Mix 2020. 03. 24.

„Olykor akár egy tangóra is felkérem a beteget…”

Az AhojSzia havilap márciusi hasábjain Kopják Imi mesélt nekünk a mentős hivatás kihívásairól.

Vannak a gyorsmentőn dolgozó és a kórházon belüli betegszállító mentőtisztek. A szakma nehézségei adottak, a fizetések nem a legkecsegtetőbbek, mégis hatalmas szükség van rájuk, ami miatt rendre választják ezt a szakmát az egészségügy iránt elkötelezettek. Legutóbb Kopják Imit kérdeztük, hogy éli meg – át – túl a betegek szállításával, olykor akár újraélesztésével kapcsolatos mindennapokat.

Amikor még kisebb volt, Imit a zene és a sport érdekelte, nem épp egy kórházi állásról szóltak a gyerekkori álmai. „Imádtam a Vészhelyzet című sorozatot és valamiért így alakult. Az élet kiszámíthatatlan.” Egy mentőtiszt ismerőse szólt neki, hogy keresnek betegszállító pozícióra embert. „Érdekesen hangzott, szóval megragadtam az alkalmat. Másnap már a kórházi igazgatóságon találtam magam az állásinterjún.”

Amíg a mentős kollégák többnyire 24 órás váltásban dolgoznak,Imi a páciensek kórházon belüli szállításával foglalkozik 8 órás műszakokat vállalva. „A lényeg, hogy biztonságban érezzék magukat, és lelket öntsünk beléjük – tudni kell bánni a betegekkel. Sokan ugyebár elhagyják magukat, ilyenkor az empátia a legfontosabb tulajdonság. Egyszerűen érteni kell ahhoz, hogy pszichikailag feldobjuk az embert, ha már a testi épsége nem 100 százalékos.”

Ami Imi fegyverének számít a nehéz helyzetekben, az az együttérzés és a humor eszközei, melyeket rendszeresen elővesz egy-egy nyomasztó hangulat feloldására. „Alapból ilyen poénos típus vagyok, sokszor nem is regisztrálom. Van olyan, hogy egész idő alatt magyarul beszélek a beteghez, és a transzport végén rájövök, hogy csak szlovákul tud, akkor nagyokat szoktunk nevetni. Vagy, ami a jóval idősebb korban lévő hölgyeket illeti, amikor belém karolva vezetem be őket a kivizsgáló helyiségbe, és látom, hogy a pillanat engedi, akár egy tangóra is felkérem őket… Persze csak viccből! Nem szabad túl komolyan venni az életet! Nagyon bejön ez a fajta hozzáállás, sokszor mosolyt sikerül csalni a bánatos emberek arcára. A nevetés pedig, mint tudjuk, gyógyító erővel bír.” A fiatal mentőtiszt egyébként is egy kommunikatív természet, így rendszeresen elbeszélget a betegekkel. „Nemrég épp egy hajléktalannal elegyedtem szóba. Ha más miatt nem is, ilyenkor az ember hálás azért, amije van, meg persze megköszöni azt is, hogy egészséges.”

Amit Imi nehezen visel, azok a szagok. „Az orvosok simán tűrik, szinte már fel sem fogják úgymond. Én még sajnos nem tartok ennél a szintnél.”

Aminek minduntalan meg kell felelniük, mint egészségügyi alkalmazott, az a maximális egészség. „Naponta többféle betegséggel vagyunk körbevéve, így a szervezetünknek erősnek kell lennie.”

Amikor Imi az első éles helyzet emlékét eleveníti fel, egy újraélesztés jut eszébe.„Besegítettem az orvosnak, hát nem is gondoltam volna, hogy ennyire kimerítő lesz. Az ember főleg a technikára koncentrál és maximálisan összpontosít, emellett pedig lelkileg is kivesz belőlünk egy életért küzdeni. Érdekes élmény volt.”

Ahogyan az éles helyzeteket kell megoldaniuk, minduntalan, amikor egy páciens hirtelen az életéért küzd, és azonnali transzportálásra szorul a sürgősségi osztályra. „A lélegeztető géptől kezdve mindent magunkkal kell vinnünk, ami szükséges ahhoz, hogy kibírja az átszállítást. Ráadásul ilyenkor minden perc számít, úgyhogy a maximális összhang kötelező.”

Ami a haláleseteket illeti… arra nem lehet és nem is készítenek fel senkit. „Az elején nagyon furcsa volt, de az ember valahogy mindig minden helyzethez képes alkalmazkodni, és megszokni bármilyen normától eltérő is az. Persze ettől még nem hagy hidegen a halál engem sem… Ha helyén van az ember szíve, akkor minden halálesetet megviseli.”

És végül, amikor a fizetés ebben a szektorban sincs eltúlozva… „Jó, ha az embernek van más pénzforrása is, mert ahogy a többi hivatásnál, úgy ennél sem jellemző az anyagi megbecsülés. Pont ezért is számít hiányszakmának valószínűleg, az alacsony fizetés miatt.”

(Milány Kincső; megjelent: az AhojSzia havilap márciusi számában)