kormányzati szintekre. Amíg a fő döntéshozók azt látják, hogy a pártok és más szereplők facebook-fotókkal versenyeznek, addig könnyen átnéznek rajtunk. Ha viszont egyszer arra lesznek figyelmesek, hogy az érintettek együtt verik az asztalt, akkor már nekik is lépniük kell. Ebben a küzdelemben óriási szükség volna Komáromra, mint a régió vezető városára. A központ, amely összefogja a községeket, amely egy csapatba tereli a polgármestereket, amely megafonhoz hasonlóan erősíti fel a régió hangját. A mostani helyzetben sajnos nem csak ezt a szerepet nem tölti be Komárom, de szinte mindenben sereghajtóként kullog a szomszédos községek mögött.
A Nokia megy, mi pedig kaptunk egy egyértelmű jelzést. Ha képesek leszünk váltani, akkor Komárom újra a méltó helyre kerülhet, ellenkező esetben tovább nézhetjük a leépülést.

(Keszegh Béla, városi képviselő)