Egy önvédelmi óra első felvonása VIDEÓVAL

Menj végig úgy az utcán, hogy nem rettegsz a támadástól. Hogy magabiztosan fel tudsz lépni egy zaklatóval szemben. Persze élesben derül csak ki, mekkora lélekjelenléted van, hogy a tanultakat alkalmazni is tudod-e, mégsem árt felkészülni egy szerencsétlen esetre. Az ördög sosem alszik!

Manapság egyre nagyobb igény van rá, hogy meg tudd védeni magad – akár férfiként is, de főleg nőként. Jóformán elenyésző erőbefektetéssel, de a megfelelő fogásokat helyesen alkalmazva bárkit bármikor térdre lehet kényszeríteni. Főleg a meglepetés erejével ötvözve elijeszteni az ellenséget. Lássuk, mit tanulhatsz, ha a önvédelmi órákat látogatsz Farkas Péternél.

Nagyon izgulok, Farki ki fog nyírni. Persze ezen az sem segít, hogy pedzegeti, a bemelegítést sem tudják sokan végig csinálni. Mindegy, most már itt vagyok.

Kezdésként futás körbe. Ez nem is tűnik olyan vészesnek: indián-szökdelés, magaslábemelés, van azért csavar a futkározásban, de jól is esik. Ezer éve nem végeztem például karkörzést ellentétes irányba… Magam is meglepődök, hogy elsőre megy!

Következő a fel-alá futás, de ez sem ám a klasszikus módon: odafelé bukfenc? Hogyne menne, csak nagyon megszédülök. Inkább hagyjuk.

– Jó, akkor jöjjön egy kis gyerekmóka: medvejárás odafelé, ez még oké. Na de gyerünk, gyík-stílusban mászni. Csak nem kezdesz lihegni?

Hát de, és akkor még csak most jön a talicskázás. Ráadásul karkörzéssel előrehaladva? Peti tuti viccel velem… Hol bírnám tartani a derekam. Békaugrás hátrafelé? Törpejárás? Fájdalmasan felfedezem eddig nem létezőnek hitt izmaimat is.

És akkor elérkezünk a feketeleveshez (legalábbis azt hiszem, ez már az): különböző fogások, ha például diszkóban molesztálnak. Pikkpakk olyan szitura is látok megoldást, ha épp meg akarnának erőszakolni.

– Kopogd ám le, ha fáj, jajgatás helyett!

Már kopogok is. Aztán fordul a kocka: immáron én csavarom a pólót a másik nyaka köré, lábaimat összekulcsolva szorítom a támadóm bordáit. Tényleg ennyire egyszerű volna? Sokk hatása alatt biztosan más, de jó tudni, hogy mindenre van megoldás.

Egyszer csak gyorskötözők kerülnek elő. Peti bizony megkötöz, kezemet és lábamat is. Ilyen szituba se legyek soha többet. Ám ha mégis, cipőfűző ki, majd a fogaim közé be és a lábam alá, mehet a fűrészelés. A gyorskötöző bizony előbb utóbb elég.

– Múltkor kipróbáltuk, háromszor ilyen vastag rendőrségi kötözővel is működik a dolog.

Jó kis praktika, de hát ki próbál már ki ilyet csak úgy magától, nemigaz?

Ezután újabb játék következik – még nincs vége az egy órás mókának. Az instrukció: próbáljak meg valahogy felállni. Bármit csinálhatok, csak keljek fel! Felettébb kimerítő próbálkozások után és kétségbeesett nyögdécselés közepette is maximum megfordulni tudok.

– Most te jössz! Bármilyen módszerrel megakadályozhatod, hogy felálljak!

Teljes testsúlyommal csimpaszkodom, még fojtani is lehetne, de akkor sem bírok el egy 100 kilós emberrel. Sebaj, majd megtanulom, hogyan kell ezt is, azt is jól csinálni.

E pont után felkerül a bokszkesztyű is. Sose volt még a kezemen. 

– Ahhoz képest nem is rossz az ütéstechnikád.

Oh, micsoda dicséret. Jobb egyenes, bal egyenes. Horog-horog, és most alulról. Aztán térdelés. És keverjük. Alig bírom követni, melyik a jobb kezem és a bal lábam. Nehéz ez, főleg, ha a tempót más diktálja. Mondanám, hogy könnyebb volt, amikor csak rúgni kellett – hasba, térd fölé – de attól meg féltem, nehogy félre rúgjak, vagy túl nagyot. Jó vicc, ilyen sziklát lehetne rugdosni reggelig. Hamarabb fáradok el én, mint Peti végtagjai.

S amikor már azt hiszi az ember lánya, vége a “kínzásnak”, jön egy kis gyorstekerés. Ötször egymás után – bár már az elsőnél majd’ leszédülök a bringáról.

– És 5-4, 50-nél megtart. Na jó, elég a 45 is. 3-2-1.

Még négyszer ugyanez! Ráadásul ezen a ponton kivételesen a legkegyesebb mondatot, hogy: menj, igyál pár kortyot, lecseréli a: nem, most tekerünk, gondolj bele, hogy a versenyzőknek ezt 15-szor kell egymás után.

Nahát, én nem véletlenül nem vagyok versenyző.

Ééés nyújtás, egy kis fitlabda – csak majdnem esek fejre – aztán vége. Túléltem. Csak majd a következő pár napot is átvészeljem az izomláztól.

– Most mindenből kaptál egy kis ízelítőt. Nem akartalak nagyon kinyírni, hogy legközelebb is gyere!

És bizony, ott leszek következő héten is. Begyakorolni a fogásokat, hogy meg tudjam védeni magam, s hogy tovább túráztassam a tűrőképességem. Az izomláztól pedig csak jólesően – sóhajok közepette bár – de érzem, hogy él a testem.

A WFC klub működéséhez a Bethlen Gábor Alap is hozzájárult.